Teológia - Hittudományi Folyóirat 25. (1991)
1991 / 4. szám - KÖRKÉP - Heller György: Mint Eger a török után… (A magyar egyház és a távolállók viszonyának kilátásai)
kicsin\ eket és szegényeket. Engedelmességet és alázatot akar látni, lemondást és áldo- zatké; zséget. Csak a keresztény életteljességnek e jelei nyithatnak utat szavainknak a mai ember szívéhez, nélkülük szavunk üres, eredménytelen lesz." A szektás házaspár megízlelte ugyan Isten szeretetének édességét, a keresztény élet azonban nemcsak elragadtatott ünnepnapokból áll; hozzátartoznak a szürke hétköznapok, a nehéz megpróbáltatások ideje, sőt olyan napok is, amikor Isten a lelket magára- hagyni látszik (aki ezt nem hiszi, olvassa el Lisieux-i Teréz önéletírását). A katolikus házaspár modellje ezért — bár nem annyira mutatós — mégis rokonszenvesebb. A szekták terjedése ellen mégsem „harcolni" kell, hiszen azok a maguk beszűkült módján és torzító szemüvegén keresztül mégis csak Istent hirdetik. Harc helyett le kell vonni a tanulságot; sikereik kulcsát az általuk alkotott eleven — vonzerővel rendelkező — közösségek jelentik. Sok-sok olyan bázisközösség működik ma magyar egyházunkon belül is, melyek a maguk körülményei között valóban a keresztény élet teljességét igyekeznek megvalósítani. Ide sorolandók a különböző lelkiségi mozgalmak közösségei is. Az ilyen közösségeket az Evangelii Nuntiandi az „egyetemes egyház reménységei"-nek nevezi. Ezért is volt rendkívül szerencsés vállalkozás, mikor az 1991. évi „Teológiai Napok" vezértémájaként „a közösségépítést" választották. Meggyőződésem szerint ez az az út, melyen a magyar egyháznak a távolállók megnyerése érdekében haladnia kell. Különös gondot kell fordítani azokra a „középső" korosztályokra is, melyek saját hibájukon kívül hit nélkül nőttek fel. A „keresők" számára tartott előadások, eszmecserék számos jószándékú érdeklődőt átsegíthetnek a küszöbön... A városi munkásosztály körében különösen magas a „távolállók" aránya, ezért különös figyelmet kell fordítani az ő megnyerésükre. Jelenleg ennek nem sok jele észlelhető. Magyar egyházunk sokszor arra a pásztorra emlékeztet, aki az akolbeli báránykákat nagy odaadással terelgeti az akol egyik sarkából a másikba, miközben a kinnrekedt bárányokat zavartalanul falja fel a farkas. A távolállók megnyerésére törekedve egyébként az eddiginél inkább figyelembe kell venni azt a körülményt, hogy korunk embere nagykorúnak érzi magát, s általában nem vonzó számára egy olyan egyház, mely híveit nem egyszer olyan kiskorúaknak tekinti, akik az egyház életében szükségképpen felmerülő feszültségekről, problémákról, nehézségekről sehogy vagy legföljebb egy-egy — stílusában az elmúlt 40 év sajtóját követő — rövid közleményből értesülhetnek. Távolállók előtt az ilyen módszerek nemcsak az egyház, hanem a keresztény hit hi teltérdemlőségét vonhatják kétségbe. Csak örülni lehet, hogy e téren legújabban bizonyos változás kezdeti jelei észlelhetők. Végülis: megismétlődik-e az egri törökök esete? Nem hinném, hiszen a mai szekularizált pluralista világunkban ez aligha lehetséges. Mégis lehetőség van arra, hogy hazai egyházunk — megerősödve és megtisztulva, s a remélt megnövekedő lehetőségekkel élve — minden jószándékú embert vonzó közösséggé váljék úgy, ahogyan ez Istennek a történelmen keresztül vándorló népéhez illik. Ha mi igyekezünk megtenni a saját szerény erőnktől telhetőt, akkor a többit joggal bízhatjuk Istenre! A TEOLÓGIA 1992. évi témái (kézirat beküldési határideje): 1. szám; EVILÁG — TÚLVILÁG (1991. november 1-ig) 2. szám: ÖKUMENIZMUS: VÁLSÁGHELYZET VAGY UJ REMÉNYEK? (1991. febr. 1-ig) « 3. szám: EMBERSÉGES LELKIPÁSZTORKODÁS (május 1-ig) 4. szám: AZ „ISTEN ORSZÁGA" (július 1-ig) 246
