Teológia - Hittudományi Folyóirat 25. (1991)

1991 / 4. szám - KÖRKÉP - Heller György: Mint Eger a török után… (A magyar egyház és a távolállók viszonyának kilátásai)

bözőbb erkölcsi mélységeket (kábítózást is beleértve), és egymást is szem elől vesztették. Megtérésük után a szektában találkoztak újra. Ma ismét összeházasodtak, s a szekta közösségének tagjaiként Krisztusra lelve szinte extatikus boldogságban élnek. Egy közösség, mely ilyen eseteket produkál, kétségtelenül emlékeztet az őskeresztényekre és — bár az illető szektában szinte vezényszóra bekövetkező közösségi elragadtatások józanabb természetű emberekre.inkább visszataszítólag hathatnak — sok kiábrándultra nagy vonzerőt jelent. Ez a tévében bemutatott család — annyi hányattatás után — végre egy olyan közösségre lelt, mely őt befogadja, védi és életének értelmet ad. Nem véletlen tehát, hogy az ilyen jellegű szekták ma jelentős sikereket érnek el.

A harmadik tévés család egy — a fiatalabb korosztályhoz tartozó — többgyermekes katolikus házaspár. Jóllehet az igazán elkötelezett kereszténységet láthatóan a feleség hozta a házasságba, mégis — különösebb előzetes kerülőutak nélkül — hitüket egy kisközösségen belül élik meg. Láthatóan kiegyensúlyozottak, hiányzik belőlük a szektás házaspár extatikus jellege. A mögöttük álló közösség — hasonlóan az említett szektához — számukra is biztos hátteret ad, azonban a sajátos hisztériával kacérkodó élmények nélkül. Egy ilyen életforma talán nem annyira mutatós, de sokkal stabilabb és az egyelőre még távollevők számára is vonzó lehet.

A ma elkötelezetten vallásosak három jellegzetes típusának rövid jellemzése után — végkövetkeztetéseink levonása előtt — gondoljuk végig röviden, hogy milyen módokon lehetséges a keresztény hit elnyerése:

— Krisztus feltámadásának tanúi az apostolok voltak; náluk a hit és a tapasztalás speciális határesetéről volt szó.

— Isten váratlan megvilágosító kegyelme (Paul Claudel); érdekes és ritka eset, mely legföljebb szent kivételnek tekinthető.

— Családi vagy/és társadalmi háttér következményeként a hitbe való „belenövés"; évezredeken át ez volt a kereszténnyé válás mindennapos esete (minden előnyével és hátrányával).

— Az igazságkereső tanulmányai, keresése alapján „találja meg" a keresztények Istenét (pl. Szent Justinus); korábban ritka, ma azonban gyakorlatilag is jelentőssé válható eset.

— A keresztények életéből sugárzó erő vonzása hat; ez volt az őskeresztény egyház vértanúk vére által áztatott útjának titka.

— Vonzó közösségek példájának ereje; tulajdonképpen az előző esettel rokon változat, (profán kifejezéssel élve) a „jó buli" vonatkozásaival kiegészítve.

— Az egyház evangelizációs erőfeszítéseinek eredménye; ezt a marxista-leninista szótár „agit-prop tevékenységnek" nevezné...

Elmondható tehát, hogy Isten a hit kegyelmét az esetek túlnyomó részében elsősorban nem a közvetlen értelmi belátás, hanem másodlagos jellegű közvetítő tényezők útján adja meg. A szó szorosabb értelmében vett — propagatív jellegű — evangelizációs tevékenység rendkívül fontos ugyan, de nem az egyetlen útja a hit elnyerésének.

Úgy gondolom, hogy az elmondottak alapján bizonyos következtetéseket tehetünk arra nézve, hogy milyen esélyei vannak magyar egyházunknak a távolállók megnyerésére.

Pluralista társadalmunkban a „hitbe való belenövés"-ről legföljebb keresztény vallási háttér esetén lehet szó; ezért fontosak a keresztény családok, a keresztény iskolák. Még az ilyen esetekben is ügyelni kell azonban arra, nehogy hitünk ellenszenves megjelenítése miatt keresztény családokban, keresztény iskolákban újabb ifjú „távolállók" szülessenek.

A távolállók jelentős része voltaképpen már megkeresztelt „keresztény", mégis alig különbözik a kereszteletlen távolállóktól. Ezek esetében lehet valamelyes jelentősége a vallási propagandának, azonban igazi ereje elsősorban a keresztények sugárzó példájának lehet. Hogyan is tanít az „Evangelii Nuntiandi" apostoli buzdítás?

„Úgy tűnik, mintha a világ elutasítaná Istent. Mégis, különös ellentmondásképpen, egész váratlan utakon keresi is Ót és hiányát érzi... Azt várja el tőlünk a világ, hogy legyen egyszerű az életünk, legyünk imádságos lelkek, szeressük embertársainkat, főleg a

245