Teológia - Hittudományi Folyóirat 25. (1991)
1991 / 4. szám - KÖRKÉP - Heller György: Mint Eger a török után… (A magyar egyház és a távolállók viszonyának kilátásai)
A MAI MAGYAR TÁRSADALOM. A rosszemlékű marxista-leninista államhatalom — ellentétben a másfél évszázados egykori török uralommal — elsősorban a neki alávetettek lelkére pályázott; a magyar identitást a szovjet szupremácia szolgai elismerését lelkesítő alakba öltöztetni kívánó „szocialista internacionalizmussal", az Isten-hitet primitív ateizmussal, a szeretetne épülő keresztény erkölcsöt pedig az osztályharcon alapuló zavaros ideológiával kívánta helyettesíteni. E törekvések félig sikerrel is jártak: messzemenően sikerült a nemes értelemben vett hazafiság, a több mint ezeréves történelem által indokolt magyarságtudat, a megélt keresztény hit és erkölcs széles körökben való kiirtása. A keresztény hit és a kereszténység 2000 éves történelmének — enyhén szólva — egyoldalú bemutatásával, történelmi tények tudatos elhallgatásával vagy elferdítésével egyre inkább terjedt a társadalomban az a felfogás, miszerint a magára valamit adó személy csak a „korszerű, tudományos világnézettet vallhatja, mellyel természetesen összeférhetetlen a régi, naiv vagy/és gonosz időkből ittfelejtődött istenhit és keresztény erkölcs. E felfogás szerint hittudomány sem létezhetett, hiszen a nemlétező Istennel legföljebb áltudomány foglalkozhat... A magyar és keresztény identitások széleskörű hazai összeomlása azonban nem azt eredményezte, hogy helyette — mint elvárták — a magyar társadalom a szocialista identitást és az úgymond „tudományos" marxista-leninista világnézetet sajátította volna el. A korábbi világnézet romjai helyén voltaképpen nem épült semmi, a rommezőt inkább a világnézeti indifferentizmus, a „kaparj kurta, neked is lesz" ideológiájának dudvája borította el; a keresztény erkölcs helyén lassan a teljes erkölcsi szabadosság tenyészett. A nemzet kihunyófélben levő élniakarásának riasztó bizonyítéka a csökkenő népesség. A mégis valamelyes szellemi erőfeszítést igénylő istentagadás helyett az istennélküliség nyert teret. Ezt a tendenciát — a maga módján — az „első világban" erőteljes fejlődésben levő szekularizáció is támogatta, hiszen — bár teljesen más ideológiai alátámasztással — a keresztény hit ott is visszavonulófélben van. Ilyen állapotban érte meg társadalmunk a marxizmus-leninizmus világméretű összeomlásának keretében a hazai ateista, elnyomó államhatalom eltűnését. Az elnyomás, a korlátozás helyére az „Európához való csatlakozás" új — bár önmagában véve természetesen csak helyeselhető — bálványa lépett. Csatlakozzunk az új Európához, hiszen ott kolbászból fonták a kerítést, hiszen ott mindent lehet és szabad. Ebben a helyzetben a 40 éves „szocialista" múlt még meglévő maradványai sajátos módon keverednek a nyugati világban már rég divatját múlt, kezdetleges rablókapitalizmus elemeivel; olyan gátlástalanul terjed és mérgez a szexuális szabadosság és a pornográfia, mint negyedszázaddal ezelőtt Nyugat-Európában, ahol azóta ez a szökőár már rég elvonult. Átmenet nélkül öntenek el bennünket a nyugati technika csillogó, vonzó csodái és a tömegszórakoztatás legnagyobbrészt nem is kétséges értékű produktumai. Hurrá, szabadok lettünk, s éljünk mohón ezzel az új szabadsággal! Kétségtelen azonban, hogy ezzel az új helyzettel párhuzamosan másféle jelenségek is észlelhetők. Az istenhitet szapuló rendszer eltűntét követő kiábrándultság és felszaba- dultság vegyes lelkiállapotában természetes reakcióként jelentkezik a vallás iránti növekvő érdeklődés, hiszen — talán nem is lehet akkora ostobaság, ha évtizedeken át annyit mocskolták! A legújabb közvéleménykutatás eredménye az egyház iránti meglepő nagy rokonszenvet tanúsít. A kirakatok tele vannak bibliai témájú könyvekkel, új, vallásos folyóiratok jelentkeznek (és gyakran el is tűnnek), új vallásos egyesületek alakulnak. Terjednek a szekták. Különösen a fiatalság érdeklődik valamiféle természetfölötti iránt, de a marxizmus hitéből kiábrándult középkorúak között is szaporodik a keresők száma. Ugyanakkor viszont a sajtó, a televízió, és a rádió „nagymenői" legnagyobbrészt, s számos politikus ma is a régi „csapatból" kerülnek ki, akiknél köpenyváltás után is természetes, hogy a kereszténység új életre ébredéséhez szükséges infrastruktúra visszaszerzésének, ill. kiépítésének minden lehetséges módon és alkalommal „betartanak". Elmondható tehát, hogy a mai magyar társadalom a kereszténységhez viszonyított hozzáállásában széles spektrumot alkot a — befolyásánál valószínűleg számszerűen 243
