Teológia - Hittudományi Folyóirat 25. (1991)

1991 / 4. szám - KÖRKÉP - Gyökössy Endre: Lelkigondozói glosszák a jézusi engedelmességhez

JÉZUSI ENGEDELMESSÉG. Vallásos szülők, akik „csak" imádói voltak Istennek, vasámapolók, azt kérték mélyen hívő fiuktól, aki követője is akart lenni Urának, hogy másnap ne menjen el közösségébe, — majd imádkozhat vasárnap —, hanem ássa fel a kertet, ezt igazán elvárhatják tőle, a két öregecske. A fiuk kora hajnalban felkelt, felásta a kertet és délután azt mondta szüleinek: Azt hiszem, most már nem lehet kifogásotok, hogy a közösségbe menjek. Mit is mondhattak volna? ISMÉT JÉZUS: Jézus Krisztus minden bizonnyal örült volna, ha népe vénei, tanítói, vezetői, a farizeusok és szadduceusok is hallgatnak rá, felfigyelnek tanítására és követik azt. Ám meg kellett tapasztalnia, hogy éppen azok nem értik meg, hanem „Jeruzsálem szegényei", egyszerű halászok, vámszedők, asszonyok lesznek követőivé. Nem kesereg ezen, hanem így fogadja az Atya döntését: „Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és kijelentetted a gyermekeknek. IGEN, Atyám, mert így láttad jónak." Mondhatta volna így is: hát ha így van, így van, mit tegyek? Nem keseregve, összeszentott foggal fogadja Atyjának ezt a valóban külö­nös döntését —•, hanem hálás szívvel: így láttad jónak (Mt 11,26). Ebből az atyai döntésből azt is érti, mi kell, hogy legyen a szolgálata: odafordulás min­denki felé — a kicsinyek, a tanulatlanok, a senkik, a csonka-bonkák, betegek, magányo­sok felé, s már hangzik is a hívás: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan..." * Az 56-os forradalom után a Református Teológia dékánját, mert részt vett a Megúju­lási Mozgalomban — az egyházon belül —, a forradalom leverése után, büntetésül kihe­lyezték segédlelkésznek egy eldugott faluba. Ment. Évek múlva óvatosan hívogatni kezdték, ezt-azt felajánlgatva neki — ha... Még Hollandiába is mehetett volna tanárnak... ha ... Minden megalkuvásra késztető visszahívásnak, ajánlgatásnak ellenállt és nemet mondott. Egyszer egy jó barátja megkérdezte: miért? Azt válaszolta: Azért, mert amikor abba a faluba megérkeztem, az Istennek igent mondtam. Minden nem-nélküli igen — nemtelen igen. Erről van szó. De ezt csak Jézustól, az Ó en­gedelmességéből lehet megtanulni. Aki felülről töltekező ember — az tud lefelé nemet mondani. Aki jézusi alaphangra hangolódik, aligha lesz lehangolt ember. Inkább FÖL- hangolt, s ha szól, fölfigyelnek rá, azaz Gazdájára. ISMÉT JÉZUS. Jézus elfogatása előtt, éjjel a Gecsemáné-kertben így imádkozik: „Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat, mindazonáltal ne az én akaratom le­gyen meg, hanem a tied" (Lk 22,42). Egy ateista bölcselő egyszer azt állította Jézusról, hogy mazochista, szenvedni szerető és akaró valaki volt. Hiszen „disszidálhatott" volna. Hagyomány szerint Edessa fejedelme ud­varába hívja tanítónak; vagy elbújhatott volna. Ajánlottak Neki menedéket, és rejtekhelyét is. Nos, Jézus imádsága éis véres verejtéke arról beszél, hogy a másik lehetőséget is Atyja, az Isten elé tárja. Ám, amikor meghallja elfogói közeledését, elfogadván Isten döntését, az Atyáét, szembefordul halálával s azt mondja, egyértelmű határozottsággal tanítvá­nyainak: keljetek fel és menjünk. Majd később ráfekszik a keresztjére. * A kórház hatodik emeletén lévő sebészeten látogatta meg a lelkész egyházközsége tagját, egy férfit, akinek egyik lábát már levágták. Várta az orvosok döntését, hogy em­bertelen kínokat okozó másik lábát le kell-e amputálni, vagy meg tudják menteni. Lelké­sze később elmondta, hogy úgy kínlódni és szenvedni embert még nem látott. Akaratla­nul a nyári melegben nyitva hagyott ablakra nézett és átvillant rajta a gondolat: nem 241

Next

/
Thumbnails
Contents