Teológia - Hittudományi Folyóirat 25. (1991)

1991 / 4. szám - KÖRKÉP - Söveges Dávid: A szerzetesengedelmességről - történelmi hosszmetszetben

azonban a böjt miatt nem mentem el, és szégyenkeztem parancsod miatt, miközben ma­gamban fontolgattam: milyen alapon mondja nekem ezt az idős atya? — József atya azt mondta: Kezdetben az atyák nem az igazat, hanem az ellenkezőjét mondják a testvérek­nek. És ha látják, hogy ezek az ellenkezőjét csinálják, többé már nem az ellenkezőjét mondják neki, hanem az igazat, mert tudják, hogy a testvérek mindenben engedelmeskednek." Bár a kolostori élet általában mérsékelte a túlzó, szinte akrobatikus engedelmességet és aszkézist, mégis színesebb, érdekesebb formája miatt ez lett sok mindenben és sokáig példamutató. Egy mai, évszázadunkból vett „apophthegmával" szemléltetjük ezt: A fő­nöknő ráparancsol a kedves nővérre a kertben, hogy egyen meg egy undok hernyót. A kedves nővét meg is teszi ezt. — Csakhogy ezzel azt bizonyítja, hogy buta, a főnöknő pedig zsarnok. Az önakaratról való lemondás lehet bűnös is. Ezt már Karl Rahner mondja, nem az Alphabetikon. Johannes Cassianus Cassianus kevésbé ismerte Pachomiust és szerzetességét, ezt művei elég világosan mu­tatják. Viszont roppant nagy hatással van rá az alsó-egyiptomi remeték életmódja. Eze­ket közvetíti Nyugatra, ha kissé szelídített formában is, és ezzel befolyásolja a szerzetes­ség életét sok évszázadra. Ennek ellenére nincs külön „könyv", külön témakör az enge­delmességre egyik művében sem. A De institutibus caenobiorum IV. könyvének vége felé szán az engedelmességre néhány fejezetet, többnyire kis anekdotákban, apophtheg- mákban bemutatva. Az önmegtagadás eszköze, édes testvére az alázatosságnak. Indivi­dualista tökéletesség utáni vágy mozgatja ezeket a szerzeteseket. Önmagunk megszen­telésének eszköze a sok lemondás. Lemondani az evésről — böjt; lemondani az alvásról — virrasztás; a ruháról, a kényelemről, önként magunkra venni a szenvedéseket, ezek visznek közelebb Istenhez. De a legnagyobb ezek között: lemondani saját akaratunkról, azaz engedelmeskedni. Négy szerzetes látogatta meg a Szkétisz pusztában Pambo atyát. Bőrbe voltak öltözve és dicsérték a másik erényeit. Az egyik nagy böjtölő volt, a másik szerette a szegénységet, a harmadik nagy szeretetre tett szert. A negyedik huszonkét éve él engedelmesen apátja irá­nyítása alatt. Pambo így válaszolt nekik: Mondom nektek, ennek az utolsó szerzetesnek az erénye a legnagyobb. Mert a többiek szabadon választották meg erényüket. O azonban meg­ölte akaratát mások akarata kedvéért. Az ilyen emberek hitvallóknak (mártíroknak) számít­tatnak, ha mindvégig kitartanak.10 Ezt a példát Cassianus ugyan nem idézi, de egyébként elég pontosan kifejezi felfogását. Már nála is feltűnik némely vonásában az engedelmesség misztikus értékelése: az engedelmesség erénye tesz hasonlóvá Krisztushoz. Basilius Nagy Szent Vazul, Baszileiosz (330—379) a nagy kappadokiai egyházatya fontos állo­más a keleti szerzetesség életében. Akárcsak Pachomiusnál vagy Ágostonnál, nála is a megkeresztelkedést azonnal követi a szerzetessé válás. Talán ezért is veszi gyakran szi­nonimának a szerzetes és keresztény elnevezést. O is szerzetes tanulmányútra megy Szí­riába és Egyiptomba, majd szülővárosa közelében megalapítja kolostorát, ez kb. 358 kö­rül történik. Később elsősorban ennek írja a szerzetességgel foglalkozó műveit, a Hosszabban tárgyalt regulákat és a Rövidebben tárgyaltakat. A cím kissé megtévesztő: nem ad ugyanis ezekben logikus szervezeti felépítést a kolostorra vonatkozóan. Már olyan mértékben sem, mint Cassianus Institutiói. A Hosszabban tárgyalt regulák 55 feje­zetben elméleti kérdéseket fejtenek ki, részletesebben. Az a benyomásunk, főként a Proe- mium alapján, hogy esténként szerzeteseinek tartott előadások, collatiók ezek. A Rövi­debben tárgyalt regulák pedig 313 kérdés és a rá adott feleletek, a szerzetesélet minden­napi gyakorlatára vonatkozóan. Ezek téma szerint kissé rendezve vannak, de itt sem ad teljes tanítást, szervezetet, csak vitás kérdésekre válaszol. (Ezért is lett szükség, hogy az állítólag Vazul reguláin alapuló szerzetesek mindig felvegyenek ezek mellé saját alapítá­si szabályokat, görög: tüpikon; orosz: usztáv). Bár ezek jobban hasonlítanak már a ké­231

Next

/
Thumbnails
Contents