Teológia - Hittudományi Folyóirat 25. (1991)
1991 / 4. szám - FÓRUM - Bánhegyi B. Miksa (ford.): Hiány van papokban is hívőkben is - Vita jelen lelkipásztorkodásunk kríziséről
FÓRUM HIÁNY VAN PAPOKBAN IS, HÍVŐKBEN IS — Vita a jelen lelkipásztorkodásunk kríziséről — Magától értetődőnek vehetjük, hogy folyóiratunk minden egyes olvasója szívén viseli a keresztény hit sorsát korunkban. Egy nemrég itt publikált cikk a lelkipásztorkodás komoly kríziséről szólt. Nos, némelyek már nem veszik szívesen, ha „krízisről szövegelnek" nekik. De hogy maguk hintsenek port a saját szemükbe, ez mégsem lehet a jövőnek, Európa „újraevangelizálásának" az útja... „A szívemből beszélt ez a mai lelkipásztorkodás kríziséről szóló őszinte szó, egybevág tapasztalataimmal, amikre 34 éves plébánosságom idején tettem szert..." Ez az idézet a sok olvasói levél egyikéből való, amit a Christ in der Gegenwart 11. számában „Hogyan rombolja szét magát az egyház" rímmel közölt cikkel kapcsolatban kaptunk. A szöveg, amelyet cikkszolgálatunk is fölkínált (és több, mint 70 ezer példányban rendeltek meg), élénk visszhangot keltett, egészen a püspökökig. A cikk (és a „Lelki szükség- állapot ellen" c. könyv) szerzőjét, P. Bernardin Schellenberger-t köszönet illeti bátor, de még inkább pozitív, ösztönző gondolataiért. Most itt megpróbálunk összefoglalóan keresztmetszetet adni az olvasói hozzászólásokból. Természetesen nemcsak papok és plébánosok jelentkeztek, hanem sok világi is. Egy nő olvasónk így ír: „Schellenberger biztosan sok embernek a szíve szerint szólt. Manapság sok kérdésünkkel maradunk magunkra. Nagyon hálás vagyok az Önök folyóiratában adott útmutatásokért." Egy másik világi kissé keményebb hangot üt meg: „Végre valami építő dolog! Nagyon hálás vagyok, magam is így képzeltem el már rég a lelkipásztorkodást." Végül egy nagyvárosi lelkipásztor: „Páter Schellenberger gondolataiból nem ültethető át minden, van, ami csak a vidéki-falusi életbe illeszthető be. Azonban értéke a könyvnek, amiből a cikket vették az, hogy a lelkipásztorkodás minőségrí hangsúlyozza. ezt a problémát elkendőzik az egyházi statisztikusok, amikor arra mutatnak rá, hogy összességében alig van hiány lelkipásztori 'személyzetben', mert olyan meny- nyiségben lépnek világiak a bármely mennyiségben hiányzó papok helyére, amennyi csak kell..." Jöttek — természetesen — negatív hozzászólások is, egypáran úgy vélekedtek, hogy a cikk nézőpontja alapjában hamis. Például: „protestánskodó", mert lényegében „nagyon elmosódott, mert a korszellemnek túlságosan elkötelezett katolikus kereszténységet" képvisel. Önrombolás? „Ebben csak igazat adhatok Önöknek; de nem a katolikus egyházra nézve, amely már csak azért is szétrombolhatatlan, mert az Oltáriszentség misztériumából él, amiben Önök nyilván nem hisznek már úgy igazán... Ezért gondolom azt is, hogy a szerző helytelenül veszi a lelkipásztorkodás fogalmát, mert az istenszolgálatot átbillenti egy nagyon kétséges világszolgálattá, amiért a pap csak másodsorban van." A papnak kell mindent csinálnia? Páter Schellenberger a valóságban egy az élethez közel álló, párbeszédes, személyes lelkiP. Bernardin Schellenberger írását legutóbbi (1991. augusztus) számunkban fordításban közöltük. Időközben megjelent a népszerű, nagy példányszámú német egyházi lapnak, a „Christ in der Gegenwart"-nak ezidei 20. száma (1991. május 19.). Az abban közölt, hozzászólásokat tartalmazó írást olvasóinkkal is ismertetjük 225
