Teológia - Hittudományi Folyóirat 25. (1991)
1991 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Fila Béla: Ami Jézusból sugárzik
és „igen"-t mondani a dolgok rendeltetését meghatározó isteni akaratra. Amikor ez bekövetkezik, csodálatosan egyszerű és nyugodt lesz a világhoz és önmagunkhoz való viszonyunk. Azt józan ésszel beláthatjuk, hogy csakis az abszolút és feltétlen határozhatja meg azt, ami véges és feltételes. A véges és esetleges dolgok túlmutatnak önmagukon, az abszolút hatalom felé. Az embernek lelke legmélyén engedelmesnek kell lennie az őt meghatározó isteni akarattal szemben. Mi nyilvánul meg tehát végeredményben az engedelmességben? Egyrészt az ember megmentése. Autonómiánk túlhangsúlyozása és megalapozatlansága miatt kerültünk veszélyes helyzetbe, amely megigézheti, elkápráztathatja, béklyóba verheti az embert. Ekkor az ember azt tagadja meg, ami leginkább sajátja, a titokra való rá- irányítottságot, a nyitottságot léte titkával szemben. Másrészt az engedelmesség olyan magatartásra teszi képessé az embert, amely nyitott, készséges léte végső titka és rendeltetése felé. Ez a személyes magatartás sugárzott ki Jézusból: az isteni akaratra való ráhagyatkozás és engedelmesség. Jézus engedelmessége az ember legdöntőbb életkérdéseire ad pozitív választ; mitől függünk, miért és hogyan? Jézus életének, halálának kulcsa a mennyei Atya akarata, a titokzatos „kell", az isteni akarat mindent meghatározó konkrét kinyilatkoztatása. Az ember Jézus engedelmességének tehát istenfiúsága ad végleges értelmet. Benne és általa az Atya közli és kinyilatkoztatja végérvényes, eszkatologikus módon önmagát és üdvözítő szándékát. Isten Fia megtestesülésekor kiüresítette önmagát, a szolga alakját öltötte magára. Amilyen tisztán, konkréten és erőteljesen nyilatkozott meg Jézusban az istenség, ugyanolyan konkréten és valóságosan mutatkozott meg embersége is. Jézus földi életének alapmotívuma az Atyának való engedelmesség. Egész egzisztenciáját áthatja küldetésének engedelmes vállalása és beteljesítése. Jézus engedelmessége a személyes egység miatt az örök Egyszülött Fiú engedelmessége. Isten a megváltásban nem kerülte meg az embert, nem az ember fölött, mellett zajlott a megváltás eseménye, hanem az emberben. A megváltás olyan esemény, amely valóságosan és legbensőbben érinti az embert, végességében és függőségében egyaránt. Jézus istenségének és emberségének személyes egysége mint háttér tárja fel Jézus engedelmességének értelmét, megvilágítja annak alapját és motívumát. Jézus engedelmességével összekötötte a végtelen Istent és a véges embert, közvetített a bűnös ember és a Szent Isten között. Engedelmessége által emberi sorsunkat, léthelyzetünket fogadta el konkrét feltételeivel és körülményeivel együtt, és megvalósította a bűnös ember lehetséges viszonyát Istenhez. Jézus emberi akarata ellenállhatatlanul kapcsolódott az Atya akaratához. Élete és sorsa semmi másból nem értelmezhető és nem vezethető le, mint az Atya iránti készséges engedelmességből. JÉZUS ENGEDELMESSÉGE ALAPVETŐEN MEGHATÁROZZA AZ ŐHOZZÁ TARTOZÓK ÉLETÉT. A keresztény ember engedelmesen hallgatja az Igét, Isten Szavát és azt mint az Atya akaratát meg is valósítja. Hívő életünk alaphangoltsága az engedelmesség. Ez az Isten Országába való belépés feltétele, ez Jézus követésének követelménye. Isten akaratát igazán Jézus hozta tudomásunkra és azt életében meg is valósította. A Szentlélek indítja a hívő embert arra, hogy készségesen kövesse Jézus felhívását és követelményeit. Isten Szentlelke belülről érint és indít, hogy engedelmesek legyünk Isten akaratával szemben. Jézus engedelmessége a Szentlélek által sugárzik ránk, és lehetővé teszi az Atya iránti engedelmességet, de úgy, hogy nem korlátozza az ember szabadságát, hiszen annak legbenső lehetőségi feltétele. Áz Isten iránti engedelmeség tovább sugárzik és megvalósítja az emberek közötti engedelmességet; az alattvalók és az elöljárók, a szülők és a gyermekek között a szeretetből fakadó engedelmességet. Legszebb és legkiválóbb megnyilvánulása az engedelmességnek a szerzetesek engedelmességi fogadalma, amelyben ünnepélyesen, végérvényesen elkötelezik magukat Jézus szolgálatára. Minden igaz és őszinte engedelmesség hátterében Jézus engedelmessége áll, amely szüntelen kisugárzik az emberiség életére, hogy megvalósítsa Isten és az ember egységét. 217
