Teológia - Hittudományi Folyóirat 25. (1991)
1991 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Fila Béla: Ami Jézusból sugárzik
Jézus emberi akaratára és belátására. Az Eucharisztia alapításakor az Utolsó Vacsorán elhangzott szavak is utalnak Jézus életművének, áldozatának (az én testem, az én vérem) értelmére: áldozata, megváltó műve a Fiú engedelmességének gyümölcse. Jézus engedelmességének csúcspontja, amikor Atyjához forduló imában lezárja földi életét a kereszten. Mindig imádkozott, amikor a végesség és a végtelenség, az élet és a halál, Isten és az ember közvetlenül érintkezett benne egymással (keresztség, színeváltozás, kereszthalál). A halálban Jézus teljesen kiszolgáltatja Atyjának életét, lelke mint az élet hordozója, átmegy az Atya hatalmába. Élete engedelmességben kezdődött el, teljes engedelmes odaadásban, szolgálatban folytatódott és engedelmes ráhagyatkozásban fejeződött be. Megdicsőíti az Atyát azzal, hogy kezébe helyezi életét, megvallja, hogy mindent tőle kapott és tőle kapja a megdicsőülést is. Az első szó, amellyel Jézus istenfiúságát a templomban kinyilatkoztatta, az Atyáról szólt és az utolsó, melyet Jézus halálakor kiejt, szintén az Atyának szólt: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet (Lk 23,46). Jézus földi működése idején meghirdette Isten Országát, Uralmát, melynek beteljesedése Isten nevének megszentelése, akaratának megvalósulása (Mt 6,9-13). Az Isten Országába való belépés feltétele, hogy engedelmesen teljesítsük Isten törvényeit, melyeket Jézus meghirdetett (Mt 5-7). Isten Uralma átfogja a teremtést, minden teremtménynek alá kell vetnie magát Isten akaratának, miként a Fiú is alávetette magát Atyja egyetemes és átfogó Uralmának, hogy végül „Isten legyen minden mindenben" (lKor 15,28). Isten Országának meghirdetésével megkezdődött a földön Isten végérvényes Uralma, sőt, Jézusban már be is teljesedett, mivel Ő feltétlen engedelmességgel alávetette magát Atyja akaratának. Ezért engedelmeskednek Jézusnak a démonok is, ezért van hatalma a természet, az emberi szív, a betegség és a halál fölött. Jézus jogosan szólítja fél tanítványait, hogy személyét kövessék és hagyatkozzanak az ő akaratára és irányítására (Mk 8,34-38). A tanítványok Jézus példája nyomán teljesítik a mennyei Atya akaratát (Mt 7,21). Ő tiszta és ragyogó példaképe annak, hogyan kell ráhagyatkoznunk életünk végső boldogító titkára. Életünk végső, hiteles lehetőségét Jézus saját életében és halálában konkrét formába öntötte, hitelesítette az Atyára való ráhagyatkozást. Életünk beteljesedése, végső célja ez a ráhagyatkozás. A szinoptikus evangéliumok Jézus életét, tanítását, tetteit, halálát és feltámadását az írásokból kikövetkeztethető „kell" szempontjából ábrázolják. János evangélista Jézust mint Isten küldöttét mutatja be, akinek alapvető feladata az, hogy mindenben teljesítse az őt küldő Atya akaratát (Jn 4,34). Jézus az isteni igazság és élet kinyilatkoztatója, személyéből az Atya akarata és küldése révén fény, élet, igazság, szeretet árad a világra. Ez Jézus Isten-epifániája. Tanításában, életében Isten tekintélye és élete nyilatkozott meg. Jézus szeretete főként abban mutatkozott meg, hogy engedelmeskedett Atyja akaratának, elfogadta rendelkezését. Pál apostol teológiai értelmezése is élesen rávilágít Jézus engedelmességére, mellyel megszüntette Ádám engedetlenségét következményeivel együtt. „Ahogy egy embernek engedetlensége miatt mindnyájan bűnössé váltak, egynek engedelmességéért meg is igazultak" (Róm 5,9). Jézus engedelmessége az alapja annak is, hogy Ő valóban az Úr (Fii 2,5.11). A Filippi levél Krisztus himnusza (2,5-11), melyet Pál átvett az előző hagyományból, Jézus életét, halálát, megdicsőülését az engedelmesség szempontjából értelmezi. Pál apostol nemcsak a megváltást, de már a megtestesülést is az engedelmesség fényében látja. A Fiú alávetette magát a Törvénynek, hogy kiváltson minket a Törvény szolgaságából, hogy a fogadott fiúságot elnyerjük (Gál 4,4-5). Ádám engedetlensége az ember szerencsétlenségét okozta, míg Jézus engedelmessége az üdvösség kezdete (Róm 5,19). Jézus engedelmessége felébresztette a hit engedelmességét, amely az üdvösségre vezet. Tárgyilag az evangéliumban hiszünk, de a hit igazi erejét Jézus személyéből meríti, amikor engedelmesen meghallgatjuk evangéliumát és hívő lélekkel magunkévá tesszük, megvalósítjuk azt. 215
