Teológia - Hittudományi Folyóirat 25. (1991)
1991 / 3. szám - KÖRKÉP - Kopp Mária - Skrabski Árpád: A deviáns magatartásformákról
és tünetei, az alvászavar, fejfájás, szervi háttér nélküli szívpanaszok sokkal gyakoribbak, a férfiak között körülbelül ugyanolyan gyakoriak az alkoholproblémák. Úgy tűnik tehát, hogy a nők inkább elviselik a szorongást, lehangoltságot és ezek következményeit; a férfiak — már csak a társadalmi szerepelvárások miatt is — sokkal hamarabb fordulnak az alkoholhoz, mint kóros öngyógyításhoz. 1983-ban 7 ezer, 1988-ban 21 ezer embert kérdeztünk meg, akik a magyar lakosságot életkor, nem és terület szerint képviselik. A nők között a súlyos, feltétlenül kezelésre szoruló neurotikusok aránya kétszer több (21%) mint a férfiak között (10%). A neurózis tünetei közül szorongásról a férfiak 19%-a, a nők 38%-a panaszkodik, tartós lehangoltság- ról a férfiak 14%-a, a nők 20%-a. Szervi betegség nélkül súlyos munkaképesség csökkenésről a férfiak 16%-ánál, a nők 23%-ánál találkoztunk. Ez az a réteg tehát, akiknél a munkaképesség csökkenése nem fizikai, hanem pszichés okra vezethető vissza. Nyilvánvalóan az összefüggés kétoldalú a családi állapot és a neurotikus tünetek között, ugyanis a személyközi kapcsolatok zavarai alapvetőek a neurózisban. így érthető, hogy a súlyos, kezelésre szoruló neurotikusok aránya körülbelül kétszer gyakoribb az elváltak, külön élők, mint a házasok között. Figyelmeztető adat, hogy a GYED-en lévő anyák között az átlagnál többen, 19%-uk panaszkodik tartós lehangoltságról. A 16 év feletti népesség 24%-a depressziós tünetekről számol be, tehát a felnőttek és serdülők egynegyede. Közepesen súlyos és súlyos depressziós tünetektől szenved a megkérdezettek 7,5%-a. Az életkorral igen jelentősen emelkedik a depressziós tünetegyüttes gyakoriság. Jövőjét reménytelennek látja a 39 év alattiak 8%-a, a 40-49 évesek 11%-a, az 50-59 évesek 16%-a, a 60 felettiek 25%-a. A depressziós tünetek lényegesen gyakoribbak az elváltak és különélők között. Jövőjét reménytelennek látja a házasok 8%- a, a különélő házasok 24%-a, a különélő elváltak 20%-a. A férfiak 70%-a, a nők 45%-a vallja be, hogy naponta rendszeresen fogyaszt otthon alkoholt. Nyilvános helyen (kocsmában) rendszeresen fogyaszt alkoholt a férfiak 57%-a, a nők 31%-a. Egy alkalommal legalább ldl tömény szeszt iszik a férfiak 46%-a, a nők 30%-a. Munkahelyen fogyaszt alkoholt — és ezt be is vallja — a férfiak 9%-a, a nők 4%-a. Alkoholfogyasztás miatti büntetése (fegyelmi, jogosítvány elvonás) a férfiak 8%- ának, a nők 5%-ának volt már életében. Fokozott gyógyszerfogyasztás miatt a megkérdezett nők és férfiak 0,5%-a volt beteg- állományban az elmúlt évben, ez a teljes lakosságra kivetítve több mint 30 ezer személyt jelent. A megkérdezettek 16%-a állította azt, hogy élete során megkísérelt öngyilkosságot. Ez az arány igen magasnak tűnik, azonban jól megegyezik például a Schepank professzor által végzett németországi felmérések eredményével is. A nők 19%-a, a férfiak 15%-a mondta magáról, hogy megkísérelt öngyilkosságot. A prognosztikai szempontból veszélyes ismételt kísérletekről a nők 1,8%-a, a férfiak 1,7%-a számolt be. A legfiatalabb korosztály a leginkább veszélyeztetett. A különélő házasok 23%-a, az elváltak 22-25%-a kísérelt már meg öngyilkosságot. Ők tehát lényegesen veszélyeztetettebbek. Ezeknek az öngyilkosoknak jelentős hányada nem vált ismertté, sok esetben nem is kerülnek orvoshoz. Akik számára a konfliktusmegoldás egyetlen lehetséges útja az öngyilkosság, azokra sokkal jobban kellene figyelnünk. — A statisztikát vezető országok közül hazánkban kiugróan legmagasabb a végzetes öngyilkosságok aránya. Százezer lakos közül évente 45-nél többen vetnek véget az életüknek. Az ún. magyar-típusú öngyilkossági görbe jellemzője, hogy az idősek, a 60 év felettiek között rendkívül magas, más országokkal összehasonlítva, a végzetes öngyilkosságok aránya. Ezzel kapcsolatban néhány megdöbbentő adatot el kell mondanunk a felmérésünkből, hiszen a fiatalok az idősebbektől veszik át a mintákat. A magyar 60 év felettiek 25%-a, tehát egynegyede jövőjét reménytelennek látja, 57% mondta azt, hogy nincs céljuk. 80%-uk nem számíthat se barátra, se volt munkatárs segítségére nehéz élethelyzetében. Ez az állapot egyáltalán nem törvényszerű, mivel mind a keleti kultúrákban, mint a nyugati civilizációban felismerik az idős kor sajátos értékeit. Nyilvánvalóan ennek a méltatlan helyzetnek egyik lényeges összetevője az idősek anyagi elnyomorodása, az 171
