Teológia - Hittudományi Folyóirat 25. (1991)
1991 / 3. szám - KÖRKÉP - Kopp Mária - Skrabski Árpád: A deviáns magatartásformákról
és az azzal való azonosulást. A pozitív értelmű deviancia legfőbb jellemzője az együttműködési képesség és igény, ez különbözteti meg alapvetően a devianciák más formáitól. Az utolsó két évszázadban, miközben a technika, a civilizáció hihetetlen eredményeket ért el, éppen azt vizsgálták legkevésbé, hogy ez a teljesen újszerű, történelmi „kísérlet" milyen módon hat az emberre. Az emberiség története során mindeddig az volt a természetes, hogy a szülők a gyermeknek folyamatosan adták át a normákat, szabályokat, magatartásmintákat. A modem társadalomban ez a folyamat igen súlyosan sérült: a bölcsődében, óvodában felnövő, nagy családot nem ismerő, csonka családban nevelkedő gyerekek egyszerűen nem kapják meg a szükséges magatartásmintákat. Szentmártoni Mihály szerint a devianciákat ebben a helyzetben kommunikációnak, jelzésnek kell tekinteni, mint ahogy a fájdalom a testi betegséget jelzi. A szocializáció hiányosságai hozzák létre a személyiségzavarok alapján, amely az antiszociális, önkárosító viselkedés, a kóros alkoholfogyasztás, öngyilkosság hátterében felismerhető. Egy 30 éves fiatalember súlyos öngyilkossági kísérlet után került be hozzánk a klinikára. Taxijában találtak rá, ahol éjszaka felvágta az ereit. Akkor már napok óta a taxiban lakott, mert nem volt hova mennie. A beszélgetés során kiderült, hogy szülei elváltak, anyja magas beosztású pártfunkcionárius volt, aki intézetbe adta a fiát, mert nem ért rá otthon foglalkozni vele. A tehetséges, sokirányú érdeklődésű fiatalember nem tudott befejezni semmilyen iskolát, mert nem volt türelme a vizsgák letételéhez. Megnősült, majd feleségét két gyerekkel otthagyta —, a családi kötöttséget sem tudta elviselni. Taxisként alaposan részt vett az éjszakai életben, nagy adósságokat csinált. így jutott abba a kilátástalan helyzetbe, melyben az öngyilkosságot megkísérelte. Természetesnek tartotta, hogy feleségének nem fizet tartásdíjat, gyermekeiért nem érzett felelősséget. Édesanyjával is többször beszéltem, aki kétségbeesetten nem értette, hogy a fia hogyan válhatott ennyire felelőtlen emberré. A devianciák kialakulásának második fő gyökere szintén ennek a világméretű „kísérletnek" az eredménye, amiben kísérleti alanyok vagyunk. Minden éber percünkben, minden-egyes élethelyzetben döntés elé kerülünk, el kell döntenünk, hogy képesnek tartjuk-e magunkat az adott helyzet megoldására. Mindaddig, amíg a társadalmi szerepek egyértelműek voltak, viszonylag ritkán alakultak ki váratlan helyzetek. Ma azonban már a bölcsődétől kezdve folyton súlyos döntéseket kell hoznunk. Most kezelünk egy súlyosan szorongó fiatal lányt, akit alkoholista apja óvodás, kisiskolás korában többször ottfelejtett az utcán, még az is előfordult, hogy fenn felejtette a vonaton. A csinos, tehetséges 24 éves lány szorongásos megbetegedésben szenved, már hat éve nem mer elmenni a lakásból kíséret nélkül — otthon ugyanakkor jó művészi adottságokkal dolgozik. A szorongásos, depressziós állapot lényege, hogy helyzetünket megoldhatatlannak minősítjük, úgy ítéljük meg, hogy nem vagyunk képesek teljesíteni azt, amit önmagunktól elvárunk. A szorongó, depressziós állapot mind az öngyilkosság, mind a kóros alkohol- fogyasztás, drogfogyasztás hátterében igen gyakori a társadalmi alkalmazkodás zavara, tehát deviancia, hiszen a kórosan szorongó, lehangolt ember nem képes ellátni mindennapi feladatait sem. A devianciák harmadik gyökere a szorongás, lehangoltság olyan kóros öngyógyítási kísérletei, melyek túlzott alkohol-, gyógyszerfogyasztásból, vagy egyszerűen bőséges evésből állnak. Felmérések mutatják, hogy az alkohol-problémák miatt orvoshoz fordulóknak közel a fele szorongásainak feloldására kezdett el inni. Pillanatnyilag valóban használ is, hosszú távon azonban egyre súlyosabb károkat okoz. Ugyanez a helyzet a kóros gyógyszerfogyasztással is. Az orvosok súlyos felelőssége, hogy feleslegesen adnak szorongásgátlókat, és ennek következtében igen gyakran gyógyszerfüggőségi állapot alakul ki. A szorongásoldó bőséges étkezések különösen a jóléti társadalmak problémája. Például az amerikai kollégisták között igen gyakori az ún. „bulimia nervosa", a kényszeres falás és utána önhánytatás. Hihetetlenül felszaporodtak a fenti jelenségek az utóbbi évtizedekben. A felnőtt lakosság kb. egyötöde súlyosan veszélyeztetett. Érdekes, hogy míg a nők között a szorongás 170
