Teológia - Hittudományi Folyóirat 25. (1991)
1991 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Teleki Béla: Hogyan jön létre a befogadó közösség
ségünkké teszi, hogy végiggondoljuk a különbséget Jézus Istene és a metafizikus hagyomány Istene között, akkor ez szükségképpen arra ösztönöz, hogy megmutassuk az összefüggést a Szentháromság teológiája és a kereszt teológiája között. jegyzetek: 1. D. Bonhoeffer: Widerstand und Ergebung. München 196412,241-242. — 2. Uo. 242. — 3. E. jüngd: Gott als Geheimnis der Wfelt. Tubingen 19772,81. Kivonatos fordítás (Concilium 1983.5. szám) Németből fordította: Bánhegyi B. Miksa OSB Teleki Béla HOGYAN JON LETRE A BEFOGADÓ KÖZÖSSÉG Befogadó közösségen értem a hívó emberek együttesét, ahol otthonra találhatnak az egyház tagjai, de az egyház peremére szorultak és a tőle távolállók is. Otthonra, azaz szeretetre, megértésre és testvéri segítő kézre lelnek. Otthonra, ahol virágozhat az egyén hite és hitélete, ahol a közösség tagjainak támogatását élvezi. A befogadó közösség tagságának létszámát tekintve nagyobb, mint az elsődleges csoportoké, például a nagycsaládé, ám kisebb, mint a névtelenségbe süllyesztő intézményeké, például a többezer diákot számláló főiskoláé. Ez szükségszerű, mert a közösség lényege — mármint az otthonadás — akkor valósulhat meg, ha tagjai ismerik egymást, megvan a saját nevük és szerepük. A befogadó keresztény közösség „ott jön létre, ahol több hívő gyülekezik, hogy közösen megvallja hitét, ünnepeljen, imádkozzon, cselekedjen és Isten találkozzon velük" — amint ezt II. János Pál hirdeti. Nyilvánvaló, hogy a szokásos magyar plébániák inkább intézmények, mint közösségek. Mégsem fogadhatom el Hermann Steinkamp közismert tételét: A plébániaelv megakadályozza a közösségképződést, bár igényli és hirdeti azt.2 Állítását azzal próbálja igazolni, hogy a plébánia eleve területi jelenlétet szab meg az egyháznak, és a helyi egyház fogalma is „irodaszagú". Szerinte inkább „kiszolgáló állomást" láthatunk bennó, mintsem közösséget. Az „ellátottak" és „ellátók" viszonyában erőteljesen megjelenik a „hatalom akarása" (Nietzsche). Steinkamp kétségtelenül igazat mond, ám nem egyetemes igazságot fogalmaz meg. Általánosítható kijelentésének ellene mond azon plébániák jelenléte az egyházban, melyek a közösségek közösségei. Ilyenekkel találkozhatunk Afrikában, Dél-Ámerikában és — bár elvétve — Európában is. Steinkamp azon javaslatát sem fogadhatom el eszerint, hogy bontsuk le az eddigi „népi egyházat" (Volkskirche), és építsünk helyébe „közösségi egyházat" (Gemeindekirche). A népi egyház nem ellentéte a közösségi egyháznak, a két szerkezet békésen és kiegészítve megfér egymás mellett. Sőt, Brazília egyháza éppen azért közösségi, mert népi. Arra a kérdésre keresem a választ: Hogyan jön létre a befogadó egyházi, plébániai közösség. A gyakorlati teológia szempontjából vizsgálom tehát a közösségképződés elemeit, valamint a szociálpolitikai rugóit. Bár elsősorban a plébániai közösség áll előttem, a szabályszerűségek és szervezetmódok sokszor érvényesek egyéb közösségek létesülésénél is. • 1. A BEFOGADÓ KÖZÖSSÉG ELEMEI A befogadó közösség szelleme kell, hogy jelen legyen a papságban és a hívekben egyaránt. Alapfeltétele ez annak, hogy a plébánia a kisközösségek közösségévé alakulhasson 145
