Teológia - Hittudományi Folyóirat 25. (1991)
1991 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Geffré, Jean Claude - Bánhegyi B. Miksa (ford.): A keresztény hit az indifferentizmus világában
ból az Isten ellen fölhozott régi vádból is, hogy az elemeire szakadt világban sokféle alakban a rossz uralkodik. Olyan történelmi szituációban élünk, amikor a rossz, az erőszak, az igazságtalanság egyre nagyobb méreteket ölt. Az, hogy a rossz nem igazolható, a kereszténység legradikálisabb tételére mutat rá: a megfeszített Istenre. így teizmuson és ateizmuson túl arra kényszerülünk, hogy komolyan vegyük a „theo- logia crucis"-t, a „kereszt teológiáját". A modernségünket meghatározó ateizmus kötelességünkké teszi, hogy kidolgozzunk egy új keresztény istenfogalmat. Az ateizmus mint teizmus tagadása a keresztény teológia kritikus momentuma. De a kereszt teológiáját nemcsak a vallási indifferentizmus jelen szituációja követeli. Egyedül ez a teológia képes megadni a világban megjelenő isteni igazságosság félelmetes kérdését. Istenről gondolkodtunk el a vallási indifferentizmus kontextusában. Végül a kutatásnak már csak egy útjára szeretnék rámutatni, amelyet ígéretesnek látok. Megelégszem annyival, hogy emlékeztetek rá: hogyan próbálta Bonhoeffer krisztológiailag értelmezni Istennek a világtól való távollétét. Isten távollétének az a feltétele, hogy a világ nagykorú lett. Ezen okból kifolyólag lehet lemondani Istenről mint munkahipotézisről. Ez nem csupán az intellektuális tisztesség kérdése, hanem a belső megtérés követelménye coram Deo — Isten színe előtt. Arról van szó, „hogy felismerjük, hogy a világban kell élnünk — »etsi deus non daretur«. S éppen ezt ismerjük föl — Isten előtt. Isten maga kényszerít bennünket erre a felismerésre. Nagykorúvá válásunk vezet tehát el bennünket Isten előtt elfoglalt helyünk helyes felismerésére. Isten tudtunkra adja, hogy úgy kell élnünk, mint akik meg tudnak birkózni az Isten nélküli élettel. Az az Isten, aki velünk van, ugyanaz az Isten, mint aki elhagy bennünket (Mk 15,34)! Az az Isten, aki engedi, hogy a világban az Isten munkahipotézise nélkül éljünk, ugyanaz az Isten, mint akinek a színe előtt járunk szüntelen. Isten színe előtt és Istennel élünk Isten nélkül."1 Isten világtól való távollétének ez a teológiai értelmezése csak látszólag paradox. Adódik Isten egy sajátosságából, amely abban nyilvánul meg, hogy Isten Jézusban meghal a kereszten. Ez teszi lehetővé, hogy megmutassuk Istennek a világban való jelen-távollé- tét. „Isten engedi, hogy kiűzzék a világból a keresztre; Isten tehetetlen és gyenge a világban, és éppen így, és csak így van velünk, és így segít bennünket. Mt 8,17-ben egészen egyértelmű, hogy Krisztus nem a mindenhatósága erejében segít, hanem a gyengeségének, a szenvedésének az erejében!"2 Tudjuk, hogy Bonhoeffer hogyan állítja a fejére Feuerbach klasszikus sémáját, amely szerint az ember egy illuzórikus Abszolutumban, Istenben üresíti ki önmagát. A biblikus kinyilatkoztatás nevében Bonhoeffer az ellenkezőjét meri állítani: Isten szegénnyé lesz, hogy az embert gazdaggá tegye; vagy így is: Isten meghal, hogy az ember éljen. A vallás általában, vagy inkább a vallásosság az, ami az embert Isten mindenhatóságára utalja (a pogány istenek „hatalmak" voltak...). A Biblia ellenben az Isten gyöngeségére és szenvedésére utalja az embert. Ezt a kinyilatkoztatás végén látjuk meg a keresztről szóló tanításban. Ez a merész nézet teszi lehetővé számunkra, hogy teológiailag értelmezzük a vallási indifferentizmus világában Isten jelenlétének sajátos megtapasztalását. „Mert, ha Isten engedi magát »kiűzni a világból«, és a világot, amely nem viseli el őt, a kereszten hordozza, akkor valóban úgy kell gondolnunk Isten létét, mint amely szétfeszíti a jelenlét és távoliét alternatíváját."'1 Ha föntebb azt mondottuk, hogy arról van szó: Isten színe előtt Isten távollétében (dsi deus non daretur) kell élnünk a világban, akkor ez semmiképpen sem jelenti azt, mintha megszüntetnénk Isten jelenlétének a valóságát. Először és elsősorban azt akarja kérdésessé tenni, ami Istennek csupán evilági jelenléte volna. A vallási indifferentizmus teológiai követelménye szerint végig kell gondolnunk, hogy maga Isten hogyan van jelen a világtól való távollétében. Befejezésül szeretném még hozzáfűzni, hogy egy olyan lelkiségnek, amely komolyan veszi Istennek a világtól való távollétét, Jézusnak a halálküzdelemben átélt elhagyatott- ságáról kell elmélkednie. Jézus maga is megtapasztalta Isten hallgatását, sőt távollétét is. És éppen ebben a momentumban nyilvánítja ki Isten, hogy szolidáris az ember szenvedésével és halálával. Ha a vallási indifferentizmus jelen történelmi sorsa köteles144
