Teológia - Hittudományi Folyóirat 25. (1991)

1991 / 2. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Blanckenstein Miklós - Kozma Imre - Széll Margit (kész.): Bűntudat - Bűnbánat - Konfliktusok: a gyónásról és a lelkivezetésről

hogy Isten azért neki Valaki, de nincs ismerete róla, akkor már potenciálisan hívőnek tekintem. Elgondolkodom azon, vajon milyen tágan értelmezheti Miklós atya a hívés állapotát. De már fogalmazza is a választ: Ha az illető elfogadja Isten létét és felsőbb hatalmát, akkor hívőnek tekintem. Mivel én egyénileg foglalkozom az emberekkel, a személyes beszélgetések során kiderül, hogy kivel, milyen motivációs sémákban lehet kommunikálni Istenről, hitről, keresztény életről... — Hátra van még az annyiak számára jelentős kérdés: Ha valaki élethelyzete miatt nem járulhat szentségekhez, azokon a zsinat szellemében hogyan segít? Úgy látom, papjaink magatartása ebben nagyon eltérő. Azt kell mondanom, — feleli —, hogy az ilyen emberekre gyakorlatilag nincs időm. És kevés ilyen esettel kerülök kapcsolatba. Sok pap valóban nem alkalmas ilyenek gon­dozására. Régebben a szerzetesek foglalkoztak a hasonló helyzetben élőkkel. Mivel a ke­resztény közösségek tagjai egyre szaporodnak, ilyen oldalról nézve a helyzet romlik, mert a személyes vezetésre, gyónásokra a nap 24 órája is kevés lenne. Akik saját maga­tartásuk miatt kerültek a közösségek peremére, vagy oda be sem jutnak, azokra alig tu­dunk időt szentelni. Ha azonban valaki korábban egyik közösség tagja volt, és már van bűnbánati gyakorlata, — de mondjuk egy válás és második házasság miatt lemaradt —> az elvileg továbbra is a csoport tagja marad. így módja van helyzetét papjával és társai­val is megbeszélni. Egyénileg tarthat bűnbánatot, megvizsgálja indítékait, és imádkozik. Elsődleges tehát a hűséges imaélet, mert ez vezet a búnbánathoz. Ez azt jelenti, hogy az illető gyakori lelkiismeretvizsgálatot tart és naponta legalább egy keveset elmélkedik. Akinek ugyanis van „imakultúrája", annek erősödik a bűnbánati élete. És talán fontos lenne az Isten-szeretet kifejezett felindítása is? — teszem hozzá. Ilyen esetekben azért ne legyünk nagyon igényesek. Ezek az emberek nagyon ösztö­nösek. És egyébként is most az irányítási „technikáról" beszélek. Arra bíztatom az illetőt, hogy járjon rendszeresen katekézisekre, szentmisére, ott része lehet az Isten-szeretet fel­indításában. Javasolom az ilyennek, hogy vegyen részt a közösség életében. Ha pedig nekem akarja feltárni egy adott konfliktusát — jóllehet nem gyónhat —> fogadom és lelki buzdítással erősítem. Gyakran ismétlem, hogy szinte minden emberi segítség a „keresz­tény közösségen" múlik, beleértve az ottani egyéni barátságokat is. Ebben a helyzetben én, mint pap is csak mintegy „Kontaktperson" — érintkezései személy — vagyok jelen. — Úgy gondolom, miután ezeket a „kritikus" kérdéseket megbeszéltük, az atya összefoglalhatná az említett Jelkivezetési technikájának,, a magvát. Én mindig olyan keresztény életmotívumokat mutatok be, amiket érdemes vállalni. Az illető elfogadó válasza mellett kifejezi hiányosságát, sőt bizonyos alkalmatlanságát is. Sokan attól félnek: „ez nekem túl nehéz, nem bírom megtenni". Én nem élezem ki, hogy ezt, meg ezt a szintet kell elérnie. Inkább arra buzdítom, ő tegye fel a lécet úgy, hogy azt át is tudja ugrani. Természetesen ismétlődő nekifutásokról van szó, ezért fokozatos ter­heléssel dolgozom. Ezt az elvet mindenkinek ajánlom. Ha valaki meggyőződött a jóról és vállalni is akarja, akkor már könnyen tudok társává válni. Fontos szem előtt tartani, hogy főleg a fiataloknak nincs igazi apa-képük, és ezért nem lehet helyes Isten-képük sem. Igen sok szorongás ebből fakad. Viszont, ha azt látja, hogy én nem akarom számon­kénti tetteit, de még az Isten sem, hanem az O atyai üzenetéből azt olvashatja ki, mi a jó és mi a rossz, akkor kezd feloldódni. — Vajon látja-e a lelki vezető, hogy módszere során a Szentlélek miként működik a lélekben? Már azzal indulok, hogy „a kegyelem a természetre épít". Ha bizonyos fogalmakat meg tudok értetni, hogy ugyanis Isten résztvesz életünkben, ez már maga a kegyelem. Az emberi barátság és szerelmi élet hasonlataival könnyebben felfogják az Isten és ember 117

Next

/
Thumbnails
Contents