Teológia - Hittudományi Folyóirat 25. (1991)
1991 / 2. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Blanckenstein Miklós - Kozma Imre - Széll Margit (kész.): Bűntudat - Bűnbánat - Konfliktusok: a gyónásról és a lelkivezetésről
hogy Isten azért neki Valaki, de nincs ismerete róla, akkor már potenciálisan hívőnek tekintem. Elgondolkodom azon, vajon milyen tágan értelmezheti Miklós atya a hívés állapotát. De már fogalmazza is a választ: Ha az illető elfogadja Isten létét és felsőbb hatalmát, akkor hívőnek tekintem. Mivel én egyénileg foglalkozom az emberekkel, a személyes beszélgetések során kiderül, hogy kivel, milyen motivációs sémákban lehet kommunikálni Istenről, hitről, keresztény életről... — Hátra van még az annyiak számára jelentős kérdés: Ha valaki élethelyzete miatt nem járulhat szentségekhez, azokon a zsinat szellemében hogyan segít? Úgy látom, papjaink magatartása ebben nagyon eltérő. Azt kell mondanom, — feleli —, hogy az ilyen emberekre gyakorlatilag nincs időm. És kevés ilyen esettel kerülök kapcsolatba. Sok pap valóban nem alkalmas ilyenek gondozására. Régebben a szerzetesek foglalkoztak a hasonló helyzetben élőkkel. Mivel a keresztény közösségek tagjai egyre szaporodnak, ilyen oldalról nézve a helyzet romlik, mert a személyes vezetésre, gyónásokra a nap 24 órája is kevés lenne. Akik saját magatartásuk miatt kerültek a közösségek peremére, vagy oda be sem jutnak, azokra alig tudunk időt szentelni. Ha azonban valaki korábban egyik közösség tagja volt, és már van bűnbánati gyakorlata, — de mondjuk egy válás és második házasság miatt lemaradt —> az elvileg továbbra is a csoport tagja marad. így módja van helyzetét papjával és társaival is megbeszélni. Egyénileg tarthat bűnbánatot, megvizsgálja indítékait, és imádkozik. Elsődleges tehát a hűséges imaélet, mert ez vezet a búnbánathoz. Ez azt jelenti, hogy az illető gyakori lelkiismeretvizsgálatot tart és naponta legalább egy keveset elmélkedik. Akinek ugyanis van „imakultúrája", annek erősödik a bűnbánati élete. És talán fontos lenne az Isten-szeretet kifejezett felindítása is? — teszem hozzá. Ilyen esetekben azért ne legyünk nagyon igényesek. Ezek az emberek nagyon ösztönösek. És egyébként is most az irányítási „technikáról" beszélek. Arra bíztatom az illetőt, hogy járjon rendszeresen katekézisekre, szentmisére, ott része lehet az Isten-szeretet felindításában. Javasolom az ilyennek, hogy vegyen részt a közösség életében. Ha pedig nekem akarja feltárni egy adott konfliktusát — jóllehet nem gyónhat —> fogadom és lelki buzdítással erősítem. Gyakran ismétlem, hogy szinte minden emberi segítség a „keresztény közösségen" múlik, beleértve az ottani egyéni barátságokat is. Ebben a helyzetben én, mint pap is csak mintegy „Kontaktperson" — érintkezései személy — vagyok jelen. — Úgy gondolom, miután ezeket a „kritikus" kérdéseket megbeszéltük, az atya összefoglalhatná az említett Jelkivezetési technikájának,, a magvát. Én mindig olyan keresztény életmotívumokat mutatok be, amiket érdemes vállalni. Az illető elfogadó válasza mellett kifejezi hiányosságát, sőt bizonyos alkalmatlanságát is. Sokan attól félnek: „ez nekem túl nehéz, nem bírom megtenni". Én nem élezem ki, hogy ezt, meg ezt a szintet kell elérnie. Inkább arra buzdítom, ő tegye fel a lécet úgy, hogy azt át is tudja ugrani. Természetesen ismétlődő nekifutásokról van szó, ezért fokozatos terheléssel dolgozom. Ezt az elvet mindenkinek ajánlom. Ha valaki meggyőződött a jóról és vállalni is akarja, akkor már könnyen tudok társává válni. Fontos szem előtt tartani, hogy főleg a fiataloknak nincs igazi apa-képük, és ezért nem lehet helyes Isten-képük sem. Igen sok szorongás ebből fakad. Viszont, ha azt látja, hogy én nem akarom számonkénti tetteit, de még az Isten sem, hanem az O atyai üzenetéből azt olvashatja ki, mi a jó és mi a rossz, akkor kezd feloldódni. — Vajon látja-e a lelki vezető, hogy módszere során a Szentlélek miként működik a lélekben? Már azzal indulok, hogy „a kegyelem a természetre épít". Ha bizonyos fogalmakat meg tudok értetni, hogy ugyanis Isten résztvesz életünkben, ez már maga a kegyelem. Az emberi barátság és szerelmi élet hasonlataival könnyebben felfogják az Isten és ember 117
