Teológia - Hittudományi Folyóirat 25. (1991)

1991 / 2. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Blanckenstein Miklós - Kozma Imre - Széll Margit (kész.): Bűntudat - Bűnbánat - Konfliktusok: a gyónásról és a lelkivezetésről

és bűnösségüket elismerjék. A gyóntató fejezze ki örömét az életváltás miatt és komolyan, mélyrehatóan buzdítsa a megtérőt a lelkiélet újra kezdésére. Próbálja az illetőt kézben tartani, bíztatni, hogy legalább egy hónap múlva eljöjjön. Mert csak ezután kezdődik a „minőségi munka", amivel finomítjuk a lelkiéletet: kezdjük orvosolni a meglévő lelki torzultsá- got, és szóval is fejezzük ki az iránta való szeretetünket. Meghívjuk a templomi közösségbe, barátságokat kínálunk fel, bizonyos feladatokat adunk. Az ilyen közösségben élő keresztények szabadsága rendszerint egy új élet kezdetét jelenti a megtérő számára is.

— A markáns tömörséggel adott összefoglalás után felvetek néhány kényesebb kérdést, mielőtt a bűnbánatra való felkészítés magvát megfogalmazná. — Ha a még ingadozó kereső vagy vallását nem ismerő eddig nem gyakorló kér elirányítást, — hogyan segít rajta? Foglalkozik-e azokkal, akik jelenlegi élethelyzetükben nem járulhatnak szentségekhez?

Akik ilyen kérdésekben keresnek, azoknak már van valamilyen erkölcsi felfogásuk, de az még nem tisztázott, mit tartanak vagy nem tartanak rossznak, „bűnnek", és ezt hogyan élik meg. Ezért én nem a „bűnök tisztázásával" kezdem, hanem a keresztény értékek bemutatásával, mivel mindenkinél az a célom, hogy: „pozitív orientáltságú lelki életd alakítsanak ki". — Amennyiben az illető egyetért Krisztus üdvözítő kínálatával, olyan mértékben alakítható ki benne egy normális lelkiismereti értékrend. — Ha viszont nem tudunk egyetérteni Krisztus elvárásával, akkor további közös munkákban sem tudunk megegyezni.

Ha nem keresztény — vagy megkeresztelt, de hitében járatlan — tér be hozzám, az rendszerint életproblémáira vár választ. Általában nem azért jön, mert valami bűntudat gyötri — bár ez is előfordul —, hanem érdekli, mit kínál a kereszténység, mit is jelent „Isten ügye". Ilyeneknek, mint már említettem, van kialaku(lt)ló „humanista erkölcse", amiből elindulhatunk. Akinek ilyen nincs, az az én „pacienturámban" elő se fordul.

Az említettek nagyrésze tudja, hogy követett el olyan hibákat, amiket jóvá kell tennie. Másik részük olyan szorongásos, pszichés vagy konfliktusos problémákkal küszködik. Ezeket hajlamos olyan bűnökkel azonosítani, amiktől önmaga képtelen megszabadulni. Ilyen esetben két dologra kell felhívnom a figyelmet: egyrészt, én nem vagyok „csodadoktor", — másrészt a konfliktus maga nem „bűn", bár vannak erkölcsi vonzatai is. Ez a két kérdés ugyanis az érdeklődők tudatában rendszerint összemosódik, ami nyilvánvalóan a mai, különféle irányzatú „pszichologizálás" következménye is. Tudatosítom bennük, hogy nekem az a feladatom: az erkölcsi kérdések megoldásához, azaz életvezetésben adjak tanácsot. Lehet, hogy a konfliktusok megoldásában nem én vagyok az illetékes és ilyenkor azt javaslom, forduljon szakemberhez.

— Ezzel a válasszal még nem zárhatom le a kérdést, mert jól tudom, Miklós atyának vannak kiváló pszichiáter és pszichológus munkatársai és tanácsadói, és érdekel a velük való együttműködése.

Ha felfedezem tehát, hogy az illetőnek mentális segítségre is szüksége van, nem „egyszerűen átküldőm" a pszichiáterhez, pszichológushoz, hanem közösen megbeszéljük, hogy a lelki kérdéseket velem tárgyalja meg, viszont bizonyos szakorvosi segítséget a szakembertől kérjen. — Összefoglalva: nem saját felelősségemet akarom átruházni, hanem tudatosítom, hogy a „Ne ölj!"" parancsa értelmében, a saját élete iránti felelőssége miatt köteles magát gyógyíttatni. Úgy is mondhatom, nem hárítom át a vezetés felelősségét, hanem bevonok másokat is, mégpedig keresztény felfogású szakembereket. — Egyszerűbb eseteket magam is megoldok. Például, ha valaki arról panaszkodik, hogy ideges, feszült és ebből adódnak bűnei, közben kiderül, hogy nagy elfoglaltsága miatt csak öt-hat órát alszik, holott számára nyolc és fél óra szükséges. Ilyen esetben gyónási elégtételként adom, hogy köteles három napig kilenc órát aludni... Az ilyen életvezetési támogatás nagyban szolgálja a búnalkalom elkerülését.

Ha a nálam érdeklődő kifejezi, hogy nem hívő, — azaz számára Isten nincs, — akkor tovább nem motiválhatom a kérdést. Ha viszont a további beszélgetés során kiderül,

116