Teológia - Hittudományi Folyóirat 25. (1991)
1991 / 2. szám - KÖRKÉP - Bán Endre: Fény és árnyék a lélek mélyén
nem adja tovább", (középiskolás) — „Talán a legnehezebb dolog a világon. Tükröt tartani önlelkünk fogyatékosságaira, kérlelhetetlen önbírálat, amellyel szembe kell néznünk, és szavakba is kell tudni önteni", (könyvelő) — „Hatása sajnos rövid, nem olyan radikális, mint a megtérés", (műszaki értelmiségi) — A válaszokból kiolvasható, hogy az illetők várnak valamit a gyónástól, találnak is benne valamit, de mintha ez a valami túlságosan is emberi jellegű lenne. így is mondhatnánk: a gyónást olyan eszköznek tekintik, ami hozzásegít az Istennel való találkozáshoz. Pedig a gyónás maga az Istennel való találkozás! A találkozás mindig kegyelem, tehát Isten kezdeményező szeretete, és éppen ezt kínálja fel a feltámadt Jézus. A gyónás kegyelme hasonlít Jézus első húsvéti megjelenéséhez: az apostolok bánatosan ülnek együtt, reménytelenek, nincsenek elképzeléseik, és akkor —, egyszercsak ott terem Jézus, rájuk mosolyog és mondja: „Békesség nektek!" Ez az élmény, Jézus felkínált jelenléte győzi le lelkűkben a homályt és csüggedést. A gyónásban is Jézus lép a gyónóhoz diadalmas és irgalmas szeretetével. A gyónás kegyelem, mégpedig nem az átélés, emberi hangulatok bizonytalan talaján visszatükröződő kegyelem, hanem hittel elfogadott győzelem a bűn fölött. Jó, hogy voltak ilyen válaszok is: — „Egyik legszentebb dolog, mert megszabadítja az embert a bűntudat gyötrelmétől, hiszen a gyóntató atya Jézust helyettesíti", (pedagógus) — „Helyreállítja a kapcsolatunkat a jó Istennel. Nagy megkönnyebbülést jelent", (mérnök) — „Gyónás után mindig felszabadulok, mintha valami nagy kő esne le a szívemről. Sokszor nagyon nehéz gyónni, de ami utána jön, az valami csodálatos", (egyetemista) A BETEG LÉLEK. A bűn hasonlítható a testi betegséghez. Nem egyszerű tünet, hanem rossz folyamat, téves, kóros program az emberben. Nem elszigetelt cselekedet („háromszor káromkodtam"), hanem a belső egyensúly felborulása. A testi betegséggel való összevetés azért is fontos, mert a test—lélek kölcsönhatása következtében a bűnös lélek a testet is megbetegítheti, viszont a beteg test a lelket is összekuszálhatja. Érdemes szemügyre vennünk a betegségek mai szemléletét. A kórokozók felfedezése olyan képet alakított ki a kutatókban, orvosokban, mintha a testi betegség apró, láthatatlan ellenségek támadása lenne, s ezért az orvosok főtörekvése ezeknek a mikrobáknak elpusztítására irányult. Egy nagy tudományos lendület során sorban születtek meg a baktériumölő gyógyszerek, illetve védőoltások. Szóval, egy sajátos háború folyt az ember és a támadó mikoorganizmusok között. A kutatókban annak idején nem tudatosult, hogy életünk során a kórokozók egész hadseregével vagyunk tartós kapcsolatban anélkül, hogy megbetegítenének minket. Tehát sem a betegségek teljes magyarázatát, sem azok legyőzését nem kapjuk meg, ha így leegyszerűsítjük a helyzetet. A mai betegség-szemlélet egyre inkább felfedezi a diszharmóniát az ember és környezete, ill. önmaga között. Az ember létrejött egy kialakult világ ölén, s belsejében is hordozza a világba beilleszkedő mechanizmusokat, programokat. Egészségünk érdekében tahát nem harcolnunk kell, hanem szemlélődnünk: jobban odafigyelni környezetünk és szervezetünk jelzéseire. Nem véletlen, hogy ma egyre jobban teret hódítanak a természetes gyógymódok és életmódok. Nem véletlen, hogy a távolkeleti kultúrák gyógyító módszerei felértékelődnek. Mindezek az irányzatok nem a kórokozók kiirtására, hanem az emberi harmónia megteremtésére törekszenek. A keleti kultúrák a világot egységben látták (néha panteista színezettel is), a létezők összefüggnek egymással, az egész világnak „lelke" van, a világot egy „nagy rezgés" járja át. Amikor az ember lelkileg vagy testileg kiszakad a nagy harmóniából, akkor megbetegszik. Kétségtelen, hogy a keleti filozófiától függetlenül a mai orvostudomány is megállapítja, hogy a betegségek fő oka az összhang felborulása, akár környezeti ártalmak, akár testidegen anyagok bekerülése, akár a belső életritmus megbolygatása, akár a normális lelki folyamatok megzavarása következtében. A gyógyítás célja tehát nemcsak a károsodások mesterséges kivédése (célzott gyógyszerekkel), hanem a normális állapot helyreállítása (diétával, autogén tréninggel, egészséges életmóddal stb.) 107
