Teológia - Hittudományi Folyóirat 25. (1991)
1991 / 2. szám - KÖRKÉP - Bán Endre: Fény és árnyék a lélek mélyén
Ha ezt a meglátást a bűnre alkalmazzuk, akkor visszatérhetünk a kiinduló példához, a tékozló fiúhoz. A fiú problémája nem a szórakozás a pénz elpazarlása, — ezek csak tünetek. A lényeges rossz, hogy a fiú otthagyta apját, otthonát és ezzel együtt eltávolodott önmagától. Divatos szóval: ez a „totális elidegenedés". Éppen ezért a megtérés sem lehet egyszeri meg- javulás, erős fogadás vagy könnyes, megrázó élmény, hanem hazatalálás. AZ ÖRÖK TÉKOZLÓ FIÚ. Földi életünkben kikerülhetetlenül a tékozló fiú útját járjuk. A kérdés csak az, hogy az ő útjának melyik szakaszán tartunk: a szökés vagy a hazaindulás fázisában. Természetes, hogy a hívő ember alapvetően hazafelé tart, de köz- ben-közben felmerülnek benne a visszahúzó gondolatok, vonzások a bún irányában. Miközben imádkozzuk a „jöjjön el a te országod"-at, nem hagyhatjuk el a „ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól" könyörgést sem. Jézus tanított minket így imádkozni, vagyis az Úr imája mindig mindenkire érvényes itt a földön. Költőien tárja fel ezt a lelkületet Sík Sándor „A hűséges hűtlenségről" című versében. A szemem sokszor hűtelen. Sokszor az idegenbe téved. Pedig tudom: Te vagy az Élet, Te vagy a Szerelem. De lásd, Te messze vagy, Akkor is, mikor beszélek veled, Akkor is, mikor megérintelek, Akkor is, mikor a kezem fogod. És olyan szédítő a forgatag! És látod, szerteszét körültem Olyan sok égő tűz lobog! Ó én erősen tartalak, De hogyha néha megszédültén Megroskadok és megcsuldik a lábam, S megperzselem az ujjamat, Nem, nem az ujjamat, a telkemet, Ugy-e tudod, hogy az nem én vagyok? Hogy én akkor is, ott, az éjszakában, Amely rámhull és eltemet, Akkor is, mikor elsodornak És visznek haragos habok, Ügy e Te tudod, hogy mindez hídban, Hogy én akkor is a tied vagyok? Es tudom: én vagyok a vétkes, Az én hívságos két szemem. Lásd, épp ez az, ami a lelkemen Ilyenkor marcangolva tépdes. Betegje, rabja én e rossz szemeknek, Tudom, hogy csak téged szeretlek, S tudom, hogy bántalak. Lásd, ez nagyon kegyetlen gondolat. És rám talál a tüzeken keresztül És kemény karmait telkembe ássa. És nem tudok gondolni másra: Ilyenkor szüntelen rád gondolok. Akkor vagyok a tied mindenestül, Amikor hűtlen vagyok. 108
