Teológia - Hittudományi Folyóirat 25. (1991)
1991 / 2. szám - KÖRKÉP - Bán Endre: Fény és árnyék a lélek mélyén
Orient autrefois, Roma 1955, 107: „Ahhoz, hogy valaki Isten szentségével kiengesztelhessen, szentnek kell lennie, s ahhoz, hogy a Szentlelket közvetíthesse, életének tisztaságában kell már Ot birtokolnia." — 19. P. Kokkinos: Vie de S. Germain l'Hagiorite, 11,14, 24. Analecta Bollandiana 70 (1952), 47. o. — 20. Vo. Aranyszájú Szent János: De Anna sermo 4,6: PG 54, 667. A keleti szertartás szerint a szentségi feloldozás szövege ugyanúgy könyörgő imádság (deprekatív), mint a bűnbocsánatért elhangzó egyéb imák. — 21. Vo. S. Cobat: Journal of a Three Year's Residence in Abyssinia, London 1834,346. o. Idézi Th. Spidlik La spiritualité de l'Orient Chretien, Roma 1978.194. — 22. Philokalia tón hierón neptikón, Velence 1782 (Athén 1893): 38 lelkiírás-gyűjteménye különös tekintettel a lelki élet fejlődésére. Az ötkötetes művet még Nikodémosz egyik kortársa, Paiszij Velicskovszkij fordította le ószlávra, majd pedig Remete Feofán oroszra. — Exomologétarion étoi Bibiion pszükhóphelezstaton, Athén 1988. — 24. E.-M. Bachmann — G. Schröder.Quellen des Geistes, Leipzig 1975,195—211: Aus dem Leben des heiligen Seraphim Bán Endre FÉNY ÉS ÁRNYÉK A LÉLEK MÉLYÉN AKIT VÁRTAK. Jópár évvel ezelőtt, amikor még nem volt veszélytelen hívőnek lenni, ha valakiről megsejtette főnöke, hogy az illető vallásos. Rá is kérdezett a dologra, de mivel szakmailag becsülte beosztottját, csak úgy négyszemközt, nem hivatalosan tette. A hívő férfi gondolkodott, hogyan is valljon hitéről egy karrierista, materialista embernek. Végül azt mondta: „Tudod, én hiszek abban, hogy életem végén vár Valaki." S ezután elmondta — modem megfogalmazásban — a tékozló fiú példabeszédét. Részletezte, hogyan ment ki az édesapa nap-nap után figyelni, hogy jön-e már a fia, mindaddig, amíg az végül a távolban föl nem tűnt. A példabeszéd után megismételte: „Hát látod, én ebben hiszek." A főnök szeme fátyolos lett, majd keserű szárazsággal ezt mondta: „De engem nem vár senki." Mire a hívő így válaszolt „Nem te szabod meg Isten irgalmának határát. Nem te döntőd el, kikért akart Jézus meghalni. Ő döntötte el." — Valóban aligha lehetne tömörebben megfogalmazni a bűn—bánat—megbocsátás problémakörét, mint azt Jézus tette a tékozló fiú parabolájában. Itt nem a teológiai megfogalmazások az uralkodók, hanem a lelki történések, az emberi kapcsolatok világa mindaz, amit az ember átél ezek közben. Ma sokszor panaszkodunk, hogy az emberekből kiveszett a bűn-fogalom. Kissé nagyképűen azt mondhatnánk: Sebaj! Ha a bűn fogalma ismeretlen is ma sokaknak, de nem ismeretlen a bűntudat. Ma is elvezethető az ember az igazi bűnbánathoz, de ennek útja nem a fogalmi tisztázás, hanem sokkal inkább az emberi élményanyag tudatosítása és feldolgozása. Mit élek át a bűnben, illetve a megtisztulásban? A manapság egyre sokasodó megtérések mind az élmény szintjén jelentkeznek, és fejtik ki hatásukat. Éppen ezért én is az ilyen élményekre kértem információt hívőktől, főleg fiataloktól. A BŰNTUDAT ÉLMÉNYE. Az első kérdés így hangzott „Mikor és mi miatt érzek bűntudatot?" A válaszok lényegében három okot jelöltek meg: — a/ Másnak fájdalmat okozni. „Bűn az, amikor valami olyant teszek, ami a másiknak nem jó, esetleg bármilyen ember érzéseit, lelkét, testét ezáltal bántalom éri." (orvos- tanhallgató). — „Ha a családban rossz hangulatot csinálok, még ha igazam volt is." (középkorú műszaki értelmiségi). — „A családom két tagjával képtelen vagyok megtalálni a normális kapcsolatot. Ebben nagy részük van nekik is. Persze ez engem nem ment fel", (középkorú előadó). — A válaszok kiértékelésénél meglepő lehet, de tipikus jelenség, 104
