Teológia - Hittudományi Folyóirat 25. (1991)
1991 / 1. szám - 25. ÉVFOLYAMÁBA LÉPETT A „TEOLÓGIA” FOLYÓIRAT - Lukács László: A Teológia küldetése és szolgálata
„Krisztusban való újjászületésünk folytán az összes krisztushívők között méltóságuk és cselekvésük tekintetében valódi egyenlőség uralkodik, így mindnyájan együttműködnek Krisztus testének építésére, ki-ki a maga állapotának és feladatának megfelelően”. (Egyházi törvénykönyv 208. kánon). „A krisztushívőknek tudásuk, szakértelmük és tekintélyük alapján joguk, sőt néha kötelességük, hogy az egész egyház javát érintő dolgokról véleményt nyilvánítsanak a szentséges pásztorok előtt, és véleményüket a hit, az erkölcs és a pásztorok iránti tisztelet megtartásával, valamint a közjónak és a személyek méltóságának figyelem- bevételével a többi krisztushívők tudomására hozzák.” (Egyházi törvénykönyv, 212. kánon 3.§) „Nincs semmi ötletünk, azoknak a sablonoknak a rabjai vagyunk, amiket magunk készítettünk magunknak.” (Ferdinand Klostermann) Szent Cipriántól, a Ili. században élt karthágói püspöktől származnak a gyakran idézett szavak: „Nihil sine episcopo”, azaz: Semmit se a püspök nélkül. A felületes utókor e kijelentéssel gyakran a püspök „egyeduralmát” igyekezett igazolni. Arról viszont — sajnálatos módon — általában elfeledkezett, hogy ugyanez a Ciprián mondta papjainak: „Nihil sine consilio vestro" — Semmit se tanácsotok nélkül. És még egyértelműbben szólt Ciprián püspök egész hívő közössége előtt: „Nihil sine consensu plebis” Semmit sem a nép egyetértése nélkül. Joseph Ratzinger azt az „együttélést”, ahol püspökök, papok és hívek együtt felelősek az egyházért, az egyházi közösségért, ahol senkit se hallgattatnak el, ahol fontos döntéseknél másokat is nemcsak meghallgatnak, de véleményükre, egyetértésükre igényt is tartanak, az egyházi „demokrácia” klasszikus modelljének nevezi (vö. J. Ratzinger: Demokratisierung in der Kirche? — in: Demokratie in der Kirche. Möglichkeiten, Grenzen, Gefahren. Limburg 1970. 44). Jelen számunkban az egyházban megvalósítható, sőt megvalósítandó demokratikus stílus, gyakorlat lehetőségeiről esik szó. Az csak természetes, hogy az egyházról, annak életformájáról egyértelműen nem mondható el, hogy „demokrácia”, és éppen úgy nem, hogy monarchikus vagy arisztokratikus berendezkedésű. Éppen ezért áll címlapunkon is kérdőjellel: Demokrácia az egyházban? Hogy mégis mit lehet, mit kell a feltett kérdésre válaszolnunk, azt több hazai és külföldi szerző megnyilatkozásának segítségével — a teljesség igénye nélkül — igyekszünk vázolni. Nem egy nagyon régi, de ma is időszerű, modem „jelszót” kívánunk népszerűsíteni, hanem — szűk kereteink között — egy sajátos problémát igyekszünk megvilágítani. Sz. A. 6
