Teológia - Hittudományi Folyóirat 25. (1991)

1991 / 2. szám - KÖRKÉP - Gründel, Johannes - Szász István (ford.): Bűn - bűnhődés - büntetés

Az Újszövetségben Jézus örömhíre Isten megbocsátó szeretetének üzenetét jelenti mind­azok számára, akik készek a megtérésre és megkísérlik újjáformálni életüket. A bűnhő- dés, a vezeklés célja lényegileg itt is a kiengesztelés. Teológiai szempontból nézve tehát a büntetés mindig a jövőre irányuló aktus: Isten nem a bűn elkövetőjének halálát, hanem megtérését akarja, és azt, hogy éljen. A büntetést ezért annak reménye kiséri, hogy a bűnt elkövető megtér, lemond a meglévő és további jogtalanságról, és visszatér a közösségbe, mely a vétkes cselekedet által károsodást szenvedett. Ez nézőpontból szemlélve a keresztény ember számára a bűnhődés elsődlegesen a ki­engesztelés eszköze, nem pedig a megtorlásé, a bosszúé. Persze egy olyan világban, ahol még jogtalanság, bűn és vétek uralkodik, bizonyára nem lehet lemondani a büntetésről. Ily ábrándos elképzeléssel kapcsolatban már Luther Márton rámutatott arra, hogy a vi­lág szerkezetét, felépítését figyelembe véve nem járható út a büntetésről való lemondás és a teljes megkegyelmezés a bűn elkövetőjének. Az evangéliummal kormányozni a vi­lágot annyi, mint szabadon ereszteni a bestiákat! — Mégis, abban kétségtelenül igazuk van az álmodozóknak, hogy épp egy humánus vagy kimondottan keresztény közösség­ben határozottabban jelen illenék lennie Isten irgalmassága és türelme gondolatának — különösképpen a büntetéssel sújtott, s a közösségbe visszafogadandó ember iránt. Ám a keresztény Nyugat történelmében mindenek előtt a megtorlás, a bosszú gondolata — és gyakorlata — elfedte a kiengesztel(ődlését. A bűnhó'dés és büntetés hagyományos értelmezése Világi, elsődlegesen társadalmi perspektívában a büntetés a közösség jogtalan cseleke­detre adott válaszaként, reakciójaként jelenik meg. A büntetésnek azonban nem — leg­alábbis nem elsődlegesen — a megtorlás a célja. Egy értelmetlen bosszú sem a vétkes, sem pedig a társadalom javát nem szolgálná, ráadásul megsértené az emberi személy méltóságát. A büntetés elrettentő hatása — akár egyéni, akár általános megelőzés céljá­ból alkalmazzák azt — vagy javító funkciója is meglehetősen kétséges. Ezért abban a kérdésben, vajon egy bűncselekmény büntetés alá eső-e vagy sem, a vétkes magatartás társadalmi veszélyessége a mérvadó, nem pedig a bűnös tett mint olyan, erkölcstelensé­ge. A büntetés célja tehát elsősorban az egyén és a társadalom védelme mások bűnös cselekedeteivel szemben. Habár nem minden vétket kell megbüntetni, mégis szoros kap­csolatban áll egymással a vétek és a büntetés. Csakis súlyosan társadalomkárosító, vét­kes magatartást szabad büntetéssel sújtani. A büntetés tehát vétket feltételez. Amennyi­ben a tettes nem tehető felelőssé jogtalan tettéért, úgy — noha intézkedések történnek a sértett jogainak helyreállítására — megbüntetése elmarad, és legföljebb biztonsági intéz­kedésekre kerülhet sor. A vétek alapvető meghatározó jelentőségű a büntetés számára. Ámde szabályzó, regulativ szerepe is van a büntetés kiszabásakor: a büntetés nagysága soha nem lépheti túl a vétekét. Á büntetés mértékének nem kell feltétlenül a vétekéhez igazodnia, hanem annál — a körülményeket figyelembe véve — csekélyebb is lehet. A vétek súlyossága csupán a büntetés felső határát jelöli ki világi téren. Pusztán óvintézke­dést a hatóság csak akkor rendelhet el, ha nincs fölróható vétek, de igenis van általános veszélyeztetettség és ha a köz érdeke úgy kívánja. A megtorlás gondolata egészen napjainkig a katolikus teológiában is döntő szerepet játszott a büntetés értékelésekor, sőt, esetenkén azt a büntetés legfőbb céljának tekintet­ték. Az emberi és állami autoritást minden további nélkül a büntető Isten tekintélyével párhuzamos módon, annak nagyságával azonosként tételezték, miközben nem az irgal­mas és megbocsátó Istent bemutató keresztény istenkép került előtérbe, hanem uralkodó maradt az igazságosság Istenének alakja. Egy ilyeténképpen legitimált efajta értelmezése társadalmi téren még elfogadható, vallási-teológiai területen azonban jószerével eltorla­Bűnhó'dés és büntetés az Újszövetségben 94

Next

/
Thumbnails
Contents