Teológia - Hittudományi Folyóirat 25. (1991)

1991 / 2. szám - KÖRKÉP - Gründel, Johannes - Szász István (ford.): Bűn - bűnhődés - büntetés

szolja az utat Isten üdvtörténetéhez, mely esemény előfeltétele a megtérésnek és kien­gesztelőd ésnek. Bűnhődés — megtorlás vagy kiengeszteló'dés? A vétek nem szüntethető meg sem elfojtás, sem elhárítás, sem pedig kivetítés által: a vé­tek csak megbocsátható. A megbocsátásnak azonban az a feltétele, hogy a vétkes elis­merje vétkességét, és felelősségteljesen vállalja is annak következményét. Tulajdonkép­pen ez a lényege a bűnhődésnek. A bűnhődést nem lenne szabad egyszerűen azonosíta­ni a megtorlással. A megtorlás valamiféle rosszat okoz annak, aki a jogtalanságot elkö­vette; szenvedést okozó büntetés, reakció a bűnös cselekményre és az azzal együttjáró vétekre. A megtorlás azonban még nem jóvátétele a bűntett által okozott kárnak — úgy­szintén nem megszüntetése ama tényállásnak, hogy erkölcsi téren megsértettek értéke­ket, s nem megfelelően éltek a felelősséggel. A bűnhődés nem kényszeríthető ki, hiszen cselekvő erkölcsi teljesítmény, melyet a vétkes önnönmagával-önnönmagán hajt végre. A bűnhődést helyesebb lenne pozitíve, „kiengesztelésként" értelmezni, azaz nem annyira a tett, mint inkább a személyes vétek­ben rejlő erkölcsi rossz jóvátételeként. Aki megbűnhődik, az ismét fel akarja venni a kör­nyezetével megszakadt kapcsolatot. De egyúttal el is várható, hogy a közösség újra be­fogadja őt. A „vétek" kiegészítő fogalma ezért nem a „megtorlás", hanem az „engeszte- lés". A vétek megköveteli az engesztelést avégett, hogy általa a vétkes megszabadulhas­son a tette okozta feddéstől, sikerüljön helyreállítania a békét önmagával és embertársa­ival. Az engesztelés azonban egyben a legjobb út is a reszocializálódás felé. A vétek nem „megtorolható" vagy — mint az adósság — nem visszafizethető, tör- leszthető. Amikor az ember valóban vétkezett, épp akkor van szüksége a kiengesztelő- désre vagy bűnhődésre, hiszen ismét „egészséges" akar lenni. Meg kell kapnia azt a le­hetőséget, hogy cselekvőén újra felvehesse a kapcsolatot a közösséggel. Épp a bűnhő- désben jelentkezik nyomatékkai annak követelménye, hogy a vétkessé vált ember szá­mára lehetővé kell tenni visszailleszkedését a társadalomba, magának a vétkesnek a fá­radozása által. Ez alkalom és feladat mind a társadalom, mind a vétkes számára. A tár­sadalomnak biztosítania kell a visszailleszkedés esélyét a bűnt elkövető részére. A kö­zösségbe való visszatérést azonban magának az egyénnek kell végrehajtania; a reszocia­lizálódás csak akkor lehetséges, ha abban a vétkes is aktívan közreműködik. Aki arra törekszik, hogy az újraszocializálás eszméjét beépítse a büntetőjog rendszerébe, ám eközben teljesen kiküszöböli a vétek és bűnhődés gondolatát, — az elfűrészeli az ágat, amelyen ül. Ha azonban nem lehetséges bűnhődés és az azzal együtt járó reszocializáló­dás a bűnt elkövető tevőleges részvétele nélkül, akkor elégtelennek, sőt: emberhez mél­tatlannak minősül minden puszta „büntetésletöltés", az összes dresszúra, fenyítés vagy a helyes rendhez való bármiféle hozzáidomítás. Ha a vétkes felelősséggel vállalja a vét­két, csak akkor képes elszakadni attól és megtenni az első lépést a közösség felé. Bűnhődés mint teljesítmény — kiengesztelődés mint ajándék „A bűn bűnhődést kíván" — ez az axióma szolgál alapul minden evilági büntető intéz­kedés számára. Egy olyan világban, ahol még túlsúlyban van a jogtalanság, bűn és vé­tek, semmiképp sem mondhatunk le a fentebb említett kiegyenlítés-gondolatról. A bün­tetés polgári téren a közösség érthető és — adott esetben — szükséges reakciója egy jog­talan tettre. Értelme, célja azonban nem a sérelem sérelemmel való viszonzása — noha Kant és Hegel büntetőtanukban részletes módon kidolgozták a megtorlás elméletét. He­gelnek az volt a meggyőződése, hogy a büntetésben (annak tényében) voltaképpen a bűnt elkövető mint eszes lény méltóságának és a csorbítatlan igazság iránti igényének elismerése fejeződik ki. A jogsértőnek ezért joga van a büntetésre; értelmes és beszámít­ható lényként épp a büntetés kiszabásával vétetik figyelembe. Mégis, a büntetés lénye­95

Next

/
Thumbnails
Contents