Teológia - Hittudományi Folyóirat 25. (1991)
1991 / 2. szám - KÖRKÉP - Gründel, Johannes - Szász István (ford.): Bűn - bűnhődés - büntetés
tisztulni, növekedni. A Szentlélek teszi számára jelenvalóvá a feltámadt Krisztust, téríti minden nap közelebb Istenhez, a mához szólóan megeleveníti az evangéliumot, megsejteti Ktisztus titokzatos testének hivatását, állandó növekedésre hívja Jézus Krisztusban. A Lélek segíti, hogy megszabaduljon minden feleslegestől — tárgyaktól, időtöltéstől, kapcsolatoktól, szokásoktól —, megtanítja az egyszerűségre, a lényeg látására, a megkülönböztetésre, célszerű eszközökre, a rövidebb útra. A mai egyre bonyolultabb, egyre igényesebb, egyre többet fogyasztó világnak nagy szüksége van erre az egyszerűségre. Minden képességét az Úr rendelkezésére bocsátja, és ez a kiüresedése, szegénysége teszi képessé arra, hogy egyre jobban befogadja leikébe Istent. Isten Lelke vezeti, erősíti, tanítja és vigasztalja, hogy bárhol, bármikor bátran szóljon Istenről az emberek között. A ciszterci élet válasz Isten hívására, válasz Isten szeretetére. A ciszterci szerzetes ezt tanúsítja imádságával, munkájával, társai, az emberek s az egész világ iránti szere- tetével. A Szűzanya oltalma alatt járja élete útját, mert a teremtmények között Mária adta a legtökéletesebb választ Isten határtalan szeretetére. Johannes Gründel BŰN — BŰNHŐDÉS — BÜNTETÉS A vallástörténetben sokféle módon találkozunk azzal az elképzeléssel, hogy a vétek és a bűn semmissé tételéhez bűnhődés, engesztelés, vezeklés szükséges: meghatározott, vallási jellegű kultikus cselekedetekkel kell lecsillapítani az istenek haragját. Az áldozatfelajánlás és a rituális tisztálkodás, az imádság, de a megtorló intézkedések is — mindmind utak a megbocsátás felé. A bűnhődés gondolata szoros kapcsolatban áll a büntetés gondolatával. A büntetés mindenek előtt a jogilag szabályozott keretek között élő közösség reakciója az elkövetett jogtalanságra. A büntetés céljai között szerepel még a megtorlás, bosszú is — olykor a legfontosabb szerepet betöltve: a jogi egyensúly újbóli megteremtését, és ezáltal a megbontott rendnek legalábbis elméleti helyreállítását egyfajta ki- egyenlítés értelmében. Bűnhődés és büntetés az Ószövetségen Az Ószövetségben a vétek és a bűn lényegileg a szövetség Istenével szembeni engedetlenséget jelenti. Az engesztelés lehetőséget ad Jahve haragjának lecsendesítésére, és a bűn által megtört szövetség helyreállítására. Az engesztelésre való felhívás mint a megtorlás szükségességének hangsúlyozása mellett azonban egyúttal mindig utalás történik az isteni büntetés állapotjavító, „medi- cinális" jellegére, arra, hogy az a bűnös megtérését és megjavulását eredményezi. Istennek nem a bűnös megsemmisítése, hanem megmentése a célja — s ez vonatkozik a Bibliában az Isten népének megbüntetéséről szóló leírásra is. A büntetés értelme mindenekelőtt az kell legyen, hogy a vétket kiemelje elrejtettségéből, és világossá tegye annak társadalomellenes jellegét. így van ez a Dávid fölött mondott isteni ítélet esetében is. „Te titokban tetted, de én egész Izrael szeme láttára, napvilágnál viszem ezt végbe" (2Sám 12,12). Dávid büntetést érdemlő tettének Izrael népe előtt történő nyilvános ismertetése egyidejűleg felhívás a közösségbe való ismételt befogadásra a vétkes megtérése esetén. 93
