Teológia - Hittudományi Folyóirat 24. (1990)
1990 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Funiok, Rüdiger - Bánhegyi B. Miksa (ford.): Vallás a tömegtájékoztatási eszközökben? - Igen tessék!
ájukat érintően szólítanak meg és olyan részvételre indítanak, amit már vallásosnak nevezhetünk. Ez lehet egy jó játékfilm, de egy hatásos dokumentáció is. Sok tanácsadó rovatnak, nem egy slágerszövegnek vagy filmcselekménynek van kvázi- vallásos jellege. Mégis fontos az is, hogy legyenek kifejezetten vallásos adások, amelyekért az egyház vállalja a felelősséget; mert ha a vallást nem nyújtjuk a nyilvánosságnak ezeken a fórumokon külön témaként, még többet veszít társadalmi jelentőségéből. A teológusokban és az egyházi tisztségviselőkben sokszor az a félelem alakul ki, mintha valamilyen média-pótegyházat keresnénk csekély közösségi kapcsolattal és elkötelezettséggel. Ezen aggodalom mögött az a meglátás áll, hogy a megélt hit hosszabb időn keresztül nem lehet meg társadalmi támasz nélkül, a hitet érintő személyes beszélgetések nélkül. Azonban egy rádiós meditáció egyirányú indításának is megvan a maga jelentősége a reggeli fölkelés, vagy az autóvezetés elszigetelt szituációjában is: a meglévő egyházi kontaktus kiegészítése, vagy a még megmaradó drót a vallásos gondolat és nyelv világához. Szeretnék tisztázni a hittel kapcsolatos képzeteiket. Ez az alapvető vallásos érdeklődés csak abban a kívánságban fogalmazódhat meg, hogy az emberek szeretnék magukat újra kiismerni a hit világában. Az élet legkülönbözőbb körülményei ösztönözhetik az embert arra, hogy elmélyítse, fölfrissítse vagy felülvizsgálja képzeteit Istenről, az emberi lélekről, a halál utáni életről. Sokkal több embernek van (különösen az élete derekán) mélyreható vallási élménye, mintsem azt az egyházak munkatársai gondolnák, s ebben az élményben nem kételkedhetnek. De szeretnék intellektuálisan földolgozni, beépíteni eddigi vallási ismereteikbe. Most jelentkeznek első ízben valódi hitbeli kételyek, s tudni akarják, hogy mások ilyenkor mibe kapaszkodnak, s ez elég-e ahhoz, hogy kereszténynek tekintsék magukat. Az is ösztönzés lehet arra, hogy megismerjék a saját hitük tradícióit, ha találkoznak a keleti meditációs módszerekkel, s lenyűgözi őket azoknak kevésbé perszonalisztikus istenképe. A leginkább keresett információs médium minden bizonnyal a teológiai könyv, vagy pedig a katolikus információs központnak a tanítást ismertető levelei (Lehrbriefe). Alkalmanként vannak olyan rádió- vagy tévésorozatok is, amelyek vallási ismereteket nyújtanak. Ez a mindennapi helyzetre való több-kevesebb vonatkozással történik („miért hisznek a keresztények?”, „Credo”), a médium sajátos eszközeinek jól vagy kevésbé jól sikerült felhasználásával. Sokszor az adással párhuzamosan fölkínálják a közösségben való megbeszélés lehetőségét a plébániákon, népfőiskolákon. Ebben a „szociális fázisban” lehet felelni kérdésekre, lehet tisztázni képzeteket. Nem egy beszélgető közösség, amely egy ilyen sorozat kapcsán jött létre, továbbra is együtt maradt. A kazettára vett adások - megfelelő rövidítéssel és didaktikusán alkalmazva - értékes, ösztönző médium a plébániai katekézis vallásos megbeszélésein. Meg akarják ismerni a keresztény álláspontot. Teológiai információk folytán a hit megélhető olyan gondolati építményként, amely nem mond ellen az észnek, és önmagában harmonikus. Azonban fontos az is, hogy a hit lényeges pozícióit az egyház a nyilvánosság előtt is képviselje. A vallásos érdeklődésű médiafogyasztó szeretne ezekről az állásfoglalásokról, sajtókonferenciákról, egyházi nyilatkozatokról tudomást szerezni. A médiák teljes mértékben kielégítik ezt az igényt megfelelő sajtótudósításokkal, rádiós és televíziós magazinműsorokkal. Ennek feltétele természetesen, hogy a keresztény emberek a közvetítésekre vonatkozó igényeiket a nyilvánosság előtt is megfogalmazzák, például azzal, hogy tiltakoznak, ha valamiről nem, vagy helytelenül tudósítanak. A médiák sokszor akaratlanul is torzítanak: azon hajlamuknak megfelelően, hogy mindig a legmagasabb rangú reprezentánsra figyelnek, hozzájárulhatnak például az egyházi tanítóhivatal olyan mértékű felértékeléséhez, amilyen még soha sem volt -, a nem annyira szervezett teológusok vagy a normális hívők kárára. A teológiai álláspontok és a politikai opciók pluralitása is megrövidül, pedig létezik, 80
