Teológia - Hittudományi Folyóirat 24. (1990)
1990 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Schulmeister, Paul - Bánhegyi B. Miksa (ford.): Elalusznak a templomban (Tömegkommunikáció és a hit „marketing”-je)
egyrészt nem biblikus, másrészt meggondolatlanság. Az egyháznak sokkal jobban el kell sajátítania a jövő világos, előre be nem skatulyázott nyelvét. Nem az a helyes, ha egy múló, a pillanatnyi korszellem banalitásaiba megyünk bele, az sem, ha elkenjük az ősi példabeszédeket és képeket, hanem, ha levetjük azt az olyan szavakból varrt ruhát, amelyekről a hallgató csak azt érzi, hogy a beszélő hitének kifáradását vannak hivatva leplezni. Az evangéliumnak villámlania kell a nyelvben is, akár igényes, akár egyszerű az a nyelv. Mindebben nem a médiákban való jelenlét a legfontosabb. Meg kell teremteni a „hit előszobáit” ahhoz, hogy egyáltalán képesek legyünk ébren tartani a lét értelmének és a transzcendenciának a tudatát. Ennek azonban az is a feladata, hogy lehetővé tegye a felnőttek hitének az iskolázását is. Mert a hitbeli ismeretekben akkora manapság a veszteség, hogy szinte már annyit sem lehet elvárni, hogy a szülők a gyermekeiknek megtanítsák a hit ábécéjét. Viszont éppen a család pótolhatatlan a vallási szocializációban; amit a szülők elmulasztanak, azt az iskola már nem képes behozni. A médiák területére áttéve, ez kettőt jelent: Először is egyre fontosabb lesz a televízióban a családi és szórakoztató műsorok példanyújtó és meghatározó szerepe, s éppen ezért ezen a területen különösen is kell figyelni a vallás jelenlétére, s követelni ott, ahol ez (esetleg nagyon is tudatosan) nincsen meg. Miért ne fordulhatnának elő a tévésorozatokban vallásos jelenetek? - Másodszor: nagyobb jelentőséget kell adnunk mind a valóságos életben, mind a médiákban történő vallásos oktatásban az „Oral history”- nek, vagyis, hogy a saját hitünk történetét meséljük el a fiataloknak. Deficit az érzelmek területén „Vigasztalni, éppen ezt nem tudtok!” - mondta egyszer Jürgen Habermas, az egyházhoz intézve szavait. S ez így van. Kevés az igazságról prédikálni, az is számít, hogy ki prédikál. Kortársaink ma elsősorban a remény szavahihető tanúit keresik: „Nézzétek, mennyire szeretik egymást!” és „Mindenüket megosztották egymással” - ma erre figyelnek különösen. „Hitet teszek a környezetvédelem elsőbbsége mellett”, mondja XY politikus. Azt viszont csak ritkán tapasztaljuk prominens keresztényeknél, hogy megvallanák a nyilvánosság előtt a hitüket. Sokszor talán nem is a kurázsi hiányzik hozzá, hanem egyszerűen nem tudják megfogalmazni: attól félnek, hogy papírízű vagy erőltetett lesz. A vallás ma elsődlegesen nem a tan kérdése, hanem annak a megélése, ami az ember számára igaznak, életére nézve fontosnak tűnik. Valamikor az egyház pontosan ismerte a képek és szimbólumok hatását. Mára az érzelmek területén elszegényedés következett be. A kívülállók szemében a mai egyház sokszor elutasítóan hűvös és józan. Ha a mai tömegkommunikációs világban az egyház azokat a pontokat keresi, amelyekre építeni tud, föl kell mérnie ezt a mérleghiányt az ember érzelmeinek és élményeinek a gazdálkodásában. „Az információk elektronikus terjedése okozta uniformizáltság az emberi társadalom története folyamán ma hoz létre először érzelmi harmóniával rendelkező nagy kollektívákat.” (Hoimar von Ditfurth) Az egyháznak ezért meg kell fontolnia, hogy a külső formák az audiovizuális korban egyáltalán nem mellékesek. Miközben az egyház esetlep túlságosan gyorsan búcsúzott el a harangszótól meg a reverendától, a körmenettol meg a nagymisétől, s miközben azon fáradozott, hogy aggiornamentót teremtsen és nagyobb bensőséget, megfeledkezett talán a „külsőségek” szemiotikái jelentőségéről? Nem járult-e egy kicsivel ez is hozzá ahhoz, hogy Isten „láthatatlanná” lett a nyilvánosságban, ahogy azt egy „Allensbacher Studie” kimutatja? Külső kommunikáció - a bensőtől függetlenül? Végül, hadd emlékeztessek arra a tapasztalatra, hogy a sikeres külső kommunikáció a belső kommunikáció milyenségétől függ. Az egyház abban a mértékben képes továbbadni kifelé a hitet, amilyen mértékben megfelel ennek a hitnek az egyház benső 75
