Teológia - Hittudományi Folyóirat 24. (1990)
1990 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Cselényi István Gábor: Keresztény Népfőiskola Nyíregyházán
vallású lelkészek havonta tartunk, nem annyira hivatalos „tárgyalást”, mint inkább baráti megbeszélést, és ennek során egyértelművé vált, hogy az egység terén nem a mégoly ragyogó elméletektől várható előrelépés, hanem csakis a közös keresztény cselekvéstől, sőt, itt az egység többé-kevésbé már fenn is áll. Ha teológiailag más-más „koordinátarendszerben” gondolkodunk is, de az „erkölcsi ökumené” eleven valóság, a keresztény erkölcs, a szeretet főparancsa mindannyiunk vezérlő elve. Hogy tehát ezt az újfajta ökumenikus összejövetelt se vitával kezdjük, az ősz folyamán azt a célt tűztük magunk elé, hogy bemutassuk az egyes egyházak szociális tanítását és azt a konkrét praxist, amelyet ténylegesen felmutatnak, s amely a világ -az érdeklődők, a kívülállók, esetleg nem hívők előtt is - igazolhatja a kereszténység életerejét. Ugyanakkor nagy hangsúlyt helyeztünk arra is, hogy kidomborodjék: mindez nem vezethet horizontalizmushoz, mintha a kereszténység ki is merülne az e világi cselekvésben; az előadók próbáltak rámutatni a cselekvés hitbeli, teológiai gyökereire. Szentírási ige, elmélkedés, imádság, vallásos énekek is segítik a transzcendencia iránti nyitottság felkeltését. - Az elmúlt hetek során bemutattuk a katolikus, az evangélikus, a református egyház és az ún. „kisegyházak” erkölcsi-szociális tanítását (utóbbiakból talán megyénkben működik a legtöbb az ortodoxtól a metodistán és unitáriuson át az itt keletkezett Evangéliumi Testvérközösségig), s valóban kiderült, hogy az eltérő indíttatás ellenére mennyire egybehajló értékrendről van itt szó, amely közös kincsünk. A népfőiskolák alaphangjának megfelelően azonban semmiképpen sem akartunk megrekedni az elméletnél. Ugyanezek az egyházak elmondták praxisukat is. így bemutatkozott a máltai szeretetszolgálat, megismertük az evangélikus, református szeretetintézményeket (több ilyen ház működik városunkban is), s a kisebb egyházak ilyen jellegű munkáját. Az egyes felekezetek körén kívül is tevékenykednek ma már (újra) olyan egyesületek, szervezetek is, amelyek ökumenikus jelleggel működnek, és hangsúlyozottan keresztény eszmeiség talaján állnak. Sort kerítettünk ezek bemutatására is. így szerepelt körünkben a Keresztény Orvosok Egyesülete, a Szív Alapítvány, a Magyar Cserkészszövetség, a Nagycsaládosok Egyesülete. Ezek az egyesületek jórészt elszigetelten végzik munkájukat. Nálunk mód nyílt arra, hogy a város, sőt a megye színe előtt, „semleges” fórumon (hiszen a megyei könyvtárban tartjuk előadásainkat) világ elé tárhassák célkitűzéseiket, kínáljanak fel olyan konkrét cselekvési modelleket, amelyekbe a hallgatók is bekapcsolódhatnak, ill. magukévá tehetnek. Egy-egy délutánt szenteltünk a család, az ifjúság, a hazafiság kérdésének is, hiszen ezek a problémák ugyanúgy jelentősek a társadalom, mint az egyház(ak) számára, amit az érdeklődők nagy száma is mutatott. Mintegy hetven „beiratkozott” hallgatónk van, középiskolás korosztálytól főiskolásokon át aktív dolgozókig és nyugdíjasokig. Az egyes összejövetelekre mintegy 50 fős hallgatóság jár, de a „kényesebb” témákat 60-70 fő kíséri érdeklődésével. Az összejöveteleket - a könyvtár kötöttségei miatt - szombat délutánonként tartjuk, ezen (sajnos) nem tudunk változtatni. Énekekből, imából, elmélkedésből álló bevezető („liturgia”) után kb. egyórás előadás, majd vitafórum vagy csoportos megbeszélés és fórum következik. Három óra áll rendelkezésünkre. Minden alkalomra „népfőiskolái újságot” is kézbe adunk, sokszorosítás formájában, amely tartalmazza a napi programot, az elhangzó énekeket, és a témához kapcsolódó írásokat, tájékoztatót. Sokak szerint különösen a reformációs, a cserkész- és az ifjúsági szám volt sikeres. Az egyes egyházak képviselői saját énekanyagaikból hoznak énekelnivalót, de állandó „repertoárunkba” tartoznak modern énekek is, így a népfőiskola „szignáljává” vált a Másokért című ének, amely a rólunk szóló cikk szerint „az iskola tartalmi lényegét foglalja össze: hogy csak az adhat erőt és boldogságot, ha vállaljuk mások gondjait”. Valóban, ez az erkölcsi ökumené, amely máris eggyé kovácsolt, közösséggé formált bennünket. A Népfőiskola tervei. De vajon hogyan tovább? A tavaszi kurzusra azt tervezzük, hogy sorban bemutatjuk az egyes, a megye területén tömegbázissal rendelkező egyházakat, de most már nem a praxis, hanem a teológiai karakter oldaláról, magyarán azt szeretnénk megrajzolni, mi tesz valakit, mondjuk reformátussá vagy baptistává 58
