Teológia - Hittudományi Folyóirat 24. (1990)
1990 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Kállay Emil: Nagymarosi ifjúsági találkozó
ségi találkozásoknak utóélete, sőt kivirágzása - Isten áldása! Máris többször jelentenek beteget, hívják fel híveink az elhagyatott emberekre a figyelmünket. A lelkipásztorok is módszeresebbé tudják alakítani a betegek-idősek gondozását a begyűjtött adatok, élmények, kapcsolatok erejében. S mert maguk nem győzik a beteggondozást, éppen ezekben az órákban kértünk és kaptunk engedélyt tíz olyan nővérünk (szerzetesnő vagy erre alkalmas, ráérő asszony) számára, akik otthonukban fogják látogatni és megáldoztatni a rászorulókat - megfelelő felkészítés után és megfelelő rendben. Ez a szolgálat arra is alkalmas, hogy elbeszélgessenek a peremen lévőkkel vagy lelkipásztort közvetítsenek a feloldozást, lelki békét keresők felé. így az idősek gondja már nincs „az egyház terhére” (Jim 5,16), hogy kiszakítható idejével, erejével a további magukra hagyottakat segíthesse. S valóban! Éppen most jelentkezett valaki, aki túl magányos, nem köthetne-e Teréz anya számára pólyákat? - Egy távolabbi egyházközségből egy ismerős telefonált: jövő vasárnap rendezik ők is az idősek napját kialakult hagyományaik szerint, s a kis hittanosnak megcsillan a szeme: az én nagyapám is ott volt múltkor a templomban a neki rendezett ünnepségen, s azóta többször játszik velem. „Az Élet kenete érintett meg engem hogy könnyebb legyen a terheket cipelnem... Ezek a gondolatok foglalkoztatnak okt. 15 óta” - írja a bevezetőben idézett Testvérünk. Vallomása nemcsak az övé. Többes számba is áttehetnénk, jelképesen az egyházra is érthetnénk. Brückner Ákos Előd NAGYMAROSI IFJÚSÁGI TALÁLKOZÓ „Tudjuk, hogy azoknak, akik az Istent szeretik, minden javukra válik” (Rém 8,28). A nagymarosi ifjúsági találkozók nem előre kitervelt stratégia szerint születtek meg. A jó Isten szeretete ind ított kezdetben néhány fiatalt a közös imádkozásra, éneklésre - s létrejött Jenő gitáros kórusa. Soha nem gondolták volna, hogy valamikor több ezer fiatal csatlakozik majd éneklő imádságunkhoz Nagymaroson. Amikor 1971 őszén először imádkoztak gitárkísérettel a kismarosi templomban, mintegy ötvenen Major Sándor plébános atya hívására igazán nem akartak mást, csak hitelesen imádkozni. S éppen ez a hiteles imádság kezdett vonzó lenni egyre több fiatal számára. Megérezték: szeretik a jó Istent és ezt egészen egyszerűen fejezik ki. Jenő nem akart szerepelni, nem akart prédikálni, de időnként megszólalt és elmondotta azt az élményt, melynek érintésére imádság fakadt lelkében, s ez fogalmazódott meg énekében is. A gitár meg együtt rezonált a leikével. S így voltak ezzel a többiek is. „Lélekben és igazságban” kell imádkozni - mondotta az Úr Jézus, és egyszer csak úgy megindultak ide a fiatalok, mert megérezték a lélekből fakadó imádság vonzerejét -, hogy már nem fértek be a kismarosi templomba. Aztán később a nagymarosiba sem. Mi ennek a titka? Mit keresett itt az ifjúság, és miért nem lehetett leállítani a fiatalok tömegeket megmozgató áramlását Nagymarosra - pedig nyugtalanította ez az egyházi vezetőket is, meg a biztonsági erőket is. A fiatalok találkozni akartak. Találkozni a jó Istennel - és találkozni egymással. Egyszerűen, szerényen, de igaz szívvel. Nem kellett őket „szervezni”, „kivezényelni”. Jöttek ők maguktól, mert vonzotta őket a találkozás vágya. Az ember egymagában nem tud élni, találkozás nélkül nem élet az élet. Az embernek társakra van szüksége, akik megállnak mellette: emberekre, akik odajönnek hozzá, megállnak nála, és őt is megállásra késztetik. Azok, akik részt vettek valamelyik nagymarosi találkozón, csodálatos dolgot éltek át. Ezt az élményt szóval nem is tudjuk kifejezni. Aki csak kívülről szemlélte ezt az eseményt, azokban az években könnyen vádaskodott: micsoda felelőtlenség némely pap részéről ennyi fiatalt összecsődíteni, és micsoda ízléstelenség engedni a divatos beat stílusnak egyházi énekben... De aki vette a fáradságot és egyszer is elment egy 54
