Teológia - Hittudományi Folyóirat 24. (1990)
1990 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Kállay Emil: Nagymarosi ifjúsági találkozó
találkozóra - legyen az püspök, teológiai tanár, igazgató vagy biztonsági szervek embere -, megváltozott és megváltoztatta korábbi véleményét. Megérezte, hogy ezek a fiatalok egészen együtt rezdülnek az imádságban és őszintén hisznek. Keresik a találkozást Istennel és keresik a találkozást a többiekkel. Nem kell fegyelmezni őket, mert valami belső erő tölti be szívüket. Kedvesek, figyelmesek, segítőkészek és derűsek. Az idők folyamán sok vihart is át kellett élnie Nagymarosnak. Volt, amikor külső erők fenyegették, volt, amikor belső ellentétek feszítették. Volt, amikor egyházi vezetők fontolgatták a megszüntetését és volt, amikor politikailag látták veszélyesnek. „Az Istent szeretőknek minden javukra válik!” „Minden.” Az életben vannak olyan történések, amelyek gondot adnak, amelyek fáradságot, bajt okoznak. Ezek a tényezők hatalmukba akarják keríteni életünket, térdre akarnak kényszeríteni, földre sújtani, tönkretenni. Hogy nem úgy alakulnak az események, ahogyan szeretnék. S hányán voltak, akik segítségre siettek: szellemi és lelki erejük legjavát nyújtották, csakhogy az évenként kétszer a Nagymarosra zarándokló ifjúság igazi találkozást élhessen át, a Boldogságok Hegyére felkapaszkodhasson. A jövő egyházátépíthesse. Rátalálhasson hivatására. A jövőt is ebben a szellemben reméljük. - Hiszünk abban, hogy akiket Isten találkozásra hív, akiket az Ő szeretete vonz, azok a jövőben is megindulnak - májusban és októberben - Nagymaros felé. Bízunk abban is, hogy akár megkönnyebbültek és vidámak vagyunk egy-egy találkozó után, akár csalódottak és megrendültek, Isten mindent a javunkra fordít! „Úgy imádkozzál, mintha minden az Istenen fordulna, de úgy tevékenykedj, mintha minden tőled függne” elv értelmében azok, akik vállalták az egyre nagyobb számban Nagymarosra zarándokló ifjak találkozási vágyának kielégítését, tényleg megtettek mindent, amit csak tehettek. Kívülről igazán nem látszik, hogy mennyi munka húzódik meg minden találkozó megrendezése mögött. Amikor most ezt is szeretném röviden bemutatni, azért teszem, mert meggyőződésem, hogy még sokkal jobbak is lehetnének ezek a találkozók, ha még akadnának olyanok, akik nemcsak a hibákat veszik észre, hanem segítenének ezeket kijavítani és ötleteikkel, hozzáértésükkel, munkájukkal mellénk állnának a jobb formák és tartalmak kialakításában. Amint már említettem, nem előzetes meggondolás, terv, stratégia formálta ki a találkozók elindulását. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy egy idő után rá kellett jönnünk arra, mekkora felelősség terheli azokat, akik belementek ebbe a „kalandba”, és igyekeztünk megfelelni ennek a kihívásnak. Idők folyamán aztán kialakult az a szervezési metodika, melyet ma is követünk. A találkozó előtt kb. fél évvel jön össze először a szervezők csoportja, hogy megbeszéljék a következő találkozó témáját, a vele kapcsolatos elgondolásokat, ötleteket, előadónak felkérhető személyeket, a Nagymarosi Levél megfogalmazóját, gyakorlati elképzeléseket. Ennek a csoportnak kb. 25-30 tagja van, teljesen különböző életkornak, életállapotúak, foglalkozásúak. Köztük van a nagymarosi plébános, mint a találkozó házigazdája, a kismarosi plébánosatya, akinél elkezdődtek a találkozók, s így ilyen értelemben is „atyja” ezeknek, meg még néhány ifjúsággal foglalkozó pap. A többiek mind világi munkatársak, akik egyrészt kórusaikkal az éneklés imádságos légköréről, másrészt a műszaki feladatok és a rendezés megszervezésével a zavartalan lefolyásról gondoskodnak. 18 esztendő hosszú idő, nem kell tehát csodálkoznunk azon, hogy idők folyamán újak is jöttek a rendezők stábjába, hogy földrajzilag messze elkerültek innen. A rendezőstáb újra összejön, majd elmennek a hívó levelek. A találkozó előtt kb. hat héttel szoktuk összehívni a csoportvezetőket, hogy felkészítsük őket az előadás utáni témabeszélgetésre alakuló csoportos beszélgetés vezetésére. 1989 októberében a keresztény családi élet volt a témája a találkozónak. Érthető, hogy most családos embereket kértünk meg csoportvezetőknek. Egyik szeptemberi szombatra Nagymarosra hívtuk meg őket - családjukkal együtt - a felkészítésre. Igen szép napot töltöttünk együtt: míg a hitvestársak szellemi felkészítését végeztük, gyermekeik igen színes gyermekprogramon vettek részt, majd a délutáni szentmisén együtt örvendeztünk ennek a jól sikerült előtalálkozónak. 55
