Teológia - Hittudományi Folyóirat 24. (1990)
1990 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Brückner Ákos Előd: Az idősek napjától a Szeniorok közösségéig (Tanulságokon meditáló beszámoló)
TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK AZ IDŐSEK NAPJÁTÓL A SZENIOROK KÖZÖSSÉGÉIG Tanulságokon meditáló beszámoló „Köszönet mindenkinek, akik ezt az ünnepet nekünk, időseknek, betegeknek széppé tették. Megható volt a fiatalok sürgölődése körülöttünk... De tudnunk kell, hogy ez a szentség még nem belépő az örök életre. Ha csak megkenettük magunkat és nem élünk szeretetben mindenkivel Krisztus békéjében, akkor ezt a kegyelmet elveszíthetjük...” A szentkenetet közvetítettük a szentmisében, 325 rászoruló testvérünknek. Az idézett köszönőlevél ezt az alkalmat nevezte ünnepnek. Sőt, mit több: valami nem lényegtelen ünnep utániról is írt. Mindezért önmagában véve nem kellene egy teológiai szaklapban szót ejteni, még akkor sem, ha ez a rovat a pasztorálteológiai gyakorlat rovata. Ha mégis szóvá teszünk egy mindnyájunk által rendszeresen művelt és elsődlegesen elvárható szolgálatot, nem az eseményért, hanem a folyamatért tesszük. Nem azért, hogy megírjuk, hanem hogy együtt tanulmányozzuk a szentségi szolgálatnak azt a módját, stílusát, amely nem önmagában áll, hanem utóéletet teremt, közösségbe von. Ez a néhány sor ezért nem „dicsekedni” akar, inkább Urunkat dicsérni - nem profitálni a pasztorációból, hanem provokálni az áldásosabb lelkipásztorkodás felé. 1. Előzmények és előkészítés. Elsődleges előzmény: az egyház mindenkori hite. VI. Pál szerint: „A betegek szent kenetéről azt vallja és tanítja a katolikus egyház, hogy az Újszövetség hét szentségének egyike, Krisztus Urunk alapította, Márk evangélium előre jelezte, Jakab apostol pedig, az Úr unokatestvére, a híveknek ajánlotta és hirdette...” (Apostoli rendelkezés a betegek kenetének szentségéről, in: A betegek kenete és a lelkipásztori betegellátás szertartása, Szent István Társ. 1974.6. o.). így: „a Jakab-levél szerint azért kell a betegeket megkennünk, hogy megkönnyebbüljenek és üdvözüljenek általa. Minden igyekezetünkkel azon legyünk tehát, hogy a szentségeket felvegyék mindazok a hívők, akik betegségük vagy öregkoruk miatt súlyosan gyengélkednek” (Instrukció a Szent Kenet kiszolgálásához, 8. p. - i.m. 14. o.). „Öregek is fölvehetik a szentkenet szentségét, ha erejük fogytán van, még ha nincs is különösebb veszélyes betegségük” (11. p. 15. o.). - Az iskolai, templomi és családi hitoktatásban arra kell nevelnünk a híveket, hogy ők maguk kérjék a szentkenetet és „a szentség halogatásának rossz szokását ne tűrjék!” (13. p. uo.) Egy újabb pasztorációs szakasz küszöbén - a bemutatkozás után - az első dolgunk volt az evangélium gondolkodásmódjára figyelve, hogy mindenekelőtt a kicsinyeket, elhagyatottakat keressük meg. Ki volna ma - köreinken belül nézve, átlagosan véve - jobban az élet peremén, mint nagyon sok idősödő, betegséggel küszködő testvérünk?! Őszre, még várhatóan viszonylag jó időre tűztük ki a felkészülés és az ünnep alkalmát, hiszen az idősödő embernek fokozott megpróbáltatást szokott jelenteni a téli idő, másrészt a pasztorációs eseménynaptárban is ez az időszak kevésbé zsúfolt, mint a tavaszi. Három héttel a tervezett ünnep előtt szó szerint ezt hirdettük megértető hangnemben minden szentmisénk végén: „Lelkipásztori törekvésünk a következő hónapban elsősorban az idősödő, magányos, szenvedő testvéreink felé irányul. Ezért már most meghirdetjük okt. 15-re, a 1/212 órai szentmise keretében a betegek kenetének felvételi lehetőségét. A betegek kenete = az élni akarás szentsége! Gyökerében bátrabban és reménytelibben kell gondolkodnunk Isten ezen nagy ajándékáról, mint ahogy ezt régebben általában tettük. A szentség méltósága miatt csak felkészülten részesülhetünk benne. (A szentségek a hit szentségei...) A felkészülésben egy szerény triduum- mal segítjük a jelentkezőket. Jelentkezhet bárki 60 éves kor felett („hetven felé = haza51
