Teológia - Hittudományi Folyóirat 24. (1990)
1990 / 1. szám - KÖRKÉP - Gáspár Piroska M. Edit: „Krisztussal élünk a világ felé fordulva”
„KRISZTUSSAL ÉLÜNK A VILÁG FELÉ FORDULVA” Van-e manapság szükség jóakaraté, önzetlen emberi segítésre, egyszerű, kedves „melléállásra”, minden nagyképűséget mellőzve, igazi „jó szívre"? És minden rászoruló felé? Gyermekekhez, felnőttekhez és idősekhez? Kicsikkel, gyengékkel, elesettekkel „megéreztetni” tetteinkkel, mosolyunkkal az Úr szeretetét? - Ha igen, akkor van jövőjük a Szatmári Irgalmas Nővéreknek is, akik a jóságos Szent Vince szellemében szeretnék szolgálni az Úr Jézust - minden rászorulóban. Ha egy leány h ívást érez magában: másokat is Jézus követésére nevelni, vagy pedig betegeket, elesetteket ápolni, Isten irgalmas szeretetéből egy kicsit szétsugározni, az jól fogja érezni magát a mi szerzetescsaládunkban. Édesapám (a középiskolákat szakfelügyelte), amikor már beletörődött abba, hogy gyerekei közül az egyetlen leányát „a jó Istennek adja”, azt mondta: „Kislányom, nekem a szatmári irgalmas nővérek egyszerű, kedves közvetlensége tetszett a legjobban az iskolák látogatása során, de: azokhoz a nővérekhez lépj be, ahová a jó Isten hív!” Egyszer csak világos lett, hol a helyem! Amikor aztán az Isten a tanulmányok megnehezített elvégzését kérte tőlem a háború utáni kolozsvári egyetemen, vagy más akarati feláldozást kívánt, mindig megadta hozzá az erőt, a vezetést, a kegyelmet is. Majdnem 40 év után adott lehetőséget arra, hogy újra együtt dolgozhassunk. No, nem a sokféle régi iskolánkban, vagy kórházainkban. Egyelőre még községekben, megüresedett plébániákon (Pusztaszabolcs, Diósd stb.). - Milyen nagy ajándék hitre nevelni aranyos gyerekeket, jegyespárokat, időseket...! A jóra tanítani! Az Úr házát tisztán, szépen tartani, együtt zsolozsmázni, betegeket látogatni...!-Van reményünk arra is, hogy nemsokára visszakapunk a régi házunkból annyi helyet (Esztergom), hogy ott leánykollégiumot nyithassunk, így - mint Isten eszközei - segíthetünk az ifjúság jó irányú kibontakozásában. A múlt eredményeiből következtethetünk arra, hogy van jövője hazánkban a több mint 100 éves nevelői és ápolói hivatásunknak. Még 40 év után is kitűnik, hogy azok az emberek, akiket nővéreink neveltek: kötelesség és tudás területén magas szinten megállták a helyüket, és szakmai munkájukért, mint pedagógus, orvos stb. elismerést kaptak. A szétszóratás éveiben is azon voltunk, hogy a ránk bízottakat segítsük papi, szerzetesi, vagy éppen szülői hivatásuk elfogadásában és megélésében. Krisztustól kapott szeretetünket megérezték azok, akik segítségért hozzánk fordultak. - Hogy betegápoló nővéreink hány embert vezettek Isten országába gondos ápolásukkal, áldozatos munkájukkal, utolsó erejükkel-és nem pénzért-, annak csak Isten a tudója. Neves orvosprofesszorok, hivatásukat szerető orvosok ragaszkodtak műtős nővéreink, ápoló nővéreink szolgálatához a legnehezebb időkben is, és kiálltak mellettünk. Most is érkeznek hozzánk sürgető kérések vezető orvosoktól; kellenének jó nővérek különböző helyekre, de az újak felneveléséhez időre és sok imára van szükség. - A fogyatékosok nevelésében nővéreink anyai szeretettel bántak a beteg gyerekekkel, pl. a Szegedi Irgalomházban. Jézus Krisztust szolgálták és szerették bennük. „Szent Vince az irgalmas szeretet megélésével Krisztust akarta láthatóvá tenni mind a hívők, mind a hitetlenek számára. Tudatában volt annak, hogy nővéreinek küldetése van «hirdetni az örömhírt a szegényeknek (Lk 4,18), és Krisztust szolgálni a szenvedőkben»” „A hit világosságában fel fogjátok ismerni, hogy Isten Fia szegényen akart élni, a szegényekben találkozik velünk.” (Szent Vince konferenciáiból.) így szolgálunk az embereknek Krisztushoz vezető útjukon, mint az élő hit, „a szeretet, alázatosság, egyszerűség tanúságtevői”. (Szent Vince 1658. jún. 9.) Az irgalmas nővérek - Krisztus szeretetétől sürgetve - (2Kor 5,14) vállalják az Úr keresztjének rájuk eső részét azzal, hogy segítik testvéreiket keresztjük hordozásában. így lesz Krisztus élete látható általuk, (vö. 2Kor 4,11. Konstitúció, 7. pont) Ha hozzánk csatlakozó fiataljaink ebben a szellemben dolgoznak tovább, akkor önmagukat tudják adni a Lélek örömében. Gáspár Piroska M. Edit 50
