Teológia - Hittudományi Folyóirat 24. (1990)
1990 / 1. szám - KÖRKÉP - Bárczi Ella: „Hogy megszenteljük a világot”
A Mátrában tartott lelkigyakorlatos megbeszéléseinkben számba vettük az „itt és most” szükségleteit, és úgy láttuk, életmódunk ma is aktuális. Folytatni és megújítani akarjuk azt a munkát, amire az Alapító atyánk karizmája szerint küldetésünk szólít. A papság létszámának megfogyatkozása miatt üresen maradt plébániákon vállalunk lelkipásztori szolgálatot, hitoktatást. Készen állunk bekapcsolódni minden olyan munkába, ami nincs a szolgálati papság feladatköréhez kötve. Első új állomásunk Ágasegyháza, ahol elsősorban hitoktatunk, és a gyermekeken keresztül formáljuk a szülők vallási, erkölcsi életét. Figyelemmel vagyunk a családok problémáira, felkaroljuk a szegényeket, elesetteket, lelki és anyagi segítséggel az időseket. - Ahogy megfelelő helyekhez jutunk, nagyobb számban elind ítjuk egyének és kisebb csoportok számára a lelkigyakorlatokat. Ezeknek hatására az egyén felszabadul korábbi káros kötődéseitől, megújítja életmódját, növekszik az imádság iránti igénye, és jobban megerősödik hitében. A Társaság lelkisége középpontjában a szerető Jézus evangéliumi lelkülete, azaz az ezt kifejező Jézus Szíve tisztelet áll. A szeretet nem ismer korlátokat, Isten a szeretet, szeretetének csúcspontja a keresztre feszített Istenfiában, az átszúrt szívű Jézusban valósul meg. Ebben a Szívben dobog a Szentháromság egész benső szeretetélete, ami a történeti Jézusban vált számunkra láthatóvá. Ezért is kívánhatja tőlünk: „Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű.” Jézusban megtaláljuk az önmagát másokért feláldozó eszményképet. Ezért a történeti Jézus életéhez kell visszatérnünk, hogy őt utánozva, Szíve szerint átformálódjunk. A közvetlen apostoli munka elindítása mellett a közvetett apostolkodást is sürgetjük. Mindenekelőtt a „sajtóapostolkodást”, a testvéreket szeretnénk kiképezni a sajtótermékek előállításához szerkesztőknek, nyomdászoknak és könyvterjesztőknek. De szeretnénk mindenfajta kereskedést folytatni, szigorúan betartva P. Bíró utasítását, „tisztességesen, olcsón, a katolikus elvek szerint”. Szabályaink kiemelten hangsúlyozzák, hogy egyéni munkával szerezzük meg a fenntartásunkhoz szükséges anyagiakat is, és ami azon felül megmarad, azt adjuk a katolikus intézmények támogatására, és egyéb jó célú kezdeményezésekre. Irányelvünk az „altruizmus”, vagy ahogyan mondjuk, a „szociális szeretet”. Tevékenységünk mindezzel azonban nem záródik le, mivel érzékenyen keressük azokat a feladatokat, amelyekkel Isten népét jobban szolgálhatjuk. Hogy Krisztus követését az új és megváltozott világban „egy sorban és egy sorsban” éljük környezetünkkel - ez állandóan visszatérő elmélkedésünk alapja. Sajátos életformánkat a három evangéliumi tanáccsal, a tisztaság, szegénység és engedelmesség követésére tett esküvel erősítjük meg. Krisztussal engesztelünk népünkért és a világért. Imánkkal és munkánkkal arra törekszünk, hogy „Krisztus országa a lelkekbe hatoljon, és az egész világra kiterjedjen”. (Az Egyházról szóló konstitúció 44. pont) Társaságunk a Szent Ignác-i lelkiség szerint él, szemlélődök akarunk lenni a tevékenységben. Istennel egyesülten felismerni minden személyben, cselekedetben és eseményben az Ő akaratát és szolgálatát. Egy kezdeti élménnyel szeretném zárni írásomat: Kárpáthy Teréz testvér a mezőgazdasági szakiskola igazgatója volt, felvételemnél az utolsó vizsgáztató. Már felkészültem az ő eredeti kérdéseire: „Hogyan kell egy palántát elültetni? Meg tud-e varrni egy leszakadt gombot?” Ehelyett szeretett Teréz nénink mosolyogva fogadott, és ezt kérdezte: „Érez-e magában valami akadályt, hogy Népleány legyen?” - „Csak azt, hogy dolgozni jobban szeretek, mint folyton imádkozni.” - Erre Teréz néni így válaszolt: „Ez jó jel, mert mi a munkás Jézust követjünk, valószínűleg Ó is több időt töltött munkában, mint közvetlen imádságban.” Jól tudjuk, jövőnk Isten kezében van, mert „az ember kiterveli útját, de az Úr irányítja lépteit”. (Péld 16,9) Bérezi Ella 49
