Teológia - Hittudományi Folyóirat 24. (1990)
1990 / 1. szám - KÖRKÉP - Sztrillich Ágnes: „A Megszentelő Szeretet Küldetésében”
modern lélektan és szociológia nyújtotta segítséget is igénybe vegyük. Sok segítséget kaptunk Nyugaton megjelent könyvekből, jól képzett, tapasztalt testvérektől, de mi is bátorítunk mindenkit, hogy vegyenek részt önismereti csoportokon, pszichológiai, szociológiai képzésen; és aki csak teheti, végezze el a Teológiai Levelező Kurzust, vagy a hitoktató-képzőt, vagy a Kisközösség Vezetőképző tanfolyamok valamelyikét. A teammunkához a közösségi módon gyakorolt vezetői szolgálathoz fontos, hogy minden korosztály jelen legyen a teamben, hiszen olyan nagy a nemzedékek közötti különbözőség. - „Egység a lényegesben, szabadság a lényegtelenben, szeretet mindenben!” - volt XXIII. János pápa mottója, és ezt nagyon tudatosan kell újra meg újra vállalnunk, hogy ne bénítsuk régi kötöttségekkel az új nemzedéket, hogy életteret adjunk így a fiatalabbaknak, a rajtuk keresztül érkező új látásmódnak, új stílusnak. A régi ifjúsági mozgalmakban sajátították el a testvérek azt a látásmódot, hogy a fiatal a fiatalnak az apostola. így igaz ez a közösség életében is. A kisközösségek egy-egy korosztályból alakulnak ki - együtt növekedve -, vezetőjüket a fogadalmas testvérek maguk választják, és az ismerkedők, jelentkezők képzésében is részt vállalnak a fiatalok. De igaz ez kifelé is, hiszen tapasztalat, hogy plusz-mínusz tíz év az a korkülönbség, ami még nem gát. így ahhoz, hogy megszólítsuk a mai kereső fiatalokat, a kortársaknak kell elindulniuk. Közösségünk mindig küldetésének érezte a hivatások szolgálatát, volt, hogy a Társaság „kölcsönadott” testvért egy újonnan alakuló közösség jelöltjeinek képzésére. Az elmúlt évtizedekben mindig voltak kisközösségeinkben, Ielkinapjainkon olyanok, akiket úgy fogadtunk be, hogy amint alkalom adódik, tovább fognak menni a Kármelbe, a bencésekhez, a ferencesekhez vagy más irányba és tovább is mentek. Talán ezért is kaptuk most a Bíboros atyától és több püspök atyától a feladatot, hogy járjunk hivatásébresztő, hivatástisztázó lelkinapokat tartani, ilyen jellegű beszélgetéseket vezetni ifjúsági hittan csoportokba. - Miközben tanúságot teszünk Isten lefoglaló szeretetéről, evangelizáljuk önmagunkat, egymást, és a családban élő vagy a családi életre készülő keresztényeket is. Hiszen az evangéliumi tanácsok szerinti élet és a keresztény házasság egymást hordozó, egymást kiegészítő és megerősítő kegyelmek. Ez fejeződik ki abban is, hogy a Társasághoz kapcsolódhatnak családi életre készülők és családosok is. Az idősebb nemzedékek kültagcsoportjai túlélték a nehéz időket, de az elmúlt időszak nem adott lehetőséget, hogy a fiatal családok felé nyissunk. Most kezd szépen újjáéledni a közösséghez tartozásnak ez a módja is. Ez segítség abban is, hogy az útkereső fiatal, aki megszerette a közösség lelkiségét, megszerette a testvéreket, ne érezze elutasítottságnak, ha kiderül, hogy őt nem az evangéliumi tanácsok szerinti életre hívja az Úr. így az ismerkedő fiatalok előtt mindkét lehetőség nyitva áll, mindkét életállapotot megtanulja értékelni, kegyelemnek látni. Az a tapasztalatunk, hogy az időt és a szabadság légkörét biztosítani kell a fiatalnak, nem szabad döntéskényszerrel hatni. Ma talán lassabban érik meg a szabad döntés, de megérik. - A szerzetesképzés mindig „metanoia” - átstrukturálódás, és nem vizsgára készülés. Új értékek, látásmód integrálása és nem pusztán ismeretek megszerzése. Ezért fontos a számunkra, hogy mint „apostoli célokra egyesült közösség”, a képzés ideje alatt is az „élet sűrűjében” éljünk. A képzés formája: irányított önképzés, lelkibeszélgetések, kisközösségi találkozások, önálló lelki életre nevelés, lelki napok, lelkigyakorlat. A vidékieket látogatjuk, levelezéssel próbáljuk pótolni a heti találkozásokat, vagy a környéken élő testvérhez kapcsoljuk. Megtapasztaltuk, hogy valóban a Szentlélek őrzi az eredeti szellemet. 1989. szeptember 24-én, Fogolykiváltó Boldogasszony napján, Takács Nándor püspök atya szentmiséjén találkoztak először a szétszóratás előtti és utáni nemzedékek, és közös tapasztalat volt az egység, a közös lelkiség, otthonélmény. A püspök atya nem is akarta elhinni, hogy ez volt az első találkozás. S az is tapasztalat, hogy az „élet sűrűjében” - vagy ahogy Margit testvér emlegette: „az élet centrumában” - való élet és képzés valóban új lehetőségeket hoz. Éppen a legfiatalabb testvéreink figyeltek fel két-három évvel ezelőtt a terjedő sátánizmusra, szembesültek mint védőnők az életellenesség új törvényesítésével a liberalizált abortuszrendeletben, próbálták erre felhívni az illetékesek figyelmét, és vették fel a 41
