Teológia - Hittudományi Folyóirat 24. (1990)
1990 / 1. szám - KÖRKÉP - Sztrillich Ágnes: „A Megszentelő Szeretet Küldetésében”
liturgikus ima, a zsolozsma ereje -a sokféle szubjektivizmussal szemben. A harmincas években a testvérek fordították először magyarra a zsolozsmáskönyvet, és attól kezdve a közös imáinkat ez jelentette. A békesség, a kiengesztelődés szolgálata, a bizalom és jóhiszeműség ápolása, az egységben látásra törekvés - gyógyító küldetés a széthúzás, elidegenedés, bizalmatlanság és gyanakvás légkörében. Vannak testvéreink, akik anyanyelvűket áldozták fel azért, hogy híd lehessenek a nemzetiségi ellentétek fölött. Az egységért való ima, munka, sőt szenvedés azért is volt mindig fontos számunkra, mert közösségünket kezdettől jellemzi a pluralitás, a sokféleség. Ezt értéknek tartjuk, bár sajátos törékenységet is jelenthet. Talán merészségnek tűnik, de ezt is visszavezetjük a Benedek-i lelkiségre, hiszen Szent Benedek korában még nem specializálódtak a szerzetesközösségek tevékenységük szerint. S mi sem egyféle munkára, feladatra irányulunk. A Krisztus-jegyesi szeretet pecsétjével lefoglaltak a Szentlélek erejében bízva, sokféle képzettséggel és végzettséggel szolgálunk. Vannak köztünk ápolónők, orvosok, tanárok, közgazdászok, matematikusok, hitoktatók stb. S mindenki a világ és a társadalom másféle ínségével találkozik, másként kell erre válaszolnia - mégis, szociális szeretettel, testvérként. Minden ínség mélyén felismerjük az Isten-éhség ínségét, és valljuk, hogy a legszociálisabb feladat erre válaszolni a Lumen Christi húsvéti erejével. Amikor 1960-ban megismertem a közösséget, ezt mondták nekem: „A ti jelöltmesteretek a Szentlélek!” - Merészség? - Bizalom! A Szociális Testvérek Társasága kezdettől benne áll abban a Lélek-újulásban, ami a század elején XIII. Leó pápa Szentiélekről kiadott enciklikájával, majd a Rerum Novarummal indult el, s melynek Magyarországon Prohászka Ottokár püspök volt a kisugárzója. - A közösség lelkiségének középpontjában a Szentlélek Úristen tisztelete állt és áll. S erre nagyon nagy szükségünk is van, hiszen egyéni felelősséggel állunk helyt munkahelyeinken, és lélektől lélekig szól küldetésünk. Ezért állandóan kérjük egyénileg és közösségileg a Szentlelket, hogy a minket érő hatások között tájékozódni tudjunk. A közösséget teremtő Lélek tesz minket testvérré-egymás számára-, és teszi küldetésünkké, hogy testvérként álljunk oda mások mellé. Ezért közösségi imáink egy része Lélek-hívogató. (Veni Creator, Veni Sancte, Ima a Hét Ajándékért.) - A Szentlélek Úristen tisztelete nyitott meg bennünket egészen magától értetődően egyénileg és közösségileg 1977-től a karizmatikus megújulásra, fakasztotta fel köztünk az imádság új dimenzióit, tanított meg bizalommal imádkozni a gyógyulásért, a múlt sebeinek gyógyulásáért, bizalommal fogadni azokat, akik felnőttkori megtérőként, imacsoportokban ébredtek rá Isten meghívó és lefoglaló szeretetére. S a Szentlélek, aki az egységet teremtő Lélek is, megóvott minket attól, hogy a karizmatikus megújulás köztünk szakadást és széthúzást indítson el. A Szentlélek Úristen iránti hálával tapasztaltuk, hogy valóság lett az alapító Slachta Margit testvér szava: „Nem baj, ha a keretek leomlanak, csak a szellem megmaradjon, az majd teremt magának új kereteket.” Meglepetés és ajándék volt rádöbbenni arra, hogy a világegyházban más eszközökkel, de hasonló utakra viszi Isten Lelke az Egyházat és a szerzetes jellegű közösségeket. Szerte a világon átalakulóban van a közösségfogalom. Ma már nem szükségszerűen jelent egy fedél alatt lakó közösséget. A közösségi élet hordozója ma jellemző módon kisközösség, amit a hittapasztalat megosztása, a közös ima, Isten- és emberszeretet tart össze. Mintha Istennek nálunk - tőlünk - ki kellett volna kényszerítenie a történelem eseményeivel ezt a „modernséget”: heti kisközösségi találkozások, egy másfajta élet, hit, ima tapasztalatának szerető elfogadása, havi lelkinap, melynek éves terve segít megtalálni helyünket a változó világban, éves nyolcnapos lelkigyakorlat, ami lehetőség szerint közösségtapasztalat is. Ezenkívül természetesen a találékony testvéri szeretet kapcsolatteremtő ereje, az egymásért való felelősségérzet mélyíti a közösségélményt. - A Társaságban nemcsak a megszólítás az, hogy „testvér”, hanem a struktúra is testvéri - „ti pedig mindnyájan testvérek vagytok...” Testvéri összedolgozás, ha úgy tetszik, „teammunka” jellemzi a vezetők munkáját is, ehhez állandóan keressük, tanuljuk a módszereket. Hiszen a csoportdinamika ma már tudomány, s ahhoz, hogy a közösség élete hordozni tudja az egyesek küszködéseit, terheit, szükséges, hogy a 40
