Teológia - Hittudományi Folyóirat 24. (1990)
1990 / 1. szám - KÖRKÉP - Sztrillich Ágnes: „A Megszentelő Szeretet Küldetésében”
rendre és segítőkre van szüksége. A „rend-házakba” települt a lelkigyakorlatok és a házas hétvégék nagy része is. Elég sokan keresik fel nem vallásos emberek is: pihenni, megállni, meditálni, megújulni, megtérni. Szólnom kell még feltétlenül a „rendetlen rendek” közül a „templomépítőkről”, a misztériumjátékokat előadó „istenbohócairól”, valamint az öregek, betegek és a mozgássérültek sajátos rendjeiről. Újra kamaszkorát éli az egyház? Vagy csak örök fiatalságát mutatja meg? A zavarbaejtő sokféleség, a sok rend, bizony, nehéz dió a rendszerező és rendszerető elmének, főleg, ha az illető adminisztrátor. Boldog emlékezetű XXIV. János így gondolkodott erről: „Mi kifogásotok van Noé bárkája ellen?” III. János Pál időnként kissé gondterhelten mosolyog, s megjegyzi: „A Lélek persze úgy fúj, ahogy akar, csak győzzük vitorlákkal.” Milyen gondolatot fűzhetne ehhez a Pannonhalmán vendégeskedő öreg szociológus? Talán csak azt, hogy hála Istennek, RENDben van. Kamarás István „A MEGSZENTELŐ SZERETET KÜLDETÉSÉBEN” (Slachta Margit) A mai helyzetet, az ország, a társadalom és az Egyház helyzetét szokás összeha- sonlítgatni az I. és II. világháború utáni újrakezdéssel. Hiszen a közmondás szerint is: „A történelem az élet tanítómestere.” Ezért, amikor szeretnénk nekifeszülni a jövő építésének, egyénileg és közösségileg, mint szociális testvérek, mi is megemlékezünk arról, hogy a közösségi életünket elindító 1923-as év vezérgondolata ez volt: „Békesség a földön a jóakaraté embereknek...” - A II. világháború utáni évek küldetést, lelkiséget, feladatot meghatározó éves fohászai pedig: „Romokon új világot!” - „Krisztusi világot a Szentlélekkel!” Ma még éppen csak hogy feltárulnak előttünk a romlás sebei, még mindig új fájdalmak, veszteségek és sérelmek kerülnek napvilágra. Az egyén és a társadalom, a hívők és egyházi közösségek veszélyeztetettségét csak most kezdjük igazán felismerni a sokévi bénultság után. S ez nem a gazdasági krízis miatti veszélyeztetettség, hanem egzisztenciális krízise a vonatkoztatási rendszerét, Istenét elveszített egyénnek és társadalomnak. Erkölcsi krízis ez a javából. Közösségünk éves vezérgondolataiban prófétai erőt érzünk. Idén, ebben a változó világban napról napra imádkozzuk: „Isteni könyörület Lelke, képesíts minket a Te könyörületed sugárzására!” Rengeteg a tennivaló, nagy a szociális, a társadalmi méreteket öltő lelki ínség, és bizony, ha kicsinységünk „öt árpakenyerére” tekintünk, elveszítjük a bátorságot. De hiszünk abban, hogy a történelem, az idő és az örökkévalóság Ura engedte meg, hogy munkatársai legyünk; a lélekmentés, a kiengesztelődés szolgálatában, az „új ég és új föld” előkészítésében, Isten Országának építésében - a lelkekben, hazánkban, a társadalomban. Ezt adja feladatként nekünk a II. Vatikáni zsinat után megújított, 1986. május 12-én jóváhagyott „Élet a Szentiélekben” c. szabályzatunk is, amit Dr. Paskai László bíboros, prímás, esztergomi érsek atya 1989. június 27-én erősített meg. Sajátos ajándékként és feladatként (Gabe und Aufgabe) kaptuk Istentől, hogy a Szociális Testvérek Társasága az ősi szerzetesi elkötelezettséget az élet sűrűjében élje meg, mindig az idők jeleiben ismerve fel Isten új utakra, új feladatokra szólító szeretetét. Ez tette lehetővé, hogy a szétszóratást a „kovászküldetést”, a jelenlét általi apostolságot a hallgatás éveiben kegyelemként ismerjük fel, - hogy a szorongattatás éveiben a hivatás útját keresőket az első keresztény századok vértanúságot is vállaló buzgóságára emlékeztessük; - hogy a zsinat utáni hitbeli, hivatásbeli krízis és megújulás idején megerősítsük egymást az osztatlan szívű Krisztushoz tartozás örömében; - hogy úgy fogadjunk minden egyes zörgetőt, mint Isten ajándékát, aki a maga fiatal életével, új látásmódjával, sajátos értékeivel megújítja a közösséget. Ezt az újra való nyitottságot hordozta és formálta Szent Benedek szelleme: a családiasság, a lelki, szellemi otthonteremtés egy elmagányosodó világban - az Egyház szeretete, a 39
