Teológia - Hittudományi Folyóirat 24. (1990)
1990 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Erdő Péter: A megszentelt élet formái az egyházjogban
A világi jogszabályok egyes kifejezései a fenti egyházjogi kategóriákkal összehasonlítva szintén új megvilágításba kerülnek. Az 1989. évi 17. törvényerejű rendelet pl. biztosan nem egyházjogi szaknyelvi értelemben használja a szerzetesrend szót, vagyis nem csupán ünnepélyes fogadalmas szerzetes intézményt ért rajta. Ezt igazolja, hogy engedélyezett szerzetesrendnek nevezi [14. § (1)]11 a Miasszonyunkról Nevezett Szegény Iskolanővéreket, holott ez az intézmény egyházjogilag - saját szabályzatának tanúsága szerint - kongregációnak minősül. Nem tűnik ki azonban a szövegből, hogy benne a szerzetesrend szó értelmezése mennyivel tágabb, mint az egyházjogban. Nem járunk messze a valóságtól, ha feltételezzük, hogy a szerzetes- rend szót ez a jogszabály abban a jelentésben használja, mint amit az általa hatályon kívül helyezett 1950. évi 34. törvényerejű rendelet tulajdonított neki. A gyakorlat azt mutatja, hogy azt a világi intézményekre is alkalmazták. Összehasonlításul megjegyezzük, hogy az 1989. május 17-én kiadott, az állam és a katolikus egyház viszonyáról szóló lengyel törvény a „szerzetesrend” (zakón) kifejezésről az egyházjogi kategóriák felhasználásával ad saját, világi jogi meghatározást: „A megszentelt élet intézményei (szerzetes intézmények és világi intézmények), valamint az apostoli élet társaságai; ezek az intézmények és társaságok a továbbiakban,szerzetesrend’ néven szerepelnek” (Art.8. 1.6.)12 A szóhasználatból eredő esetleges félreértések elkerülésére technikailag hasznosnak látszik, ha a hazai világi jogszabályok vagy megelégszenek a kánonjogra való általános utalással, vagy ha netán valamilyen oknál fogva sajátos egyházi intézménytípusok nevének említésére állami jogszabályban sor kerülne, ez a kánonjogi kategóriákhoz való viszony tisztázásával történnék. Ennek hiányában csak a joggyakorlat és a tudomány nyújthat némi támpontot a szabályok értelmezéséhez. Az egyház életében a tökéletességre törekvés formáinak intézményesülése sohasem lezárt. A kegyelem és a hívő odaadás új meg új alakzatok születéséhez vezethet. Ahhoz azonban, hogy ezek tartós és jól működő részei legyenek az egyház egyszerre kegyelmi és látható valóságának, szükség van helyük meghatározására az egyház fegyelmi rendjében. Jegyzetek: 1. Annuario Pontificio per l’anno 1976, Cittá del Vaticano 1976, 1159. - 2. Vő. Communicationes 11 (1979) 331-332. - 3. Vö. Henseler, Ft.: in: Münsterischer Kommentar zum CIC, Essen 1986 (Januar), Orden, Terminologie/1. - 4. Vö. Schwendenwein, H.: Das neue Kirchenrecht. Gesamtdarstellung, Graz-Wien-Köln 1983, 262. - 5. Henseler vor 503/1; vö. Müller, H.: Grundfragen der Lebensgemeinschaften der evangelischen Räte, in: Listl, J.-Müller, H.-Schmitz, H. (Hrsg.): Handbuch des katholischen Kirchenrechts, Regensburg 1983, 483, 47. jegyz. - 6. Vö. Montan, A.: Gli istituti di vita consacrata e le societä di vita apostolica. Normatíva, in: AAVV.: La vita consacrata (II codice del Vaticano II, 3), Bologna 1983,151-153. - 7. Vö. Sebott, R.: Das neue Ordensrecht. Kommentar zu den Kanones 573-746 des Codex Iuris Canonici, Kevelaer 1988, 7; Andrés, D. J.: El derecho de los religiosos. Comentarioal Cödigo, Madrid 1983, 38-39. - 8. Vö. Henseler 577/1. -9. Vö. Primetshofer, B.: Ordensrecht, 3Freinburg 1988,22. -10. Vö. Communicationes 11 (1979) 45-46. -11. Magyar Közlöny (1989) 1046. -12. Dziennik Ustaw Polskiej Rzeczypospolitej Ludowej Nr. 29 (1989) 458. A TEOLÓGIA FOLYÓIRAT MUNKATÁRSAI A KATOLIKUS EGYHÁZ TANÍTÁSÁNAK KERETÉN BELÜL SAJÁT FELFOGÁSUKAT, NÉZETEIKET FEJTIK KI, SAJÁT VÁLASZTOTT MÓDSZERÜKET ALKALMAZZÁK. A KÖZÖS HIT EGYSÉGE FOLYIRATUNK SZÁMAIBAN A LEGITIM SOKSZÍNŰSÉG HARMÓNIÁJÁBAN KERÜL AZ OLVASÓ ELÉ. 24
