Teológia - Hittudományi Folyóirat 24. (1990)
1990 / 1. szám - A TEOLÓGIA BESZÉLGETÉSE TAKÁCS NÁNDOR PÜSPÖKKEL - Újraélednek-e a szerzetesrendek Magyarországon?
A TEOLÓGIA BESZÉLGETÉSE ÚJRAÉLEDNEK-E A SZERZETESRENDEK MAGYARORSZÁGON? A Teológia munkatársának beszélgetése Takács Nándor székesfehérvári püspökkel, a Magyar Püspöki Kar szerzetesügyekkel megbízott referensével. Teológia: Püspök Úr! Tudomásom szerint a Magyar Püspöki Karban sem a II. világháború előtt, sem utána nem volt még szerzetesügyi referens. Ön az első, aki ezt a megbízatást megkapta. Rádióban, tévében, újságokban jó néhányszor találkoztunk az Önnel készült riportokkal. Mikor és miért Ön kapta ezt a feladatot? Takács püspök: Az első kérdésre egyszerű a felelet: ez év febr. 11-i felszentelésünk után első ízben a tavaszi püspökkari konferencián vettünk részt, március 8-9-én. Ekkor történt meg az országos jellegű feladatok újraelosztása, amelynek során én az újonnan jelentkező szerzetesügy gondozását kaptam és vállaltam el. S hogy miért én? Az igazsághoz tartozik, hogy nem én voltam az elsődlegesen javasolt személy, hanem Szennay főapát úr. Sokirányú, időigényes megbízatására való hivatkozását a Kar megértéssel fogadta, s ekkor terelődött a figyelem a „fiatal” püspökök felé, akik közül négyen valamelyik szerzetesrendhez tartoztak. Meg ítélésem szerint kármelita szerzetes mivoltom és múltam lehetett a döntő ok ez ügyben. Egyébként ettől függetlenül, püspökké történt kinevezésem óta egyik legfőbb feladatomnak tekintettem, hogy a szerzetesrendek újraindulását hatékonyan segítsem.- Püspök úr az utolsó mondatával olyan kérdést érintett, amelyet magam is feltettem volna. így fogalmazhatnám meg: Mikor és miért vált időszerűvé Magyarországon a szerzetesség kérdése?-A Magyar Katolikus Egyháznak 1950 óta égető kérdése volt a szerzetesség hiánya. A megmaradt három férfi- és egy női rend 8 gimnáziumával, oktató és nevelő munkájával nem tudta pótolni és vállalni azt az óriási tevékenységet, amelyet a működési jog megvonása előtt a több mint 13 ezer szerzetes, több ezer iskolában, kórházban, szociális intézményben és plébániákon a magyar társadalom javára végzett. Egyházunk minden időben, minden helyen integráns, szerves részének tartotta a szerzetességet. Működőképes egyház elképzelhetetlen elkötelezett közösségek, szerzetesi karizmák nélkül. Nélkülük lebénult, csak a túlélésre törekvő egyház képe bontakozik ki előttünk. A Szentszék és a magyar állam 1950 utáni megbeszélésein a Vatikán részéről mindig szerepelt a betiltott szerzetesrendek ügye, bár eredmények nem születtek. Egy „eredményre” azonban már abból az időből is utalhatok, arra ti. hogy a hivatalos állami szervek lassan kénytelenek voltak tudomásul venni, hogy az egyháznak szüksége van szerzetesi intézményeire. 36 évnek kellett eltelnie, amikor az első nagyobb lépés megtörténhetett, hogy a Magyarok Nagyasszonya Társaság 1986 áprilisában létrejöhetett. Ettől kezdve mind több szó esett egyik-másik szerzetesrend újraindulásáról. Mind őszintébb lett a felismerés a hatalom részéről is, hogy milyen nagy károsodás érte az egész magyar társadalmat akkor, amikor a szerzetesrendek működési jogát megvonták. Az ország súlyos gazdasági, de főként kulturális, szociális és etikai helyzetének felismerése, a szabad egyesülést és társulást, valamint a jogállamiságot követelő elemi erő hatására jelenik meg először csak szóban, majd törvényerejű rendeletben a szerzetesrendek szabad működését jóváhagyó Elnöki Tanács rendelete 1989/17. sz. alatt. 25
