Teológia - Hittudományi Folyóirat 24. (1990)
1990 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Erdő Péter: A megszentelt élet formái az egyházjogban
az intézmények az egész krisztusi eszményt követik a maguk módján és a nekik megfelelő hangsúlyokkal.8 Az üdvösségre szóló hivatásunk a keresztségben gyökerezik. Az evangéliumi tanácsok vállalása révén az egész élet Isten szolgálatára való átadása sajátos megszentelődést hoz létre, „mely a keresztségi konszekrációban gyökerezik, és azt teljesebben fejezi ki” (Perfectae caritatis 5). Ezt az önátadást az egyház fogadja el, így az az egyház szolgálatára is kötelez. Az így megszentelt életformában a keresztények „teljesen a mindenekfelett szeretett Istennek szentelik magukat, hogy az ő dicsőségére, az egyház épülésére és a világ üdvösségére új és különös címen elkötelezve, Isten országának szolgálatában törekedjenek a szeretet tökéletességére, és kiváló jellé válva az egyházban, a mennyei dicsőséget előre hirdessék” (573.k. 1. §). A megszentelt élet teológiai alapelemei tehát - bármilyen jellegű intézményről legyen is szó, kivéve esetleg az apostoli élet olyan társaságait, ahol az evangéliumi tanácsokat nem vállalják szoros értelemben (vö. 731 .k. 1-2. §) - mindenfajta intézményre érvényesek. Ilyen alapelemek: a teljes odaadás Istennek, Krisztus különösen szoros követése, különös elkötelezettség Isten megdicsőítésére, az egyház építésére és a világ üdvösségére (vö. Perfectae caritatis 5).9 V. Következmények. A jogilag jelentős intézménytípusok valamelyikéhez való tartozás nélkülözhetetlen tényező az egyes közösségek szervezeti azonosságának megtalálásában, az egyház rendjében való elhelyezkedésükben. Az egyházjogilag már meglévő intézmények és társaságok mindegyike beletartozik a Codex alapvető felosztása szerinti valamelyik csoportba. Amikor azonban új intézmény alakul, a hivatalos alapítás, egyházjogi elismerés szempontjából nagy a fontossága annak, hogy pontosan kitűnjék, milyen típusú intézményről van szó. A születő új közösségek életformájának eredetisége, karizmájának frissessége gyakran felkelti az alapítókban azt a meggyőződést, hogy az ő esetükben olyan „soha nem volt valóság” jön létre, mely nem fér egyik meglévő típus keretei közé sem. Néha ez az érzés valóban megfelelhet a tényleges helyzetnek. Ilyenkor a megszentelt élet új formájának jóváhagyása - tehát nem pusztán az adott intézmény létesítése, mely egyébként egyházmegyei jogú intézmény esetén (a Szentszék megkérdezése után) a megyéspüspökre tartozna - az Apostoli Szentszéknek van fenntartva (605.k.). Máskor azonban a látszat csal. A közösség azért véli életét a megszentelt élet eddigi típusaitól eltérő formának, mert benne a tevékenységek, a Krisztus-követés egyes aspektusai egészen újszerű arányban, módon kapcsolódnak össze. Ezekben az esetekben az eddigi típusoktól való alapvető eltérés érzete abból adódik, hogy a tagok önkéntelenül is azonosítják az alapvető jogi intézménytípusokat (szerzetes intézmény, világi intézmény, az apostoli élet társasága) egy-egy jellemző tevékenységi formával. Ez az azonosítás azonban a fentiek értelmében nem állja meg a helyét. Ugyancsak újszerűnek és a típushatárokat átlépőnek tekintik néha azt is, ha különböző jellegű intézmények egymást kiegészítő, szerves egységbe kapcsolódnak egymással egy közös lelkiség jegyében. Megjegyzendő azonban, hogy az 580.kánon szerint a megszentelt élet intézményei kapcsolódhatnak egymással (aggregatio). Ez a kapcsolódás csupán lelki hatásokat eredményez, de nem érinti az intézmények önállóságát.10 Kapcsolódhatnak a megszentelt élet intézményeihez olyan hívők is, akik az intézmény szellemében törekszenek az evangéliumi tökéletességre és valamiképpen részt vesznek annak küldetésében (vö. 303.k.; 725.k.). Ezek a társult személyek - pl. a harmadrendekben lévők - a szó szoros értelmében nem tagjai az intézménynek. Inkább a krisztushívők társulásainak egy sajátos formáját valósítják meg. A típushatárokat ebben a tekintetben csupán olyan törekvések lépnék át, amelyek több - esetleg különböző típusú - intézményt úgy kapcsolnának össze, hogy nem egyesítik őket, de nem is őrzik meg önállóságukat vagy, amelyek pl. harmadrendekhez vagy hasonló közösségekhez tartozó személyeket egyenlő tagsági jogokkal, de a megszentelt élet vállalásának feltételei nélkül kívánnának integrálni. Az ilyen próbálkozások némelyikével szemben azonban nem alaptalanul lehetne hivatkozni bizonyos teológiai fenntartásokra. 23
