Teológia - Hittudományi Folyóirat 24. (1990)
1990 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Erdő Péter: A megszentelt élet formái az egyházjogban
jogú intézmények közvetlenül és kizárólagosan a Szentszék hatalma alá tartoznak belső irányításuk és fegyelmük tekintetében (593.k.). Az egyházmegyei jogú intézmények viszont a megyéspüspök sajátos gondoskodása alatt maradnak, még akkor is, ha belső életük tekintetében önállóság illeti meg őket (vö. 594-595.k.). Az osztályozás egy másik jelentős szempontja az egyházi rend szentségéhez való viszony. E tekintetben a CIC hangsúlyozza, hogy a megszentelt élet természeténél fogva sem klerikusi, sem laikusi jelleggel nem rendelkezik (588.k. 1. §). Klerikusinak akkor nevezünk egy intézményt vagy társaságot, ha azt az egyházi hatóság ilyennek ismeri el. Ennek az elismerésnek akkor van lehetősége, ha az illető intézmény az alapító célja, szándéka vagy a törvényes hagyomány szerint klerikusok vezetése alatt áll és a szent rendek gyakorlását vállalja (vö. 588.k. 2. §). Tehát a klerikusi jelleg megítélésében nem döntő szempont, hogy a tagok sorába milyen arányban vannak a klerikusok. A klerikusi jellegnek az intézmény jogállására, elöljáróinak hatalmára nézve fontos hatása van. A pápai jogú szerzetes intézmények nagyobb elöljárói pl. akkor minősülnek ordináriusnak, ha az intézmény klerikusi (134.k. 1. §). Ha a fenti feltételek hiányoznak, az adott intézmény laikusinak számít. További megkülönböztetési szempont a Codexben az életmód. Az 577. kánon kísérletet tesz arra, hogy Jézus életének egyes vonásai alapján különböztesse meg ezeket az intézményeket és társaságokat. E szerint említés történik az imádkozó Krisztust követőkről, vagyis a szemlélődőkről (vö. 674.k.); az Isten országát hirdető Krisztust sajátosan követőkről, vagyis az apostoli tevékenységnek szenteltekről (vö. 675.k.); az embereknek jót tevő Krisztus példáját utánzókról, vagyis az úgynevezett karitatív intézményekről (vö. 676.k.), melyek az irgalmasság lelki és testi cselekedeteit különösképpen gyakorolják; végül a világban köztünk élő Krisztus nyomán járókról, vagyis főként (!) a világi intézményekről. A krisztusi eszménynek ezek a vonatkozásai azonban több-kevesebb intenzitással az előbb említett legfőbb felosztás szerint bármely intézménytípusban érvényesülhetnek. A tevékenység alapján való csoportosításnak az egyetemes jog önmagában nem is tulajdon ít különösebb jogkövetkezményt. A Codexben néhol felfedezhető az intézmények nem szerinti felosztása, azaz a női és a férfi intézmények megkülönböztetése (606.k.; 676.k.). Végül utal az Egyházi Törvénykönyv arra is, hogy a pápa a megszentelt élet intézményeit kiveheti a helyi ordinárius kormányzata alól és egyedül magának vagy más egyházi hatóságnak rendelheti alá őket (591 .k.). Ebből a szempontból tehát még ma is megkülönböztethetünk exempt és nem exempt intézményeket, noha az intézmények túlnyomó többsége ma exempt. Mindezek a felsorolt felosztási szempontok többé-kevésbé át is fedik egymást, illetve sajátos kapcsolatban állnak egymással. A női intézmények például mindig laikusi jellegűek. A karitatív tevékenységet legfőbb céljuknak tekintő intézmények is laikusi jellegűek, hiszen ezek az emberbaráti szolgálatok nem kapcsolódnak szorosan a felszenteléshez (vö. 1676.k.). IV. Az intézmények tipológiájának értéke. A fent ismertetett különböző csoportosítások és felosztások értéke, jelentősége jogi és teológiai szempontból más és más. A szerzetes intézmény-világi intézmény-apostoli élet társasága felosztás, valamint a pápai, illetve az egyházmegyei jelleg, továbbá az exemptio és a klerikusi vagy laikusi mivolt szerinti megkülönböztetések jogi kategóriák megfelelő következményekkel. A krisztusi példakép különböző vonásainak sajátos követése, mely az 577. kánon csoportosításának alapja, egyesek szerint nem illik az Egyházi Törvénykönyvbe. Jogi tartalmat nem hordoz, a történelmi fejlődés szerinti tipológiának - mint láttuk - nem felel meg. Vagyis nem mondhatjuk egyszerűen és sematikusan, hogy először a szemlélődök, azután az apostoliak, még később a karitatívok jelentek volna meg. A történelmi tipológiában nem ebből a szempontból különböztek egymástól elsősorban az újabb és újabb formák. Nem szólva arról, hogy manapság egy-egy új világi intézmény vagy kezdeményezés gyakran erősen szemlélődő jellegű. Ám a tevékenység szerinti felosztás teológiai megkülönböztetése is némileg kétes értékű. Jézus életében az egyes szempontok aligha választhatók el oly tisztán, hogy aztán egyszerűen különböző intézményi formákra külön-külön lehessen alkalmazni őket. Hiszen mindezek 22
