Teológia - Hittudományi Folyóirat 24. (1990)
1990 / 4. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Dobos László: A családokért
tés vagy kérdések alapján maguk a résztvevők mondják el, esetleg egymással vitatkozva. Arra az esetre, ha egy-egy ilyen téma-részlet megbeszélése mellékvágányra futna, vagy fontos dolgok nem kerülnek szóba, a vázlat ötleteket, javaslatokat ad a beszélgetés vezetőjének, hogy milyen irányba terelje, milyen kérdésekre irányítsa a beszélgetést. A legfontosabb megállapítások, javaslatok a táblára vagy a falon elhelyezett csomagolópapírra kerülnek, így a beszélgetés közösen kialakított menete, vázlata, tanulsága mindenki számára látható. A figyelem ébrentartását szolgálják a közbeiktatott játékos feladatok (nevelési totó, nevelési modell-táblák kiegészítése, kapcsolat-modellek megfejtése stb.), és a különféle felmutatott ábrák is. Beszélgetéseink nem attól „keresztények”, hogy a plébánián folynak, vagy hogy előtte (utána) rövid közös imádság és ének is van, hanem attól, hogy a családi élet mindennapi kérdéseit a krisztusi hit fényében tárgyaljuk meg. Az első fázis végére elérendő célok: — Alakuljon ki bensőséges, jó kapcsolat az egyes résztvevők, valamint a résztvevők és a beszélgetés vezetője között. — Ébredjen igény a szülőkben arra, hogy továbbra is összejöjjenek és hasonló kérdésekről beszélgessenek. — Találja meg a vezető azt a 3—4 személyt, akik a második fázisban munkatársai, később pedig az önállósult csoport vezetői, mozgatói lehetnek. A sorozat utolsó találkozóján a résztvevők egy kis sokszorosított füzetet kapnak ajándékba: A beszélgetések rövid összefoglalását. Ugyanakkor: megbeszélik, hogy mikor, milyen formában, milyen sűrűséggel kívánnak ezután találkozni, és hogy a következő egy-két alkatommal milyen témákról szeretnének beszélgetni. (Ha nincs konkrét kívánság, a beszélgetés vezetője javaslatokat tesz, s a résztvevők ezekből választanak.) 2. fázis: önmagát irányítani képes csoporttá (közösséggé) szerveződés Ennek a fázisnak az időtartamát nem határoztuk meg. Az adottságoktól függően kb. fél-másfél évre becsüljük. A találkozások fő programja ezután is a családdal kapcsolatos egy-egy téma megbeszélése, de alkalomszerűen, egyre gyakrabban „belekeverünk” más, a közösségi életre jellemző program-pontokat is. (Pl. Egyházi ünnepek megünneplése, aktuális plébániai feladatok vállalása, segítségnyújtás valamelyik résztvevőnek stb.). A beszélgetés módszere lényegesen eltér az első fázisban alkalmazott módszertől. Nem mi vagyunk a fő szóvivők, hanem négy-öt önként vállalkozó szülő. Ezek előre megkapják a választott témával kapcsolatos folyóiratcikkek, könyv fejezetek fénymásolt anyagát, személyenként 4-5 oldalnál lehetőleg nem többet, abból felkészülnek, s a beszélgetés gerincét az ő referátumaik alkotják. Az általuk elmondottakat beszéli meg a csoport, ahhoz fűz kérdéseket, kiegészítéseket. A beszélgetést eleinte továbbra is mi vezetjük, de az irányítást fokozatosan egy arra alkalmas helybeli résztvevőnek adjuk át. A második fázis indításakor a következő témák összeválogatott, fénymásolt anyaga állt készen, ezeket tudtuk ajánlani: — A család a Bibliában — Gyermekeink családi életre nevelése — Elváltak, félcsaládok problémái — Öregek a családban — Gyermekeink szexuális nevelése — A család szerepe a hitre nevelésben — A születésszabályozás katolikus lehetőségei — Advent és Karácsony megünneplése a családban — Keresztelőre készül a család — A családközösségekről. Kb. ötven téma előzetes feldolgozását érezzük szükségesnek. A feladat rendkívül munka- és költségigényes (fénymásolatok!), ezért csak lassan halad. E fázis vége felé a családközösségek témáját azzal a céllal tárgyaljuk, hogy a résztvevőkben felkeltsük az érdeklődést és a vágyat egy hasonló közösség létrehozására, és egyben ötleteket, javaslatokat is adjunk a megvalósításhoz. 250
