Teológia - Hittudományi Folyóirat 24. (1990)

1990 / 4. szám - A TEOLÓGIA BESZÉLGETÉSE - Széll Margit (a beszélgetést feljegy.): Alszeghy Zoltán S. J. professzorral. Krisztus életünk beteljesedése

A TEOLÓGIA BESZÉLGETÉSE ALSZEGHY ZOLTÁN S.J. DOGMATIKA PROFESSZORRAL KRISZTUS ÉLETÜNK BETELJESEDÉSE Alszeghy Zoltán atya ötven év után tért haza abból a célból, hogy a lelkipásztoroknak és a világiaknak lelkiségi megújulásában segíthessen. Járva az országot lelkigyakorlato­kat, papi rekollekciókat, lelkinapokat, előadásokat tart, —miközben maga is lelkipásztori munkát végez. Főleg a szentgyónáshoz vonzza a híveket. Alszeghy Zoltán negyven évig a dogmatikus teológia professzora volt a római Pápai Gergely Egyetemen, szakkönyve­iben, egyéb műveiben gyakran ír jelen témánkat érintő kérdésekről. Ezért fordultunk most hozzá, hogy beszéljen az „élet értelméről". Szeretném tudni, hogy Professzor Atya az „élet értelme ",kérdését milyen szempontok­ból vizsgálta és tanította. — Az élet értelme szemlélhető biológiai, filozófiai és teológiai értelmezésben. Az em­ber esetében a biológiai szintet beteljesíti a személyes élet. Ezt a területet a perszonalis- ta filozófusok dolgozták ki, itt főleg Emmanuel Mounier-re és Max Sche/ene gondolok. — Ha teológiai síkra helyezzük a kérdést, úgy teljességgel az életnek akkor van értelme, ha Jézus Krisztusban éljük le. A hetvenes évek elején Jacques Monod biológusnak2 a hipotézise eléggé felbolygat­ta a természettudósokat, filozófusokat és teológusokat. Egyik sarkalatos tétele volt: „Az élet nem több, nem jobb mint a nem élet!” — Ehhez azért is hozzá kellett szólnom, mert a Monod szerinti „véletlen” szembenállónak látszott a természetben fellelhető célszerű­séggel és fejlődéssel. Másként veti fel a kérdést a teológiai beállítás, mely szerint az élet jobban megfelel „Isten teremtő gondolatának”. — Ám a „Teremtőgondolata"kérdése több mint 40 évig nem szerepelt a teológiai irodalomban. Csak akkor vetődött fel újra, amikor a Gaudium et Spes (GS) zsinati dokumentumot készítették elő. XXIII. János pápa szándéka szerint az egyház vegye fel a párbeszédet a világgal, hiszen a Teremtő Atya az egész világnak, minden embernek elküldte Fiát: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte” — írja János apostol evangéliumában (3,16). Amikor a híres 13. szkéma átdolgozásra került, a „zürichi szakaszban” megújított szö­veg igen sokszor hivatkozik a „Teremtő tervére”. Különösen kiemeli az ember tevékeny­ségét (III. fej.), és tevékenységének az értékét a világban. Ezeken a helyeken igen gyak­ran szerepel a „Teremtő akarja”, a „Teremtő szándéka”, a „Teremtő műve” kifejezés. A III. rész kifejti, hogy az élet mennyire megfelel annak, amit az Isten nyújtani akar a világnak, ezért kell nekünk is az életet védeni, fejlődését biztosítani. Tehát: az élet önmagában értékes, mint Isten gondolata, terve. Az embernek önmagá­ban is megvan az értéke, de úgy is, ahogy a világot alakítja: „Az Isten képmására terem­tett ember ugyanis megbízást kapott, hogy vesse uralma alá a földet, és mindent, ami hozzá tartozik, és kormányozza a világot igazságosan és szentül" (GS 34). — „Az ember munkájával nemcsak a társadalmat alakítja, hanem önmagát is tökéletesíti... ezáltal ön­maga fölé emelkedik. Ez a fajta gyarapodás sokkal nagyobb érték, mint a maga körül felhalmozott vagyon. Az ember értéke attól függ, hogy kicsoda, —nem pedig attól, hogy mi mindent birtokol" {GS 35). 217

Next

/
Thumbnails
Contents