Teológia - Hittudományi Folyóirat 24. (1990)

1990 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Boda László: Létünk értelme és a fény

felkínál, a legalapvetőbb és legmélyebb megalapozása életünk értelmének. Isten nélkül és Isten megtestesült Igéje, a „Logosz” nélkül érthetővé válik az ateista egzisztencializmus következtetése: a világ olyan éjszaka vándora lesz, amelynek nincs hajnala. Ez a híres „világéjszaka”, a „Weltnacht” értelme. Az Isten nélküli világ és benne az ember Isten nélküli élete egyúttal a „Logosz” nélküli élet, amely szüszifoszi erőfeszítéssé, hiábavaló fáradozássá fokoz le minden emberi munkát, s alkotást; a szenvedéssel találkozó ember számára egyetlen logikus megoldást kínál: az öngyilkosságot, ahogyan Camus levonja a következtetést. Létrehozza az „egzisztenciális vákuumot”, melyről Franki beszél.

Ezért van különleges jelentősége annak a belső válságnak, melyet Teilhard de Chardin jellemez, amelyen maga is átment. Az embernek döntenie kell: elfogadja-e a világot, a történelmet, az Evolúciót s benne a maga törékenynek tűnő életét „értelmesnek”, olyan valaminek, amelyet nem a vaksors sötétje vetett a létbe, az örök éjszaka temetőjét szánva neki? Az embernek tehát el kell döntenie életében, hogy a valóság értelmére vagy értelmetlenségére, a Fényre vagy a Sötétségre szavaz-e. A döntés nem egyszeri, hanem élethossziglani. S az ember számára alapvető próbatételt jelent ebben a küzdelmes döntési folyamatban a Sötétség kísértése.

Mindnyájan átmegyünk életünk során a sötétség alagútján, talán többször is. Megérinthet bennünket a létpesszimizmus kísértése, amit Vörösmarty fogalmazott meg az Ej monológjában: „Ha nem lesz föld s az ember eltűnik... / A szép világ borongva hamvad el; / És ahol kezdve volt, ott vége lesz; / Sötét és semmi lesznek..."

A végleges és teljes megsemmisülés a Sötétség győzelmét jelentené a Világosság felett. A keresztény hitnek és a Kinyilatkoztatásnak azonban épp ez az üzenete, hogy Isten a Jeremtetlen Fény” és ez az örök Fény Jézus Krisztusban megjelent közöttünk, hogy végérvényesen belevilágítson a Sötétségbe (Jn 1,5). A megtestesült Igében, a Lo- goszban a fejlődő világ és a történelem irányt és értelmet kapott. Karácsony titka tehát a fénybeborult remény titka. Létezésünk végső értelme őbenne van elrejtve és általa Istenben. így énekli ezt meg T. S. Eliot is a Gyilkosság a katedrálisban című drámai költeményében:

„Mert minden dolog... csupán a Te fényedben van, és a Te glóriád nyilatkozik meg még abban is, ami tagad Tégedet: a sötétség a fény dicsőségét hirdeti.”

A TEOLÓGIA 1991. évi témái: (kéziratok beküldési határideje)

1. szám: DEMOKRATIZMUS AZ EGYHÁZBAN? (1990. november 1-ig)

2. szám: BŰNBÁNAT SZENTSÉGE ÉS A GYÓNÁS (1991. február 1-ig)

3. szám: AZ EGYHÁZ ÉS A TÁVOLÁLLÓK (1991. május 1-ig)

4. szám: AZ ENGEDELMES JÉZUS Qülius 1-ig)

A TEOLÓGIA folyóirat munkatársai a katolikus egyház tanításának keretein belül saját felfogásukat, nézeteiket fejtik ki, saját választott módszerüket alkalmazzák. A közös hit egysége folyóiratunk számaiban a legitim sokszínűség harmóniájában kerül az Olvasó elé.

216