Teológia - Hittudományi Folyóirat 24. (1990)
1990 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Gál Ferenc: Válaszok az élet értelmére
tartani, ezért a bátorságot meg kell őrizni a lét értelmetlensége ellenére is. Az életnek annyi értelme van, amennyit az ember ad neki, ezért igazi tényező az akarat. A későbbi egzisztencialista irányzatok, főleg amelyek a metafizikát elutasítják, mind ebben a gondolatkörben mozognak. Marx Nietzschével ellentétben az ipari-technikai világ megtapasztalásából indul ki és megállapítja, hogy az ember elidegenedésben él. A történelem folyamata az elidegenedés és az önmagára találás dialektikája. Az ember szembenáll az ellenséges természettel, azt csak kollektiv munkával győzheti le, de sok ember a munkáját kénytelen áruba bocsátani, a kizsákmányolás áldozata lesz, s ezzel tetőfokra hág az önmagától való elidegenedés. Ilyen állapotban nem igenelheti saját létét, nincs értelme életének. Csak az osztálynélküli társadalom lehet a megoldás, ahol mindent közösen birtokolnak. így jön létre a kiegyenlítődés az ember, az embertárs és a természet között. Ma azonban már látjuk, hogy ez elmélet csak utópia volt, nem az élet értelmének kibontakoztatása. Az embernek gazdagabb és mélyebb szellemisége van annál, mint amit akár Nietzsche, akár Marx bemutatott. A mai ember útkeresésében hivatkozhatunk Heideggerre, aki szerint az ember saját létét úgy éli meg, mint „itt-létet” (Dasein), mint halálra szánt létet, de igazi problémája a megfoghatatlan „lét”. A konkrét létező a létnek csak töredékét, időlegességét mutatja be. A lét olyan valami, amivel mi csak az idő változásában, történeti közlésben találkozhatunk. Úton vagyunk a jövő felé, s a teljességet csak úgy érhetjük el, ha megnyílunk a „lét igénye előtt”. A filozófus ennél többet nem tud vagy nem akar mondani, de ez is sejteti, hogy létünk értelmét csak a végtelen szellemi távlatok figyelembe vételével lehet keresni. Az nem kétséges, hogy életünk csak akkor lehet teljes, ha találkozunk a lét teljességével, mint igazsággal, jósággal, biztonsággal, — de hol van a kezesség, hogy ezt el is érjük? A filozófia csak annyit állíthat, hogy ha megvan bennünk ez a szellemi igény, annak is vaiahol a lét teljességében kell gyökerezni, hiszen esendő létünk nem adhatta magának ezt a képességet. Éppen ezért a szellemi igények feltárása közelebb vihet bennünket a megoldáshoz. A tudásszociológia képviselői (főleg Max Webet) arra hivatkoznak, hogy az ember egyéni és társadalmi életében mindig „túlkövetelmény” előtt áll, amely kihívás arra, hogy minden erejét latba vesse. Ezért esetlegességének tudatában a vallásban, illetőleg az istenségben keresett támaszt. A kultórfilozófusok pedig felidézik azt, hogy a népek az igazi kultúrértékeknek szakrális értelmet is tulajdonították. Ma is érezzük, hogy ha elutasítjuk a „szenf’-et, akkor az erkölcsi rossznak a fogalma is kivész a szótárunkból. Azután az embereket mindig a vallás segítette abban, hogy az élet velejáró meghiúsulását elfogadják, vagy akár magasabb értékekért feláldozzák. A „szent”-nek a sejtelme utalás volt arra, hogy az életnek és a történelemnek nemcsak immanens értelme van (L. Kota- kowsky, Die Rache des Heiligen, in: Chancen der Religion, Gütersloch, 1975, 31.). Ehhez közel áll a föntebb említett V. F. Franki terápiája is, aki az élet értelmetlenségével küzdő betegeket arra vezeti rá, hogy keressék hétköznapi tetteik értékét, figyeljenek fel a szeretet kisugárzó erejére és gondolkodjanak el azok példáján, akik elfogadták sorsukat és reménytelen helyzetben is igyekeztek emberi méltóságukat megőrizni. A tapasztalás tehát az embert úgy mutatja be, mint a ténylegesség és a transzcencia hordozóját. Benne él a konkrét adottságokban, tudatában van esékenységének, de igyekszik kitömi belőle. Kérdezi és célba veszi azt, ami előtte és fölötte van. Szellemiségénél és személyiségénél fogva nem valami tárgyi biztos pontot keres, hanem személyt, aki végtelen, megértő, nagyvonalú és irgalmas. Ha ez nincs és nem található meg, akkor bele kell nyugodni abba, hogy a semmi elnyel minden kérdést és minden igényt. De, ha szellemi igényt valóságnak vesszük, akkor a választ a szellem világában kell keresni. Az élet értelmének és céljának kérdését egyes esetekben el lehet hallgattatni, de az újra jelentkezik, mert az emberek kifejezetten vagy hallgatagon nem tudnak belenyugodni abba, hogy a szellemi tudat ellentmondásos és gyökértelen legyen. Élni, és az élet értelmét 209
