Teológia - Hittudományi Folyóirat 24. (1990)
1990 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Cabra, Pier Giordano - Bánhegyi B. Miksa (ford.): A boldogság kihívása - a szerzetesség válasza
A szerzetesség a dicséret örömében találja meg útjához az erőt, szent szolgálatához az örömet. 4. Ragyogás. Az első keresztény századokban, amelyek különösen nehezek voltak, úgy értelmezték a vértanúság útját és az aszkétikus eszményt, mint a szépséghez vezető utat. Szent István arcán angyali szépség ragyog (ApCsel 6,15). A pusztai magány évei után Szent Antal ragyogónak tűnik. Az Istenre vetett tekintet és a neki való önátadás szépséggel töltenek meg, amely gyakran betölti az egész embert, mintegy az eljövendő dicsőség nyilvánul meg benne. Ami ezen a nyelven keresztül jutott kifejezésre, azt ma tudatosan kiemelheti a szerzetesség, amelyik tudja, hogy Krisztusban van lehorgonyozva, aki az életre vezető igazi út. A szerzetesség nemcsak korrektívuma egy olyan világnak, amely a szubjektivizmus zsákmánya, hanem alapvetően olyan út, amely benső biztonságot, szilárdságot, erőt és bátorságot ad, mert nincs alávetve a személyes önkénynek és a napi divatnak. A Krisztus-követés igazi útja a kiegyensúlyozottság és a béke útja, mert a vonatkozási pontja a biztos Szikla. Az, hogy tudjuk: egzisztenciánk szorosan össze van kötve Isten változhatatlan szeretetével, szilárddá teszi utunkat, és megakadályozza, hogy kételkedésünkben romboló kitérőket tegyünk az ürességbe. Ily módon teszünk szert érzékre életünk szépsége iránt, a rejtett fény iránt, amely biztosan megjelenik; egy kvalifikált szándék boldog rendje iránt egy olyan világban, amelyet a kvantitás határoz meg, amely a technikának van alávetve, és egy egész sor ellentmondásos és töredékes terv megszállottja. Szó sincs arról, hogy meghaladottak lennénk: a szerzetesség lényegében többet nyújt mindannál, ami nyújtható az embernek. Magának Istennek az útja volt ez, amikor emberré lett. Újra bizalommal kell viseltetnünk az iránt az eszme iránt, amelyik ismét fel akarja ragyogtatni Krisztus magasztos szépségét. Ez a garancia arra, hogy lesznek kiváló emberek, teljeséletű emberek, lesznek az isteni-emberi útnak emberei. Ennek a meggyőződésnek a bizonyosságából nyeri el a szerzetesélet új ragyogását és új szépségét, amit elhomályosíthat ezernyi evilági kép, de ki nem olthatja. Erre a ragyogó fényre van szükségük hittestvéreinknek, akik tiszta vonatkozási pontokat keresnek, kipróbált utakat, megtapasztalt biztonságot. Ebben az értelemben mondhatjuk, hogy sok fivérünk és nővérünk öröme a mi örömünktől függ. A mi örömünk pedig Istennek irántunk való, Krisztusban kinyilatkoztatott szeretetének megingathatatlan biztonságára épül. Itt nagyon komolyan rá kell mutatnunk a spirituális teológia szükségességére, amely segíti ezt az utat. Olyan teológia kell, amely a gazdag hagyományt összekapcsolja a II. Vatikánum tanításával, a humántudományokkal és korunk jogos elvárásaival. Szabad tereket is kell teremtenünk a szerzeteséletben, hogy létrejöhessen és kifejlődhessék a kreativitás. A szerzetesnőnek és a szerzetesnek - a közösség szempontjának a figyelembevételével - több lehetőséget kell adni arra, hogy Krisztuskövetését személyes formában fejezhesse ki. Jó lesz emlékeztetni arra, hogy az intézmények vannak az emberekért (és „nem az ember van a szombatért”), s hogy a szerzetesnők és szerzetesek számára is létezik evangéliumi szabadság, amely szabadság ott áll az Örömhír oly sok eredeti megtestesülésének a kezdetén. IV. Néhány ösztönző javaslat Sok eligazítást kaptunk arra vonatkozóan, hogy mit kell ma különösen is megvalósítanunk ahhoz, hogy elősegítsük a szerzetesélet érését, hogy gazdagabb legyen az örömben és hatékonyabb az Örömhír hirdetésében. A terv átfogó, mert nemcsak az egyes szerzeteseket és szerzetesnőket érinti, hanem a különböző közösségeket, provinciákat, intézményeket és a nemzeti rendfőnöki konferenciákat is. Hogy ne tűnjünk fantasztáknak, elsősorban nekünk, a rendfőnöki konferenciáknak fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy hogyan támogathatjuk azokat a kedvező feltételeket, amelyek hozzájárulhatnak a hűséges szerzetesélet megjavításához. Hogyan tudjuk elhárítani az akadályokat, amelyek ma negatív irányban befolyásolják ennek az életútnak a jókedvű és lelkesítő elfogadását? Sok közösség felismerte ezeknek a problémáknak a sürgős voltát, és megfelelő kezdeményezéseket tett. 17
