Teológia - Hittudományi Folyóirat 24. (1990)
1990 / 3. szám - HUSZONÖT ÉVE ZÁRULT A II. VATIKÁNI ZSINAT - Török József: A zsinatra emlékezve…
elrendezettségében valósul meg napról napra, s ez utóbbi megkérdőjelezése a közösségi szolgálatot gyöngíti, sőt lehetetlenné teszi. Az eszkatologikus távlatokban megfogalmazott öntudat-önismeret határozza meg a helyes cselekvést a missziós tevékenység és a hitvalló tanúságtétel során. Krisztus hármas, papi, prófétai, királyi feladatkörében vesz részt minden megkeresztelt a maga mértéke szerint. A zsinati dokumentumok ennek részletes kifejezését tartalmazzák. A teljesebb részvételt Krisztus papságából a liturgikus konstitúció szorgalmazza. Az Isten kinyilatkoztatott szava iránti felelős magatartás a prófétai küldetésből részesí (Dei Verbum konstitúció). A munus regaie-hoz a keresztény erkölcsiség elválaszthatatlanul kapcsolódik. Ennek az erkölcsiségnek az individuális vonatkozásain túl közösségi vonatkozásai is vannak, amelyek történelmi hivatásból fakadva az egész emberiség jövőjével kapcsolatban állnak. A keresztények felelőssége így tárulkozik föl az ökumenizmuson túl az egész emberiség felé abban a missziós küldetésben, amely az evangéliumi szabadság jegyében hirdeti Krisztust, a népek egyetlen üdvösségét, akár alkalmas, akár alkalmatlan, a szekularizáció szívet- lelket szikkasztó szelében is. Ez az evangéliumi szabadság, amely szüntelenül a missziós kötelezettségre figyelmeztet, nem áll ellentétben a vallásszabadság elismerésével, mert a kettő Krisztusban találja meg az egyetlen lehetséges és igazi szintézisét. Karol Wojtyla ezt a nagyszabású zsinat-értelmezést így zárta le: „A szerző arra kéri Istent, hogy a jelen tanulmány az előre-haladás újtán találja meg helyét, az ezen az úton haladók számára legyen hasznos. Ez az a mód, ahogyan szeretné legalább részben megfizetni saját adósságát, amivel a II. Vatikáni zsinatnak tartozik.” A Szentatya, jóllehet a zsinati dokumentumok létrejöttében nem egy esetben aktív szerepet vállalt, ritka alázattal ismeri el az egyetemes zsinat tekintélyét, s annak gondolatait ebben az alázatosan közelítő szellemben értelmezi. Krakkó érseke — a péteri szolgálatra emeltetve — most már az egyetemes egyházban irányítja tovább a II. Vatikáni zsinat óhajtotta megújulást, amelynek az elmúlt negyedszázad alatt az egyházban és a világban számos akadályozója tűnt föl a „világosság köntösébe” öltözötten, s akikről, ha néha késve, de mindig kiderült, hogy Isten népének földi zarándokúján nem az örökkévalóság felém, hanem az evilági utópiák irányába mutató jelzőtáblákat állítanak. Az 1989-es „annus-mirabilis” történeti távlata — bármilyen közel vagyunk is még hoz — segít bennünket, hogy még világosabban megértsük, mit is akart Krisztus a lelkünkre kötni, amikort azt mondta: „gyümölcseiről ismeritek meg őket”, így szemlélve az ismeretlen történelmi előzményt, VI. Pál és II. János Pál egyház- és zsinat-értelmezése sajátos összefüggésről tanúskodnak, s megerősítik azt a reményt, hogy a II. Vatikáni zsinat továbbra is a Krisztus-akarta gyümölcsöket fogja teremni az egyház és az egész emberiség javára. Irodalom. Giovanni Battista Montini e it ConcHio ecumenico Vaticano H. Brescia, 1985. —Paolo VI e iproblémi ecc/esio/ogici a! ConcHio, Brescia, 1989. —Paul VI et ia modemité dans ÍEgiise, Roma, 1984. — Karol Wojtyla: U podstaw odnowy. Studium o reaiizacji Vatikanum H. Krakow, 1972. — Alain de Penanster kézirata a metzi egyezményről. 181
