Teológia - Hittudományi Folyóirat 24. (1990)
1990 / 3. szám - HUSZONÖT ÉVE ZÁRULT A II. VATIKÁNI ZSINAT - Török József: A zsinatra emlékezve…
ben a kollegialitás elmélete és gyakorlata. Életművének legnagyobb érdeme a zsinat határozataihoz való hűség, annak ellenére, hogy egyesek röviddel a zsinat után már annak meghaladására buzdítottak, s számos önkényes kezdeményezést a megújulás nélkülözhetetlen állomásaként hirdettek. Az igazi, zsinati szellemű aggbmamento sikere érdekében VI. Pál, ha kellett, szigorúságot is tudott tanúsítani, s intézkedéseiben ezt főként pápasága második szakasza során lehet fölfedezni. II. János Pál zsinat-értelmezése II. János Pál pápa fiatal püspökként vett részt a zsinaton, s további főpásztori munkássága a szó legszorosabb értelmében ebből forrásozott. Krakkói érsekként tette közzé azt a zsinati vezérfonál kézikönyvét, amelynek lapjain organikus egységben mutatja be a zsinat tanítását és az egyház életében történő leghatékonyabb megvalósiásának módját. A hit gazdagodott az egyház zsinati öntudatra-ébredésekor, önvizsgálatakor — állította az akkori lengyel főpap, s ehhez kapcsolta a hit gazdagodásának követelményeit. A hit egyszerre Isten ajándéka és az ember öntudatos tette, amely az Isten és ember közötti párbeszéden alapulva nem fél az ember-ember párbeszédtől. Ellenkezőleg, a hivő ember azt keresi, hogy miként tudja teljesíteni hivatását — küldetését a világ felé. A hívő—nem hívő párbeszéd sajátos, szocialista táborbéli változatáról személyes tapasztalata volt. A történészek még nem tették föl a kérdést: a szocialista tömb számban, befolyásban legjelentősebb püspöki testületének, a lengyel püspöki karnak a tagjai miként vélekedtek az ateista kommunizmus zsinaton történő elítélésének kérdéséről. Nem ismeretes, hogy Wyszynski bíboros tekintélye milyen módon és mértékben befolyásolta a többiek, főként a fiatal püspökök állásfoglalását. Közvetlenül halála előtt, 1981 nyarán a lengyel egyház feje így nyilatkozott: „Közel négy évtizede állok küzdelemben a marxizmus képviselőivel. Küzdöttem ellenük népemért, egyházamért. Egyet mondhatok: Soha, egyetlen percig nem éreztem gyűlöletet irányukban.” Ezt a krisztusi szellemű állásfoglalást hamisan értelmeznénk, ha azt gondolnánk, hogy a lengyel prímás a helyi egyház és az egyetemes egyház, s ezen túlmenően az egész emberiség jövőjét az evilági utópia megvalósulásával párhuzamosan, mintegy alternatív lehetőségként szemlélte volna. Wyszynski szemléletében Isten,jogai” és az emberi jogok olyan harmonikus együttest alkottak, amelyben a zsinat határozatainak helyes értelmezése, a zsinat szellemisége, az „Ecclesia semper reformanda” elve a legteljesebb mértékben megvalósult. Ebben az intellektuális-spirituális légkörben fogalmazódtak meg a krakkói érsek gondolatai is a hiten és a párbeszéden túlmenően arról az öntudat-önismeret formálásról, amely intellektuális cselekedetként szükségszerűen megelőzi és megalapozza a gyakorlati tevékenységet. A teremtés-megváltás üdvtörténeti rendjének mélyebb ismerete nélkülözhetetlen föltétel a hívő ember kereszténységének hiteles megéléséhez. Ha a Szent- háromságnak a kinyilatkoztatásban történt önfettárulkozásáról az ember az evilági föladatok közepette elfelejtkezik, akkor az üdvösségre törekvés olyan mértékben szorul háttérbe, hogy az az Istentől kapott meghívást végzetesen alááshatja. A megváltás az evilágban, de nem az evilágért élő embernek szól, és az egyházban szünet nélkül jelen van. A Lumen Gentium kikristályosodott bibliai-teológiai megközelítései ezáltal mintegy belülről tárulkoznak föl, s a látszólagos feszültségekről kiderül, hogy az egyház misztériumának teljességéhez elszakíthatatlanul hozzátartoznak. Mária szerepe Krisztus és az egyház misztériumában nem valamiféle engedmény a „tiszta teológia" rovására, hanem az Örök Bölcsesség rendelése, s üdvtörténeti jelentőségű. Ezért Mária alakja az egyház és benne Isten népe számára az állandó felhíváson túl örökös kihívás a szentség mind teljesebb megvalósítására. Az Isten népe önmeghatározáshoz kapcsolódó közösségi tudat nem áll szemben az egyes személyek sajátos, egyéni hivatásával, hanem azt megemelt szinten egybefogja Isten Országa kezdetének itt, az evilági keretben történő megvalósításához, és így ez a lelki valóság az eszkatológia felé segít. A közösség és a szolgálat az egyház hierarchikus 180
