Teológia - Hittudományi Folyóirat 24. (1990)
1990 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Cabra, Pier Giordano - Bánhegyi B. Miksa (ford.): A boldogság kihívása - a szerzetesség válasza
örömhír konkrét alkalmazásával kapcsolatban mi magunk bizonytalanodtunk el. Tipikus zavara ez ennek az átmeneti kulturális kornak, de nehezen lehet úrrá lenni rajta éppen a gyors kulturális változások miatt, s amiatt, hogy a szerzetesek és szerzetesnők egy egész nemzedéke nem hajlandó behatóan foglalkozni a kor problémáival. Vannak más nehézségek is az apostoli szolgálatban, amelyek abból a tényből erednek, hogy az apostolkodás néhány, de lehet, hogy sok művére nincs már akkora igény, mint korábban. Ebből támad aztán az a kellemetlen érzés, hogy olyan területeken tevékenykedünk, amelyeken már nem ismerik el, sőt meg sem értik eszményeinket. Ez a haszontalanság érzetét kelti, az elmagányosodásét, de egyes esetekben elmehet az identitáskrízis érzéséig is. A csekély kereslet, amely néhány olyan feladatunk iránt mutatkozik, amellyel azonosulni tudtunk, a rezignáció és a nemtörődömség légköréhez vihet, s ezek már közvetlenül érintik az öröm gyökereit. Azután itt van a hitetlenség nehézsége, amely falként magasodik elénk, amely lehetetlenné tesz minden vallásos tárgyú beszélgetést, s amely az alkalmatlanság és a tehetetlenség érzését kelti. Ebből aztán nem ritkán támad a frusztráció és a csalódás érzése. Az apostolkodás kényelmesebb területeire vonul vissza az illető, vagy bezárkózik a közösségi életbe. S ezzel elvész a missziós lendület, ami pedig a személyes és közösségi élet ellaposodásához vezet. 2. Az intézmények. Az egyes intézményeken belül vannak olyan bizonytalan szakaszok, amelyek a társadalmi átalakulás, a tagok elöregedése, a zsinatot követő változások, a közösségeken belüli új típusú emberi kapcsolatok kialakulása nyomán jönnek létre: mindez befolyást gyakorol a szerzetesek és szerzetesnők személyes kiegyensúlyozottságára. A struktúra megújítása lassan megy végbe a hivatások hiánya miatt. Hajlamosak vagyunk arra, hogy a személyi állomány csökkenése ellenére is ragaszkodjunk a meglévő munkaterületekhez, s ez a szerzetesek túlterheléséhez vezet. De a munkateljesítmény túlértékelése sem erősíti mindig a szerzetesek megelégedettségét és kiegyensúlyozottságát. Egynémely intézményben olyan változások mennek végbe, amelyek lassan és észrevétlenül „egyházmegyei intézményekké” alakítják át őket. A saját karizmáról alkotott világos kép hiánya belső megosztottsághoz vezet, problémákat vet föl és zavart okoz a közösség egységes szellemi irányulásában. Azután itt van az a probléma, hogy a múlt nem adott megfelelő képzést ahhoz, hogy korunkban megállhassuk a helyünket. A kezdeményezés, a kreativitás, a spontaneitás szellemét, amelyben megérik az emberi személyiség, az Örömhír hatékonyságának a garanciájaként várják. Nincs szándékomban elítélni a múlt képzését, hiszen ez a múlt szent szerzeteseket és szerzetesnőket is termett, csupán szeretnék rámutatni arra, hogy ennek a képzésnek - korunkat tekintve - voltak korlátái. A negatív hangsúlyú képzés „kevésbé emberi”, s nem képes kialakítani olyan szerzeteseket és szerzetesnőket, akik testvéri és kritikus kísérőink lehetnének korunkban. S itt vannak azoknak a közösségeknek a nehézségei, amelyek nem hajtották végre a zsinati megújulást. Egyesek „fészket” építenek maguknak, mások „vállalatot”, ahol a személyes teljesítményt elébe helyezik a közösség szolgálatának. Ezáltal mind nehezebbé válik a szerzetesi élet és az apostolkodás közösségi megvalósítása. Sok fiatal számára rögtön a belépéskor jelentkezik ez a nehézség, mert egy modern „apostoli közösségről” álmodnak, s nem olyat találnak. 3. Az egyes szerzetes és szerzetesnő. Ma az emberi érettség elégtelensége több nehézséget okoz, mint korábban, amikor az intézmény felfogta a hiányzó érettséget. A mai környezet inkább leleplezi, semmint elfedi az emberi gyengeségeket. Az a kép, amit nem egy szerzetes és szerzetesnő nyújt, nem állja ki a versenyt más egyházi csoportosulásokkal és mozgalmakkal. Ráadásul úgy tűnik, manapság annyira megnőtt a személyes elismerés igénye, hogy mindig nagy nyugtalansággal jár együtt, ami végső soron az érzelemvilág bizonytalanságáról és kiegyensúlyozatlanságáról árulkodik. Talán ez vezetett a keresztény lét és a szerzetesi keresztény lét antropológiai oldalának a túlhangsúlyozásához, amely azután az Evangéliummal ellenkező személyes önmegvalósítást helyezte az első helyre. 14
