Teológia - Hittudományi Folyóirat 24. (1990)
1990 / 3. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Szegedi László: A szakramentális értékek újjáéledése
ajándékcsomagot szegényeknek, s hittanos csoportjával elviszi nekik. Meghallotta ezt egy másik, és mindjárt követte a példát. Mások megsértődtek, nekik miért nem szóltak. Az egyik csoport nem csak átadta a csomagokat, hanem közösen olvastak a Szentírásból, énekeltek, beszélgettek. Idén mindent együtt szerveztek meg. 250 csomagot készítettek és vitték el az időseknek, szegényeknek. A szentségi jelleg itt abban áll, hogy Krisztus születése alkalmából sajátos liturgikus formát találva Krisztus egyházának nevében, Krisztus jelenlétét megélve mennek —, és nem szociális akciót hajtanak végre. Az egyszerűbb akciók mellett vannak esetek, amikor a Szentlélek több elemből sző valami alkotást. A fiatalok Nagyboldogasszonykor elzarándokoltak Máriabesnyőre. 60- 70-en szoktak útra kelni. Tavaly a tápiómentiek is csatlakoztak hozzájuk. Én nem voltam otthon, a Lélek gondoskodott vezetőről Farkas István piarista atya személyében. Vele is jött 10 diák, 160-an lettek. Farkas atya teológusként is el-eljött velünk. Idén panaszkodott a társaság, hogy bizony keményen befogta őket, közben elmélkedések is voltak. így nemcsak számban gyarapodtak, hanem minőségben is. A zarándoklat is átélteti velünk kereszténységünket: vándorló közösség vagyunk, amely ünnepre igyekszik, Istennel találkozik. Ezt is tudatosítanunk kell magunkban, híveinkben. Az Oltáriszentséggel való meghitt találkozás megélésére a következőképpen formált bennünket a Szentlélek. Marik Tamás tartott lelkigyakorlatot az egyik fiatal házas-közösségnek. Ajánlotta nekik, hogy tartsanak hetente, csütörtökön este szentségimádást. Nekem nem szóltak róla. Két hét múlva hárman jöttek mise után, lesz-e szentségimádás? Nem értettem, miről beszélnek. Kiderült, hogy előző csütörtökön 8-ra jött valaki, de hazament, mert nem volt ott senki. 815-kor jött egy másik, de az is elment, mert nem talált ott senkit, — most pedig ott voltak hárman. „Nahát, ha itt vagytok, kezdjük meg, majd hívunk másokat is.” így kezdődött néhány évvel ezelőtt az egyházközségi szentségimádás. 20- 30 hívő vesz részt rajta. Ezeken nagy szeretet ébred bennük egymás és az egyházközség minden testi-lelki ügye-baja iránt. A szentségi Jézussal éljük át az egyházközösség életét. Szentségi eseménnyé válik szívünkben minden, ami gondolatainkban felmerül. Az egyház közösségi, szentségi élete mélyül rajtunk keresztül. Több szempontból a legszebb és legjellegzetesebb szentségi eseménye egyházközségünknek a tápiómenti Nagyboldogasszony Közösségének életében való részvételünk. Tápiószentmártonban a falu szélén van a Blaskovich grófok sírkertje. A kert közepén elárvultán roskadozott egy kis Mária-szentély. A kápolnát utoljára 1920-ban restaurálták. A kommün bukásának emlékére, — hirdeti a felirat. Flárom évvel ezelőtt — az eljövendő események ismeretében — a Lélek arra indította Forrai Tamást, hogy kezdjen neki a kápolna restaurálásának. Fölszentelés után pesti fiatalok jöttek hozzám, hogy szervezzük meg a környék fiataljait, ne csupán Pestről járjanak ki a kápolnához. Ez csak úgy megy, — mondtam nekik —, ha a környező falvakban megszervezzük a közösségeket. Tetszett az ötlet. Első alkalommal Farmoson egy magánházban jöttek össze vagy húszán. Második alkalommal Sülybe jöttek a plébániára, vagy ötvenen voltunk. Ettől kezdve összejöveteleink a plébániákon vannak, általában 100 körül vagyunk. Utolsó alkalommal a plébános igen nehézkes volt. Nagyrészt az iskolába szorultunk, ami nagyon nem tetszett a fiataloknak, mert otthon érzik magukat a plébániákon. Minden hónapban összejövünk. Délben találkoztunk, ebéddel kezdjük. Jó étvággyal elfogyasztjuk a zsíroskenyeret, amit a korábban érkező csoportvezetők készítenek el. Ezután egy rövid előadás következik az aznapi témáról. Minden csoportnak van vezetője. Kétórás megbeszélés után szünet jön, majd uzsonna, játék. Minden alkalommal tartunk szentmisét, szentségimádást. Nyaranta egy hetes táborunk van Tápiószentmártonban, a szentély körül. Voltunk Pécsett a taizéi találkozón, kirándultunk a budai hegyekbe, meglátogattuk Pesten a Nemzeti Múzeumot és tartottunk bált. Az összejövetelek témája a következőképpen alakult. Első évben mindig a következő vasárnap evangéliumát vettük. Második évben szentségtant, idén krisztológiát. Az egy166
