Teológia - Hittudományi Folyóirat 24. (1990)
1990 / 3. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Szegedi László: A szakramentális értékek újjáéledése
ház élete mindig érdekel bennünket. Az idei nyári tábor témája az egyház volt. — Az összejövetelekre a vezetők mindig Sülyben készülnek fel, az előadásokat pedig fiatatok tartják. A gyerekek szívesen jönnek. Utazás, kirándulás, találkozás érthetően tetszik nekik. A komoly programot is sokkal jobban fogadják, mint ahogy az ember falusi fiatalokról gondolná. Tavaly négy fiatalunk vonult szemináriumba. A sülyieknél egyértelműen tapasztalható bizonyos kultúráltabb viselkedés, a szellemi nyitottság növekedése, lelki elmélyülés. Ennek a hatásnak okai között szerepel néhány vonzó, elkötelezett fiatal vezető, egy-egy jó összejövetel és a nyári táborok hatása. Nem tudom, mi lesz tápiómentéből és a többi próbálkozásból. Rendkívül beteg társadalom vagyunk szociológiailag, erkölcsileg, biológiailag. Ez az oka, hogy kezdeményezéseink gyakran tönkremennek. Akkor lesz belőlük valami, ha a Nagyboldogasszony magáénak takinti, és Ő tevékenykedik benne, megáldva az Élet áldásával. A lelkipásztor szerepe a szentségekben Élménybeszámolóra kértek fel. Sorolhatnám a különböző élményeket tovább, de inkább néhány tanulságot szeretnék levonni ebből a néhány történetből, amelyek látszólag nem illenek a címhez. Arra kell törekednünk továbbra is, hogy ha a hívek szentségfelvételi kéréssel jönnek hozzánk, akkor igyekezzünk őket képességeink szerint felkészíteni. Sajnos, legjobb szándékú felkészítéseink is gyakran kevéssé hatékonyak, több ok miatt. A hívek vallástalan légkörből érkeznek, alacsony lelki igénnyel rendelkeznek. De nemcsak az a gyenge, amit hoznak, hanem az is, amit mi felajánlunk nekik. Rendszerint egyedi, elszigetelt eseménynek tekintjük a szentségfelvételt, és befogadó közösségként gyenge közösség áll mögöttünk. Elméleti szöveget mondunk, ami szociológiai, egzisztenciális és a hit szempontjából is igen szerény, olykor a ki-mit-tud versenyhez hasonló. Vegyük észre, hogy a Szentlélek közösséget akar létrehozni mindenütt. Ezt a közösséget nem nekünk kell létrehoznunk, a Lélek hozza létre, de nagyon kell vigyáznunk, hogy alkalmas eszközei legyünk, és ne tegyük tönkre munkáját, amire óriási kísértésünk van, s amihez — sajnos — értünk is. — Gyakran komoly probléma, hogy más a Lélek elgondolása a jó egyházközségről, és más a mienk. Mások a Lélek eszközei, és mások a mieink. A mi álmunk olyan egyházközség, amiben nagyon sokan nyüzsögnek körülöttünk, gyakran felszínesen. A Lélek ennek éppen az ellenkezőjét akarja: legyenek bár kevesen, de mélyek. Mi „erősek" vagyunk, a Lélek pedig „gyenge”. Mi az álmainkért küzdünk és, ha valami nem sikerül, elkeseredünk. Problémát okoz az a kísértésünk is, hogy azokat az embereket tekintjük fontosnak, akik körülöttünk forgolódnak, és ugyanolyan felszínesek, mint mi. Sokszor tapasztaltam, hogy aki nekem szimpatikus volt, az nem kellett a Léleknek, és akit Ő tartott fontosnak, arról nehezen akartam tudomást venni. Sajnos, könnyű hozzá-nem-értéssel, igazán el nem kötelezve magunkat az Istennek egy-egy ígéretes csíráját tönkretenni. Igaz, annyira szüksége van a mi támogatásunkra, de a Lélekre kell figyelnünk, ha feltűnik valaki. A Lélek eszköze legyünk, imádkozva, Rá figyelve.. Vigyáznunk kell arra, hogy ha megsejtjük az úr munkáját, akkor ne kezdjünk el álmodozni arról, hogy mi minden lesz még ebből. Aztán szertefoszlik, összeomlik álmunk, mert az Úr útjai mások, mint a mieink. Könnyen reménytelenség, kishitűség támad bennünk, ahelyett, hogy kitartóan figyelménk a Lélekre, és engedelmeskednénk neki. Csodálatosan szép, ahogy a Lélek szövögeti szálait, ahogy összehozza azokat, akiket választott. Szép, ahogy egymásra találnak és közösséget hoznak létre azok, akik nyitottak feléje. A Lélek szentségi közösséget hoz létre. Vigyázzunk rá, hogy ne nyomjuk el a Lélek munkájának szentségi vonását a közösségben, és ne formáljunk a közösségből hozzá-nem-értésünkkel, mélyebb hit hiányában csupán ideológiai, szociológiai képletet. A megtestesült Krisztus akar élni nyomorúságos formáink között azokban a lelkekben, akiket összegyűjt. Vigyázzunk rá, hogy attól kezdve, hogy ketten-hárman összejönnek a 167
