Teológia - Hittudományi Folyóirat 24. (1990)
1990 / 3. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Győrváry Edit: Hogyan lesz a szentségi felkészítés a keresztény közösség élő tagjává
Közösségünk 10 éwel ezelőtti kis magja az évek során fejlődött, fejlődésében vissza- vissza esett és újból növekedni kezdett. Most sincs nyugvó ponton. A növekedést termékeny és terméketlen időszakok kísérik. Ahogy a közösség fejlődik érik, úgy változunk, fejlődünk benne mi is. Ezekben a változásokban szelídül meg akaratunk, csiszolódnak össze áthidalhatatlannak tűnő másságaink. Az együttküzdés, együttgondolkodás lelki családdá kovácsol bennünket. Megerősít az egyházhoz való tartozásunkban, hitünkben. ,4z élő hitte/ felvett szentségek nagy erőforrások az újrakezdésekben. Források, melyek újraélesztik hitünket, megtisztítják látásmódunkat és erőt adnak a cselekvésben. Ezeknek a forrásoknak, és csak ezeknek a forrásoknak erejével tudunk segítő, éltető erővé válni egymás, és a magyar egyház számára. Ahogy az elmúlt hetekben a közösségek életében már régóra nem tapasztalt feszültségek jöttek felszínre, és rendeződtek el, ezekben a helyzetekben — éppen e kapott feladat jegyében fogalmazódott meg bennem: mi segítheti a közösséget abban, hogy élő közösséggé váljon? A feszültségekben emberi látásmódunk ütközik meg a másikéval. Az elveszett egység és szeretet okát először a másik másságában látjuk. Énünk lassan önmagába fordul, keressük a megoldást és az utat a másikhoz. De saját tükrünk homályos, nem tiszta, mert nem magunkat látjuk meg benne akadályként, hanem mindig a másikat. Egyetlen tükör a tiszta, foltmentes. Ez a tükör: Jézus. A Vele való találkozásban látjuk meg igazi önmagunkat. Az Ő tükrében már nem a másik hibáját látjuk, hanem saját mulasztásunkat. Ettől kezdve nem nehéz lépni a másik felé. Ez a lépés őszinte és életet adó. Az alábbiakban szeretnék egy-két vallomást közölni különböző fiataloktól. Őszinteségük erőt adó. — 1. Laci, 22 éves óvodai dolgozó. — MIT JELENT SZÁMOMRA EZ A KÖZÖSSÉG? — Körülbelül egy évvel ezelőtt, 1989 januárjában kerültem a Kálvária templom közösségébe. Az itteni ifjúsági közösségben kaptam azt, amit egész életem folyamán soha, sehol, senkitől nem kaptam: ez a szeretet. — Hatéves koromban a szüléimét autóbaleset következtében elveszítettem. Intézetben nőttem fel. Igaz, a társadalomtól megkaptam mindent, ami az élethez kell. De a legfontosabbat, a szeretetet, melyre szüksége van az embernek, különösen a gyermeknek, nem tudták pótolni semmivel. E közösségtől kaptam meg ezt először. Ez a szeretet tölti be most életemet, értelmet, célt, boldogságot nyújt. Ennek a közösségnek a szeretetéből meritek erőt, vigasztalást, fájdalmaimra enyhülést. Testvéreimnek érzem a közösség minden tagját, arcukról az Isten szeretete tükröződik. Velük és általuk vagyok boldog. — 2. Ildi, 22 éves, fiatal házas. — Négy éve járunk a Kálváriára. Először házasság- előkészítő tanfolyamon vettünk részt, és ez idő alatt egy teljesen más világot ismertem meg itt. Én otthon nem kaptam vallásos nevelést, meg sem lettem keresztelve. Az itteni tapasztalatok gyökeresen megváltoztatták a világnézetemet, az emberekhez, magamhoz, a világhoz való hozzáállásomat. — Házasságkötésünk után egy évvel felvettem a keresztség szentségét is, és azóta is rendszeresen feljárunk ide. Mit jelent nekünk a Kálvária? — Erre csak férjem, János szavaival tudok válaszolni: „Sziget. Sok fiatal, tiszta tekintetű mosolygós ember. Feltöltődés. Béke. Közösség. Jó lenne, ha nem lenne sziget." — 3. Sári, 33 éves, 4 gyermekes családanya. — Számomra a Szent Kereszt közösségbe tartozás a természetes emberi kötődéseken túl, az Istennel való személyes, élő kapcsolatom szükséges feltétele, kontroli-lehetőség a téveszmékkel, tévutakkal szemben. Megtartó erő: nemcsak mint emberi közösség a konkrét, mindennapi problémákban, hanem mint lelki, imádságos háttér. Segít a mai szekularizált világban .árral szemben úszni”, mind erkölcsi, mind szellemi értelemben. — Nagyon lényeges segítség gyermekeink keresztény életre való nevelésében, hiszen egyedül a szülők kevesek lennének a külvilág negatív hatásainak ellensúlyozására. — Végül hibáink és gyengeségeink okozta fájdalmak által, a SZERETET LÉGKÖRÉBEN egyre szabadabbá válók, megtanulok elszakadni eseményektől és emberektől úgy, hogy ne cinizmus, hanem a Szeretet (Isten) maradjon bennem. 164