Teológia - Hittudományi Folyóirat 24. (1990)

1990 / 3. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Győrváry Edit: Hogyan lesz a szentségi felkészítés a keresztény közösség élő tagjává

Közösségünk 10 éwel ezelőtti kis magja az évek során fejlődött, fejlődésében vissza- vissza esett és újból növekedni kezdett. Most sincs nyugvó ponton. A növekedést termé­keny és terméketlen időszakok kísérik. Ahogy a közösség fejlődik érik, úgy változunk, fejlődünk benne mi is. Ezekben a változásokban szelídül meg akaratunk, csiszolódnak össze áthidalhatatlannak tűnő másságaink. Az együttküzdés, együttgondolkodás lelki családdá kovácsol bennünket. Megerősít az egyházhoz való tartozásunkban, hitünkben. ,4z élő hitte/ felvett szentségek nagy erőfor­rások az újrakezdésekben. Források, melyek újraélesztik hitünket, megtisztítják látásmó­dunkat és erőt adnak a cselekvésben. Ezeknek a forrásoknak, és csak ezeknek a forrá­soknak erejével tudunk segítő, éltető erővé válni egymás, és a magyar egyház számára. Ahogy az elmúlt hetekben a közösségek életében már régóra nem tapasztalt feszült­ségek jöttek felszínre, és rendeződtek el, ezekben a helyzetekben — éppen e kapott feladat jegyében fogalmazódott meg bennem: mi segítheti a közösséget abban, hogy élő közösséggé váljon? A feszültségekben emberi látásmódunk ütközik meg a másikéval. Az elveszett egység és szeretet okát először a másik másságában látjuk. Énünk lassan önmagába fordul, keressük a megoldást és az utat a másikhoz. De saját tükrünk homályos, nem tiszta, mert nem magunkat látjuk meg benne akadályként, hanem mindig a másikat. Egyetlen tükör a tiszta, foltmentes. Ez a tükör: Jézus. A Vele való találkozásban látjuk meg igazi önmagunkat. Az Ő tükrében már nem a másik hibáját látjuk, hanem saját mulasztásun­kat. Ettől kezdve nem nehéz lépni a másik felé. Ez a lépés őszinte és életet adó. Az alábbiakban szeretnék egy-két vallomást közölni különböző fiataloktól. Őszintesé­gük erőt adó. — 1. Laci, 22 éves óvodai dolgozó. — MIT JELENT SZÁMOMRA EZ A KÖZÖSSÉG? — Körülbelül egy évvel ezelőtt, 1989 januárjában kerültem a Kálvária templom közösségé­be. Az itteni ifjúsági közösségben kaptam azt, amit egész életem folyamán soha, sehol, sen­kitől nem kaptam: ez a szeretet. — Hatéves koromban a szüléimét autóbaleset következté­ben elveszítettem. Intézetben nőttem fel. Igaz, a társadalomtól megkaptam mindent, ami az élethez kell. De a legfontosabbat, a szeretetet, melyre szüksége van az embernek, különö­sen a gyermeknek, nem tudták pótolni semmivel. E közösségtől kaptam meg ezt először. Ez a szeretet tölti be most életemet, értelmet, célt, boldogságot nyújt. Ennek a közösségnek a szeretetéből meritek erőt, vigasztalást, fájdalmaimra enyhülést. Testvéreimnek érzem a kö­zösség minden tagját, arcukról az Isten szeretete tükröződik. Velük és általuk vagyok boldog. — 2. Ildi, 22 éves, fiatal házas. — Négy éve járunk a Kálváriára. Először házasság- előkészítő tanfolyamon vettünk részt, és ez idő alatt egy teljesen más világot ismertem meg itt. Én otthon nem kaptam vallásos nevelést, meg sem lettem keresztelve. Az itteni tapasz­talatok gyökeresen megváltoztatták a világnézetemet, az emberekhez, magamhoz, a világ­hoz való hozzáállásomat. — Házasságkötésünk után egy évvel felvettem a keresztség szentségét is, és azóta is rendszeresen feljárunk ide. Mit jelent nekünk a Kálvária? — Erre csak férjem, János szavaival tudok válaszolni: „Sziget. Sok fiatal, tiszta tekintetű mosolygós ember. Feltöltődés. Béke. Közösség. Jó lenne, ha nem lenne sziget." — 3. Sári, 33 éves, 4 gyermekes családanya. — Számomra a Szent Kereszt közös­ségbe tartozás a természetes emberi kötődéseken túl, az Istennel való személyes, élő kapcsolatom szükséges feltétele, kontroli-lehetőség a téveszmékkel, tévutakkal szem­ben. Megtartó erő: nemcsak mint emberi közösség a konkrét, mindennapi problémák­ban, hanem mint lelki, imádságos háttér. Segít a mai szekularizált világban .árral szem­ben úszni”, mind erkölcsi, mind szellemi értelemben. — Nagyon lényeges segítség gyer­mekeink keresztény életre való nevelésében, hiszen egyedül a szülők kevesek lennének a külvilág negatív hatásainak ellensúlyozására. — Végül hibáink és gyengeségeink okozta fájdalmak által, a SZERETET LÉGKÖRÉBEN egyre szabadabbá válók, megta­nulok elszakadni eseményektől és emberektől úgy, hogy ne cinizmus, hanem a Szeretet (Isten) maradjon bennem. 164

Next

/
Thumbnails
Contents