Teológia - Hittudományi Folyóirat 24. (1990)

1990 / 3. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Győrváry Edit: Hogyan lesz a szentségi felkészítés a keresztény közösség élő tagjává

HOGYAN TESZ A SZENTSÉGI FELKÉSZÍTÉS A KERESZTÉNY KÖZÖSSÉG ÉLŐ TAGJÁVÁ 1981 óta mint hitoktató dolgozom a szombathelyi Szent Kereszt lelkészségen. Része­se voltam azoknak az időknek, amikor még főbenjáró bűnnek számított a fiatalokkal való foglalkozás. Az állandó megfigyelések következményeként nem egy alkalommal állították meg civilruhás detektívek a fiatalokat, és adatokat kértek tőlük. Ahogy visszatekintek az elmúlt évekre, bennük a küzdelmek és örömök, kudarcok és eredmények sűrűn váltották egymást. Sokszor került válságba tempbmi közösségünk, melyet külső erők vagy belső gyengeségeink igyekeztek megosztottá tenni. Többször rázta meg erős vihar, és emberileg nem egyszer illúziónak tűnt Jézus végrendelete: „Le­gyetek mindnyájan egy, hogy higgyen a világ”. Elsősorban Isten szeretetének köszönhető, hogy ezek a küzdelmek és kudarcok az újrakezdés forrásaivá válhattak. Ezekben a nehézségekben a megoldást Benne keres­tük, és ezen keresztül egymáshoz is közelebb kerültünk. Kudarcainkban és újrakezdése­inkben felismerhetők voltak Ratzinger bíboros szavai, melyet az Egyházról írt a „Keresz­tény hit” című könyvében: „Isten szeretetének kifejezése az Egyház — Istené —, Aki az ember tehetetlensége következtében sem szenvedhet vereséget. Éppen bűnös voltában fogadja el, feléje fordul, megszenteli és szereti. Isten hűségének és az ember hűtlensé­gének megrendítő egysége jellemzi az Egyházat.” A fent elmondottak előrebocsátásával szeretnék a következőkben röviden beszámolni arról a folyamatról, amelyben lelkészségünkön a fiataloknak lehetőségük nyílt arra, hogy a keresztény közösség élő tagjaivá váljanak. A hittel való ismerkedés az óvodás korban kezdődik. A kicsikkel minden második hé­ten az ifjúsági közösséghez tartozó két főiskolás lány foglalkozik. Az elsőáldozásielőkészü/etkQ\ évig tart. A hitoktatók mellett az ifjúsági csoportból egy-két közép-, ill. főiskolás is részt vesz a felkészítésben énektanítással, történetek felolvasásával, játékkal. Velük beszélik meg a gyerekek a vasárnapi evangéliumot és prédikációt. A harmadik év elején, október első vasárnapján kerül sor az elsőáldozásra, melyet szeptemberben heti két-három foglalkozás előz meg. Az októberi elsőáldozás előnye, hogy a kéthónapos nyári szünet nem töri meg a folyamatosságot, és megszilárdul a ki­csinyek szentségi élete. Ehhez hozzájárul a hitoktatók, de főleg a velük foglalkozó fiata­lok példája, akik számára az évek során fontossá vált a rendszeres szentgyónás, és Jézussal való találkozás a szentáldozásban. Elsőáldozás után az ifjúsági vezetők bevonásával folytatódik a hitoktatás, illetve felké­szítés a bérmálás szentségének felvételére. Több év tapasztalata, hogy — egy-két türel­metlen szülő kivételével — mind a szülők, mind a gyermekek megértik: a bérmálás szentsége a nagykorúság szentsége, ami elsősorban nem kortól, hanem a keresztény érettségtől függ. Gyakorlatilag 14-15 éves kor után kerül sor a szentség felvételére. A fiatalok közül többen fordultak hozzánk azzal a kéréssel, hogy bérmálkozásukkal várni szeretnének, mert nem érzik még elég érettnek magukat hozzá. A bérmálási előkészítés hosszabb távon 6-7 évig tart. Közelebbi előkészítés heti két alkalommal a bérmálás előtti hónapban történik. A szentségek felvételét közvetlenül megelőzi egy három napos lelkigyakorlat, melyen a bérmálókon kívül a szülők és bérma- szülők is részt vesznek. Bérmálkozás után a fiatalok 80%-ának továbbra is igénye közösségben maradni. A15 éven felüli fiatalok 5 csoportból tevődnek össze, melyet a lelkész és a hitoktatói vezet­nek, hetenkénti foglalkozással. — A középiskolások megoszlása vegyes. A gimnazistá­kon kívül körülbelül 1/3-a jár szakmunkásképzőbe. A templom élő közösségéhez való tartozást fokozatosan elősegítik az évközi kirándu­lások és a lelkigyakorlatos táborok. Az egész kicsinyek számára egynapos, a nagyob­162

Next

/
Thumbnails
Contents