Teológia - Hittudományi Folyóirat 24. (1990)
1990 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Gyulay Endre: A Szentháromság élete a hívők közösségében
széljünk a keresztség elméletéről, de igen sokat arról, hogy mit kezdjenek majd a gyerekkel, hogyan vezessék be 3,5 vagy akár 15 éves korában az egyház életébe. A szülők örülnek, ha látják, hogy én aggódom gyermekükért, nemcsak azért, hogy evilágban érvényesüljön, hanem azért is, hogy az örök életben boldog lehessen. Sajnos, tudok ma is olyan plébániát, ahol a keresztelési oktatás az adatok bejegyzésével, néhány viselkedési szabály magyarázatával jár, és 10 perc alatt befejeződik az egész. Hol van a lelkipásztor felelősségtudata? Mi lesz ebből a gyerekből? A pásztornak munkatársakat kell nevelnie, akik később is felkeresik a gyermekeket, látogatják legalább évente és így a szülőkön át állandó kapcsolatot tartanak az egyházzal. Az egyházmegyémben vannak olyan tapasztalataim, hogy a keresztelésre összegyűjtött szülők kisközösséget alkotnak, így egyszerre vagy 10-15 gyermeket keresztelnek. A szülők továbbra is kapcsolatot tartanak, barátokká válnak Krisztusban, segítik egymást és együtt ünnepük akár évente is a közös keresztelést. Még inkább fontos ez kapcsolat a felnőtt keresztelésnél. Be kell vezetni a felnőtteket, nemcsak a keresztség titkába, hanem a liturgia, a szentségi élet minden formájába. Ha lehetséges ünnepélyesen, akár nagyszombaton, az egész közösség vegyen részt a szentség kiszolgáltatásában. A lelkipásztor felhívja nemcsak a keresztszülők, hanem az egész közösség figyelmét is, hogy mi a felelősségük az egyház új tagjai iránt. A hívekben ugyanis meg van a jóakarat, a jóindulat, de sok minden nem tudatos. A tudatosság kialakítása a lelkipásztor feladata, a felelősség vállalása azonban az egész közösségé. Csak ekkor mondhatja el magáról az egyházközség, hogy szétárad benne a szeretet, úgy, ahogy az Atya mondta a Fiú megkeresztelésénél. „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik!” A bérmálás a következő szentség, amit ki szeretnék emelni. A bérmálás nem más, mint az egyetemes papság vállalása, a pasztorációra való útnak indítás. És itt fülembe cseng Péter első levelének szövege: „Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul választott nép vagytok, hogy annak dicsőségét hirdessétek, aki a sötétségből meghívott benneteket csodálatos világosságára... Most Isten népe vagytok ... és irgalomra találtatok” (1 Pt 2,9—11). Amint a keresztségben a gyermek megszületik Krisztusnak, a bérmálásban a Szentlélek világosító fényével új és nagykorú feladatot kap. Ezt a feladatot teljesítenie kell a családban, a szomszédságban, a rokonságban, de a munkahelyen és az egész társadalmi-szociális életben is. Egyszóval: a nagykorú keresztényeknek minden tettükkel tanúságot kell tenniük. A Szentlélek olyan életlendületet, kegyelmi bőséget ad, ami megerősít a nagyobb felelősségre. Es itt jönnek az én lelkipásztori szomorúságaim: először is az előkészítésben. Nálunk a nehéz időkben is volt vagy 60 bérmálkozó, de bárcsak 10 lett volna. Miért? Mert a IV. osztályos tanulókat is felvonultatták. Hol vannak ezek a kicsinyek még attól az érettségtől, hogy igazi apostolokká, tudatos tanúságtevőkké lehessenek? Az előkészítő pap 100 kérdésre tanította be őket és ezekre pontosan tudtak is válaszolni. Tehát nem tagadhattam meg a bérmálkozást. Bárcsak a százból csupán húszra válaszoltak volna, de saját szavaikkal, esetleg kérdésekkel, és újabb magyarázatokra várva. A bérmálkozás a felnőtt kor felé vezető 15-16. életévben lévőknek alkalmas. De azoknak is legjobb, ha ifjúsági kisközösségben készülnek föl rá. Mert így a kapcsolat továbbra is fennmarad. Belőlük lehet azután kinevelni a további ifjúsági apostolokat és papi hivatásokat. — Ezután említem a második szomorúságomat. A bérmálkozás után a gyermekek, mivel nem kapnak feladatot, szétszóródnak. Bármennyire is tudják, hogy „apostollá” avatták őket, ha nincs feladatuk, az egész nem ér semmit. Mindenkinek ambíciója és alkalmassága szerinti feladatot kellene adni: Te megfigyeled, hogy az utcában hol van beteg! Te gondozod a templom zárjait, kilincseit, mivel te lakatosnak tanulsz! A másik a hangosító berendezést tartja karban stb. A lényeg az, hogy mindannyian magukénak érezzék a templomot, az egyházközséget, a kicsinyek, az öregek sorsát. — Mindezt nyilvánvalóan előre kell meg142
