Teológia - Hittudományi Folyóirat 24. (1990)

1990 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Kerekes Károly: Szerzetesség - ma?

zsinati okmány Szent Ambrustól idézi róla: „akinek élete mindnyájunk számára életszabály”. (A szerzetes intézményekben ezért van mindenütt kiemelkedő szerepe a Mária-tiszteletnek.)

A szerzetesség különleges jel szerepéhez lényegesen kapcsolódik a prófétaiság és a szentlelkesség. Az utóbbi két vonás Isten népének már az Ószövetségben is világosan kirajzolódó karakteréhez tartozik. Isten népe mindenekelőtt prófétai nép. Erről részletesen tanít az Egyházról szóló dogmatikus konstitúció 35. pontja: „Krisztus a nagy próféta, aki Atyja országát tanúságtevő életével és szavának erejével hirdette meg, a dicsőség teljes megnyilvánulásáig tölti be prófétai küldetését...” A próféta, mint tudjuk, nem attól próféta, hogy jövendöl vagy új tanítást hirdet, hanem attól, hogy visszanyúl a „kezdethez”, a gyökerekhez, és azt a gyökér-tanítást ellenállhatatlan erővel tanúsítja, tűzlángként felragyogtatja, mint Isten megváltozhatatlanul örökké érvényes üdvösség-üzenetét. Ezt azonban sohasem a saját eszéből vagy erejéből teszi, hanem a Szentlélektől „megszállottan”, a Szentiélektől egészen eltöltve. Az Újszövetségben ez egyszerűen a keresztség szakramentumában kapott ajándék felelősségteljes kinövesztésére, a gyökeres konverzióra, görög szóval metanoiára való visszautalás. Ez a szentlelkes prófétaiság teszi hitelessé és hatékonnyá mind keresztény voltunkat, mind szerzetesi mivoltunkat. A megkeresztelt ember ebben jel az egész világ számára, a szerzetes pedig ugyanebben (ha lehet) még magasabbra emelt és még ragyogóbb jel keresztény testvérei és az egész világ számára. - A szerzetesség prófétai tanúságtevő és szentlelkes életet fakasztó és életet megújító jel szerepét úgy is mondhatnánk, hogy az üdvtörténeti protológiában gyökerező eszkatologikus jel, a teremtő Atya Isten szeretetében gyökerező és az isteni életre fogantató újjáteremtés szentlelkes jele - minden kereszténnyel közösen, de nagyobb felragyogtató karizmával és felelősséggel - „Hogy Isten legyen minden mindenben!” (1 Kor 15,28)

Ml VONZZA A MAI EMBERT,

FŐKÉNT A FIATALOKAT A SZERZETES ÉLET FELÉ?

A civilizáció magas csúcsára felkapaszkodott korunk embere csalódott, kiábrándult ember. Tábor-hegyi boldogító élmény reményével áltatta magát, és rá kellett jönnie, hogy ahová feljutott, csak papírmasé színházi díszlet, Patyomkin-világ, mely hányingert keltő ragasztószagával mindentől és mindenkitől elidegenít. Szökős Jónás-énje „más” világba vágyódik. De ha nem is Szent Páltól tudja, mégis megéli, hogy „nem tudtok kimenni ebből a világból” (1Kor 5,10). Egy-egy monostor, egy-egy szerzetesközösség atmoszférájától megérintve rásejt mégis arra a más világra, amely hiteles Tábor-hegyi élmény ízeivel vendégeli meg. Ilyenkor kicsordul cserepes ajkán a „jó nekünk itt lenni” érintettségének öröme. Bennmaradni ebben a világban, és mégis egy más világ erőterébe és légkörébe belépni, azt hitelesen megtapasztalni (ez lenne talán az imádkozni tudás?) - ennek a varázsa ellenállhatatlanul vonzza azt, aki még nem kozmáit le végleg e világ gomböntő serpenyőjében. (A madáchi tragédia londoni jelenetének képnyelve szerint.)

Mi az a megfogalmazható, ami egy-egy monostor vagy szerzetesközösség légkörét vonzóvá teszi? Hogy ti, aki a közelébe kerül, önkéntelenül azt érzi, hogy jó nekünk itt lenni. Az imádság szó nem mond nekik még szinte semmit, de már érzik, hogy ez valami nagy dolog. - A hozzánk csapódó lelkek (illetve a Szentlélektől a szerzetesi atmoszférába vonzottak) vallomásai, hitelesen megélt tapasztalásai alapján néhány vonást emelünk ki. Természetesen a teljesség igénye nélkül.

A csend mélységbe húzó ereje és békessége, amely egyszerre sugallja J. Cousteau: A csend világa című könyvének (és filmjének) tengermélyi asszociációit és az ószövetségi prófétai szavakat: Jó dolog csendben várni az Isten üdvözítő jóságának érkezését. (Vö. Siral 3,26) A csend ma hiánycikk. Aligha volt valaha zajosabb ez a világ, mint napjainkban. Korunk sok szépet és jót felfedezett, kigondolt és megvalósított, ez igaz. Megtervezte és megalkotta a vízhatlan, tűzhatlan, gázhatlan, sőt az űrsugárzás- hatlan ruhát is. Felfedezései közül egyik leggyilkosabb és öngyilkosabb veszélyt hordozó találmánya (amelyet egyesek szerint a sátánnal koprodukcióban eszelt ki az ember), ez az Isten-hatlan ruha: a zaj. Félelmetes produkció a zaj, minden lelki finom10